Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
1964. február 9-én lépett fel először a Beatles az Ed Sullivan Show című amerikai tévéműsorban, és ezzel kezdetét vette a "brit invázió": a zenekar, majd számos brit társa meghódította az Egyesült Államokat. Egy akkoriban dolgozó producer szavaival: "Amerika szétrakta a lábát, és azt mondta: 'gyertek, hatoljatok belém az angolságotokkal'. Mindenkinek angol zenekar kellett, angol dal, vagy bármi, ami angol volt, vagy annak lehetett beállítani."
Persze ez a tévés fellépés igen fontos volt, már csak azért is, mert 73 millió nézőjével máig a 11. legnézettebb tévéműsor az ország történetében, a sportközvetítéseket nem számítva. De azért túlzás kizárólag ehhez kötni a nagy áttörést. A Nagy-Britanniában tomboló Beatlemániáról szóló híradások 1963 végén tüzelték fel az amerikai tiniket. A rádiók elkezdték játszani az itt még meg sem jelent I Want To Hold Your Handet, majd a nagy érdeklődés hatására a kiadó a tervezettnél hamarabb kihozta, és januárban ez lett az első Beatles No.1 a Billboard listán.
Ezzel együtt az Ed Sullivan Show-t szokás a fordulópontnak tartani. Ötvenedik évfordulóját is nagy csinnadrattával ünnepelték, számos cikk és tévéműsor emlékezett meg róla. Többek között rengeteg érdekes részletet lehetett olvasni a Beatles lemezipari sikereiről. Kezdve onnan, hogy milyen zseniális húzás volt Brian Epstein menedzsertől, hogy belement abba, hogy az Ed Sullivan Show-tól az átlagosnál kevesebb pénzt kapjanak (10 ezer dollárt, ami ma 75 ezer dollárnak, 16,9 millió forintnak felel meg), cserébe háromszor is szerepeltek a műsorban, kiemelt műsoridőben, igen komoly reklámmal. Ennek meg is lett a hatása: egy éven belül megduplázódtak a zenekar bevételei. Az évforduló jó alkalom arra, hogy áttekintsük a Beatles kereskedelmi sikereit, és ezeknek a pénzügyeken túlmenő jelentőségét.
Nehéz megmondani, hogy pontosan hány Beatles-lemezt adtak el az idők során. A Guinness World Records a kiadó becslését közli több mint egymilliárd lemezről. A Wikipedia a CNN 2009-es, illetve a BBC 2012-es adatát átvéve több mint 600 millióról ír. Az nem ritka, hogy nagy az eltérés a becsült és a hivatalosan igazolt eladások között, hiszen viszonylag pontos mérések nem is olyan régóta, Amerikában például 1991 óta vannak.
A helyzetet csak látszólag egyszerűsíti, hogy a Beatles életműve nem olyan burjánzó, mint amit mondjuk Jimi Hendrix vagy Tupac Shakur esetén látunk, vagyis nem kerülnek elő soha nem hallott számok. Van 12 stúdiólemez, 13 EP, 22 single. A feloszlás után két új szám készült, a Free As A Bird és a Real Love, John Lennon számkezdeményei alapján, az ő halála után rakták össze ezeket a többiek. Koncertfelvételek és korai számok jöhetnek még szóba, illetve a demóverziók, alternatív mixek stb. Utóbbiakból az 1995-ben és '96-ban megjelent Anthology gyűjtemények kimerítő gyűjtést tartalmaztak: háromszor két CD-nyi anyagot. Hatalmas sikert is arattak, de méretük azt is jelentette, hogy ilyet többet már nem várhatunk. Viszont mindig lehet jó kis tematikus válogatásokat csinálni, valamint a technológia fejlődésével újabb és újabb formátumokban megjelentetni a régi, jól ismert lemezeket, és persze ott van az újramaszterelés is.
Van egy olyan vélemény, amely szerint "ahhoz képest, hogy lényegében egy tucatnyi lemezt csináltak, a Beatlesé az egyik legszövevényesebb diszkográfia a popzenében. Hogy miért? A lemezkiadók baromsága miatt." De nemcsak az újabb és újabb kiadásokon kereső kiadók nem értenek egyet ezzel, hanem az emberek is engedelmesen vásárolják az újabb és újabb Beatles-lemezeket, pedig ugyebár ezek nem is új Beatles-lemezek. Ráadásul ez nem kizárólag üzleti szempontból érdekes. Zeneipari szakemberek szerint ugyanis ahhoz, hogy a köztudatban maradjon a zenekar, mindig kell valami új termék, ami miatt lehet róluk beszélni, és ami mindig újabb, kisebb-nagyobb Beatlemániát tud kiváltani. Vagyis az, hogy 44 évvel a feloszlása után még mindig ilyen fontosnak számít a Beatles, az legalábbis részben ezeknek köszönhető.
De azért ez nem elegendő magyarázat arra, hogy miért vásárolják meg újra és újra ugyanazokat a dalokat ilyen nagy számban. Ezt a katalógus ügyes menedzselése mellett annak köszönhetik, hogy elsők voltak, és így összeforrt a nevük egy történelmi jelentőségű változással - mondja egy marketinggel foglalkozó egyetemi tanár. Mindazt a nagy horderejű társadalmi változást, amit a brit invázió jelent, a Beatlesszel kapcsolta össze a nagyközönség, és ez biztosítja azt, hogy hosszú ideig meg tudtak maradni a köztudatban. A popzenében voltak más hasonló figurák, például Kurt Cobain, de egyikük sem ilyen nagy hatású. Na meg persze, teszi hozzá mindenki, aki a Beatles üzleti sikerének titkát keresi, ott van maga a zene.
Az egy dolog, hogy amikor jött az (állítólag) jobb CD, akkor megvették azt, ami már megvolt lemezen, hiszen a két formátum között eleinte nem volt átjárás, és később sem lett egyszerű. Azonban a CD-ről a digitális fájlokra való áttérést mindenki meg tudja oldani maga. Ehhez képest amikor 2010-ben végre felkerültek a Beatles-lemezek az iTunesra, az első héten 450 ezer albumot és több mint 2 millió egyedi dalt vásároltak meg. Vagy azt is gondolhatnánk, azért 2000-ben a Beatles legnagyobb slágereit összegyűjtő válogatáslemezt már csak nem lehet rásózni az emberekre - akinek kellettek, azoknak megvolt mind, nem? Erre a 1 címre keresztelt, 27 számos válogatás 31 millió példányban kelt el, ez volt a legkelendőbb album az előző évtizedben. (A magyarok nem dőltek be neki: a Mahasz archívuma szerint 8 hetet töltött az albumeladási listán, és a 14. helyig sikerült eljutnia.)
Azóta pedig egy nagy újramaszterelési kampány keltett nagyobb feltűnést. 2009-ben jött ki így az összes lemez, mono és sztereo változatban, külön-külön és díszdobozban összegyűjtve. Összesen 26 féle Beatles-valamit lehetett kapni ekkor, ebből 18 felkerült a Billboard lemezeladási listájára, és ezzel a Beatles egy újabb rekordot döntött meg. A mono és sztereo egyébként azért érdekes, mert eredetileg is két verzióban jelentek meg a lemezek. Mivel akkoriban a mono lemezjátszók voltak az elterjedtek, ezért ezekből jóval többet nyomtak, illetve a keverésükre is nagyobb gondot fektettek. A sztereo változatokat általában már a zenekar felügyelete nélkül, jóval gyorsabban dobták össze. Úgyhogy bár az lehet a beidegződésünk, hogy a mono valami elavult, elmaradott dolog, sokan ezekre esküsznek.
Idén is van már egy új gyűjtemény, a U.S. Albums. Ebben újramaszterelt, mono és sztereo változatban a lemezek amerikai kiadása található meg. Ugyanis a legtöbb, az Egyesült Államokban megjelent Beatles-lemez némileg eltért a brit változattól: címekben, számsorrendben, esetenként még az egyes számok keverésében is. A borítók egy része is más volt; ezek közül a leghíresebb a Yesterday And Today első, "henteses" borítója, amelyen a Beatles-tagok fehér hentesköpenyben, nagy húsdarabokkal és részekre szaggatott játék babákkal láthatók. Ezt a változatot hamar visszavonták a boltokból, ami természetesen később csak növelte az értékét. (Mint a fenti videón látható, az átragasztott borítók "meghámozása", illetve restaurálás külön művészet lett.) Idén jönnek még a 2009-es mono maszterek vinylen, és az illetékesek éppen valami hosszabb távú terven dolgoznak.
Bizonyos szempontból a tévékben, filmekben való megjelenés fontosabb, mint a lemezeladás vagy a koncertezés. A USA Todaynek nyilatkozó zenei szakértő szerint legalábbis ezen múlik, hogy a Beatles tényleg "örök" lesz-e, vagyis mondjuk ötven év múlva is fogják-e hallgatni a zenéjüket, vagy csak a történelemórán kerülnek majd elő. Szerinte nem várhatjuk, hogy a fiatalok "egyszer csak úgy ébredjenek, hogy mindenképpen meg akarják ismerni ezt a Beatles nevű zenekart", hanem "be kell hatolni az ő területükre", vagyis ma például a tévé- és mozifilmekbe. (Ötven év múlva pedig ki tudja, mibe.) Az "underground marketing" kulcsa, hogy a nélkül tegye kíváncsivá az embereket, hogy az arcukba tolná a zenét, így majd ők maguk akarnak utánanézni, hogy mi is volt ez a jó kis dal.
Ehhez képest jelenleg egyáltalán nem könnyű Beatles-számokat tévékben, filmekben elhelyezni. Az egyik gond, hogy drága, a másik, hogy bonyolult. Különösen akkor, ha valaki a Beatles előadásában szeretné használni az általuk írt számot. Ebben az esetben ugyanis a szerzemény és a felvétel jogait is meg kell szereznie. Az utóbbi miatt a lemezkiadót kell megkeresni, az előbbi miatt pedig a Sony/ATV zeneműkiadót, továbbá a Beatles-tagokat, illetve az elhunytak esetében az örökösöket. Jóval egyszerűbb a helyzet, ha a Beatles szerzeményét másvalaki adja elő, és csak a szerzői jogot kell megszerezni. Nem véletlen, hogy például a Yahoo blogjának összeállításában, a legjobb ötven tévés Beatles-pillanat között többségben vannak az ilyenek, például tehetségkutatók, vagy a Szezám utca lakóinak Beetles nevű együttese. Azért ez sem olcsó mulatság: a Wall Street Journal szerint 2012-ben egy-egy milliót fizettek egy Philips-reklámban, illetve A közösségi háló végefőcíme alatt hallható Beatles-feldolgozások jogaiért.
Éppen ezért keltett nagy feltűnést 2012-ben, amikor a Reklámőrültek / Mad Men egyik részében a főszereplő, Don Draper feltette a Revolver című lemezt, és megszólalt a Tomorrow Never Knows (mármint tényleg a lemezen hallható, eredeti változat). Igaz, Donnak nem tetszett a szám, úgyhogy le is vette róla a tűt. De aztán a végefőcím alatt visszatért a zene, ami nem csoda, ha már egyszer - hivatalosan meg nem erősített - értesülések szerint negyedmillió dollárt kellett ezért fizetni. Ez nagyjából ötször annyi, mint amennyit a tévék általában kifizetnek egy-egy számért. Ráadásul a Mad Men sorozat írójának-vezetőjének, Matthew Weinernek rengeteg munkába került meggyőznie az illetékeseket, hogy egyáltalán ezért a pénzért megkapja a Beatles-dalt. Mint a Wall Street Journalnek mondta, "szenvedélyes levelek" egész sorát írta, és arról győzködte az illetékeseket, például az Apple Corps. vezetőjét, hogy a Tomorrow Never Knows nemcsak úgy simán elhangzik a sorozatban, hanem új megvilágításba kerül. Ez azt jelentette, hogy úgy tapasztalhatta meg a néző a számára valószínűleg már jól ismert számot, ahogy megjelenésekor hatott, vagyis a sorozat megmutatja, miért volt forradalmi a Beatles zenéje. Matthew Weiner a meggyőzés érdekében még a történet alakulásáról is elárult titkokat, illetve a forgatókönyv részleteit is átküldte, pedig állítása szerint nem szokott ilyet tenni. Mint mondta, "nem kereskedelmi megállapodás volt ez, hanem művészi együttműködés". Ami persze szép, csak éppen sokan szeretnék, ha inkább egyszerű, gördülékenyen intézhető üzletről lehetne inkább szó.
Van néhány kivétel. Tavaly hat korai Lennon-McCartney dal (köztük a She Loves You, az I Saw Her Standing There, a From Me To You és az I Wanna Be Your Man) jogai egy közepes méretű zeneműkiadóhoz, a Round Hill Musichoz kerültek. Ennek vezetője azt nyilatkozta, hogy amikor elterjesztették a szakmában, hogy mit szereztek, sokan mondták neki: "annyiszor próbáltam ezeket megszerezni, de azt sem tudtam, kihez forduljak, vagy nem kaptam választ". Ezért úgy gondolja, hogy bőven vannak még kiaknázatlan lehetőségek. Már meg is kezdték az értékesítést: ha nem is a Beatles előadásában, de az egyik dalt egy reklámban, az I Wanna Be Your Mant pedig a True Blood sorozatban helyezték el. Aztán még öt Beatles-szám jogai kerültek át egy újabb közepes céghez.
Természetesen van még minden, ami kell: beatleses póló, poszter, bögre, baba, csengőhang, társasjátékok, például a Monopoly és a Trivial Pursuit beatleses változata. A boltokban kapható emléktárgyak mellett az árveréseken is rendszeresen nagy feltűnést keltenek a zenekarhoz kapcsolódó mindenféle tárgyak, John Lennon Rolls-Royce-ától - amelyet 1985-ben 2 299 000 dollárért árvereztek el, és így a világ legdrágább autója lett - a Beatles samponig. Ez utóbbi komoly dolog: 1964-ben csak korlátozott számban gyártották, és egyre ritkább lesz, így ma már 5000 dollárért (1,1 millió forintért) cserél gazdát egy-egy csomag. Egy aláírt Beatles-lemez 200 ezer dollárt (45 millió forintot) is elérhet árverésen, ami majdnem négyszerese annak az árnak, amennyit egy dedikált Rolling Stones-albumért lehet kérni.
2009-es megjelenésekor még úgy vélték, hogy a mai fiatalokat egy a Guitar Heróhoz hasonló játék teszi majd a zenekar rajongóivá. A Beatles: Rock Bandben 45 slágert lehet előadni konzolgitárral - basszusgitárral -, dobbal és három mikrofonnal, hogy szépen harmóniában lehessen énekelni. Az Apple Corps. és az élő Beatles-tagok közreműködésével, illetve George Harrison fia, Dhani komoly közbenjárásával készült játék eleinte jól fogyott, de aztán a várakozásoktól elmaradt a teljesítménye. Talán azért, mert pont akkor jött ki, amikor a közönség kezdett ráunni az ilyen zenélős játékokra.
Komoly tényező még a világ leghíresebb cirkuszi társulata, a Cirque du Soleil Beatles-dalokra épülő, Love című előadása. Ezt 2006-ban mutatták be, azóta 3600-szor ment le, több mint 6 millió néző látta, ez Las Vegas történetének egyik legsikeresebb produkciója. 800 millió bruttó bevételt termelt eddig, és legalább 2016-ig biztosan játszani fogják. A hozzá kapcsolódó Love című albumból pedig 2,4 millió fogyott.
A Beatlesről szóló mindenféle dolgok is jól mennek. Több dokumentumfilm is készült az évfordulóra. A CNN a hatvanas évekről szóló sorozatát egy Beatles-rész vezette be, amelynek egyik producere Tom Hanks volt. A zenekarról szóló könyvek is folyamatosan jönnek, de ezek eladásairól nem találtam semmit. Akit még további érdekes adatok is érdekelnek a témában, itt talál egy szórakoztató gyűjtést.
