Lagzi a város szélén

Esküvő, házasságkötés, nyár
A couple gets married inside a public pool during a mass wedding on Valentine's Day in Lima on February 14, 2013. Over 200 couples participated in a community civil marriage organized by the municipality of Comas, northeast of Lima. AFP PHOTO/ERNESTO BENAVIDES
Vágólapra másolva!
Tartós lesz a napsütés, tartós lesz a dudaszó szombatonként a templomok és házasságkötő termek környékén. Tekintettel arra, hogy az elvileg legkellemesebb évszakok, vagyis a tavasz és az ősz eléggé kiszámíthatatlanok, érthető, hogy a párok jelentősebb része nyárra időzíti a Nagy Eseményt.
Vágólapra másolva!

Elég belelapozni egy esküvői magazinba, hogy világos legyen: nagy eséllyel ilyenkor azok is csipkés-virágos-ültetőkártyás őrületbe kerülnek, akik egyébként elég megbízhatóan földhözragadtak. Magára a ceremóniára már annyi ötletet ellőttek (helikopteres-búváros-himalájás-longboardos-satöbbi), hogy azt hihetnénk, nincs új a Nap alatt, pedig biztosan van, de azt mindenkinek a maga dolga kitalálni, hogy jedinek vagy hableánynak öltözve szeretné-e kimondani az igent.

A - jó esetben - bensőséges eskü után azonban feltétlenül következik a lagzi. Mondhatjuk, hogy ez bizony elvárás a szülők és a barátok részéről; akár tetszik, akár nem, ők mindenképpen ragaszkodni szoktak hozzá, hogy megünnepeljék az ifjú párt. Aki pedig belevág a szervezésbe, annak megdöbbentően sok tényezőt kell szem előtt tartania.

A tapasztalt esküvőrejáró tudja, hogy három igazán fontos dologra kell figyelni:

1., helyszín. Ha nem ragaszkodunk (sem mi, sem pedig a szervezésben túlteljesítő szüleink) a Gresham-palotához, mint minimumhoz, akkor érdemes minél távolabb kerülni a várostól. De tényleg. Nincs bátorítóbb dolog az ünneplésre annál, mint ha a lehető legtöbb nyilvánosságra emlékeztető dolgot magunk mögött hagyjuk. Így mindenki olyan állapotba hozhatja magát, amilyenbe csak akarja, jó esetben például 100 fő elfogyasztja a maga 100 liter pálinkáját, ami után másnap reggel teljesen egyformán fogja magát érezni mindenki. A helyszín fontos sarokkő a vacsora szempontjából is. Azon túl, hogy a menü milyen fogásokat tartalmaz, érdemes azt is számításba venni, hogy milyen órarend szerint kerül felszolgálásra. Azt várni ugyanis a lelkes násznéptől, hogy a délutáni ceremóniától a kora esti étkezésig bírja ki józanul, szinte teljesen lehetetlen, főleg akkor, ha a két időpont között semmiféle szilárd táplálék nem kerül eléjük. Ez önmagában még nem lenne probléma, az viszont igen, ha az ünnepi vacsorára magát rávető tömeg este kilencre olyan kajakómába zuhan, hogy utána nemhogy táncra, de egy tisztességes koccintásra sem lesz alkalmas. Illetve előfordulhat olyan is, hogy az ifjú pár elakad a gratulációk fogadása közben, és mire az asztalhoz ér, pont nekik nem marad semmi értékelhető, leszámítva néhány karéj zsíroskenyeret, ami romantikus tud lenni, de vélhetően csak akkor, ha eleve ez volt a koncepció.

2., ceremóniamester aka vőfély. Először is logikus ötletnek tűnhet eleve lemondani erről a komponensről. Nem érdemes. Bizonyos mennyiségű ember felett egyszerűen szükség van egy mindent tudó pásztorra, aki válaszol, intézkedik, levezényel, szórakoztat. Másodszor jó ötletnek tűnhet erre a posztra egy nagyszájú, vicces barátot felkérni. A témában tapasztalt kollégánk arra figyelmeztet, hogy önmagában a humor nem elég. Jópofán becsomagolva, de vasszigor szükségeltetik egy lagzi ledirigálásához. Olyasmik történhetnek ilyenkor ugyanis, amire józan ésszel soha nem gondolnánk, az esemény hangulatfolyamában azonban tökéletesen ésszerűnek fog hatni például a menyasszonyt úgy kiváltani a rabságból, hogy a férjnek mondjuk alsónadrágra vetkőzve kell meghemperegnie a sárban az éjszaka közepén. Az is egy helyzet, ha a házaspár két tagja nem ugyanazt a nyelvet beszéli, hiszen így tovább nő az esküvő alkalmazottainak száma minimum egy tolmáccsal, akinek szorosan együtt kell működnie a vőféllyel ahhoz, hogy ne csússzon szét minden idő előtt.

3., zenekar. Első számú és legfontosabb szabály: az énekesnő soha nem lehet csinosabb a menyasszonynál. Ezt sokan konkrét kikötésként fogalmazzák meg, és hát valóban nem túl méltóságteljes helyzet, ha az ifjú férj jobban érdeklődik a zenekar, mint a neje iránt; ahogy az sem, ha egy csinos arának az esküvőjén kezdenek el udvarolni, mikor beáll a “jócsaj, nem?” nagyon egyszerű állapota a vendégsereg érintett részénél. Visszatérve a zenekarhoz: a nyitótánc kérdése mostanában kezd divathullámokat vetni, egy egyszerű Norah Jones már nem elég, sőt. Vannak párok, akik - hasonlóan egy szalagavatóra való felkészüléshez - hajlandóak hetekig táncórákra járni azért, hogy komplett koreográfiát mutassanak be, akár kellékekkel (esernyő, cilinder, akármi). Természetesen olyan zenekart kell találni, akik partnerek ebben. Illetve abban is, hogy a vendégek számára megfelelő zenét szolgáltassák. Lehetséges, hogy a hétvégéinket Palotao egy-egy hatórás szettjének átugrálásával szeretjük tölteni, de az esküvőnk után sokkal nagyobbat fog ütni a Spice Girls-től a Wannabe, a Cobrastyle vagy bármi a Beatlestől - mondja szakértőnk. Persze azok is bőven válogathatnak, akik tradicionálisabb módon képzelik el a lagzit. Vannak, akik két zenekart is hívnak a különböző korosztályok kielégítésére, ebben az esetben annyi szervezési bravúrt azért végre kell hajtani, hogy lehetőleg ne egyszerre legyen a két fellépés - van, akinek ez nem teljesen egyértelmű.

Ha ez a három dolog stimmel, akkor már csak arra van szükség, hogy az ifjú pár kellően jól érezze magát. Ahhoz pedig, hogy a nagy nap tényleg jól sikerüljön, az alapos szervezés után érdemes azért a buli alatt is odafigyelni, már ha szeretnénk saját jogon is emlékezni a részletekre, nem csak az elmondásokra hagyatkozni utólag.