Nem is árt a torrentezés a lemezkiadóknak?

Amióta van illegális letöltés, azóta folynak róla heves viták. Nemcsak az erkölcsi megítéléséről (lopás vagy nem lopás, vagy igen, lopás, de "megérdemlik a kiadók" stb.), hanem az adatokról is: mennyit árt a kalózkodás a legális eladásoknak? A kérdésben nehéz akár csak megközelítőleg pontos számokat mondani, hiszen alapvetően egy hipotetikus problémáról van szó: mi lett volna, ha nincs illegális letöltés? Nincs mindenki által elfogadott válasz, és a napokban megjelent új megközelítés is erősen vitatott. Ezzel együtt érdemes megnézni, hogy mit lehet tudni, és mit sejteni.

Az kétségtelen, hogy 1999 óta folyamatosan csökkent a globális lemezipar összbevétele, egészen tavalyig, amikor minimális, de jelképes értékű növekedésnek örülhettek a kiadók (bővebben lásd e cikkünket). Ugyanakkor kérdéses, hogy ezt a visszaesést milyen mértékben tulajdoníthatjuk a kalózkodásnak. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy minden illegálisan letöltött zene egy az egyben bevételkiesésként jelenik meg a legális oldalon. Mindenkinek van olyan ismerőse, aki letöltött legalább egy olyan lemezt vagy dalt, amiért amúgy biztosan nem adott volna pénzt, ha nem tudja ingyen megszerezni. Valódi bevételcsökkenésről akkor beszélhetünk, ha az illegális forrás hiányában létrejött volna a vásárlás - itt van tehát az a bizonyos mi lett volna, ha. Erre a kérdésre a napokban egy nagyszabású, komoly figyelmet kapó, bár kritikusai szerint alapvetően elhibázott kutatás próbált válaszolni.

Nem is árt a torrentezés a legális letöltésnek?

Az Európai Bizottság megbízásából dolgozó Luis Aguiar és Bertin Martens innen letölthető tanulmányának végköveztetése kavart nagy port. A spanyol kutatók ugyanis arra jutottak, hogy az illegális letöltés nincs hatással a legális internetes vásárlásra; a legális zenehallgató szolgáltatások (például az ingyenes streamelést biztosító oldalak) forgalmát pedig kis mértékben, 2 százalékkal még emelik is. Többször kiemelik, hogy nem szabad félreértelmezni az eredményt: az kizárólag az internetes vásárlásra vonatkozik.

Mint írják, korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy a CD-eladásnak igenis árt az illegális letöltés; azzal a kérdéssel viszont kevesebben foglalkoztak, hogy a digitális eladásra hogyan hatnak. (Ennek ellenére jó pár cikket találhatunk az interneten, amely elfeledkezik erről.) Ugyanakkor kiemelik eredményük jelentőségét is: a digitális eladás egyre komolyabb szerepet játszik a zeneiparban, 2012-ben az összbevétel kb. egyharmadát adta.

A kutatás több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt hatalmas adatbázisból dolgozik: 16 ezer európai polgár - németek, britek, franciák, olaszok és spanyolok - internetes aktivitását vizsgálta. A Nielsen NetView adatai alapján pontosan tudták, hogy ezek az emberek 2011-ben milyen oldalon hányszor kattintottak.

Ez igen nagy adatmennyiség, és bár, mint látni fogjuk, bizonyos szempontból hiányos, még mindig jobb, mint például a sok vizsgálat által használt kérdőíves felmérés, amely gyakran torzít. Az emberek egyrészt hajlamosak nem bevallani, hogy illegálisan letöltöttek (mert az illegális), vagy éppen felülbecsülni az összekalózkodott tartalom mennyiségét. Luis Aguiar és Bertin Martens statisztikai módszerekkel kiszűrt egy további gyakran előforduló hibát is. Az elmúlt években többször napvilágot láttak olyan cikkek, amelyek szerint "aki többet torrentezik, az több zenét is vásárol", és a kalózpárti oldalak ezt mindig nagy győzelemként értékelték: lám, pont az ellenkezője igaz, amit a zeneipar állít, a kalózkodás valójában jót tesz az eladásnak. Holott nem biztos, hogy valóban ok-okozati kapcsolat volna az állítás két oldala között, inkább egy közös okot kereshetünk mögöttük: akit érdekel a zene, követi az új megjelenéseket, az nagyobb valószínűséggel torrentezik és nagyobb valószínűséggel vásárol is.

A vizsgált 16 ezer ember 73 százaléka legalább egyszer kattintott illegális oldalra 2011-ben. 57 százalékuk használt legális áruházakat vagy streamingszolgáltatást. Természetesen sokan voltak, akik több kategóriába is beleestek: a vizsgált netezők több mint fele (53%) legális és illegális oldalakat is látogatott. Részletesebb adatok is vannak róluk, amelyek akár a végkövetkeztetéstől függetlenül is érdekesek. A vizsgált öt országból a spanyolok voltak a legaktívabb kalózok. A férfiak inkább töltöttek le illegálisan, mint a nők, a legális oldalak használatában viszont a nemek nem különböznek. Minél nagyobb valakinek a jövedelme, annál kevésbé valószínű, hogy kalózkodni fog; a diákok, illetve a fiatalok nagyobb mennyiségben látogattak illegális oldalakat.

Luis Aguiar és Bertin Martens arra jutott, nincs bizonyíték arra, hogy az illegális letöltések csökkentenék a legális oldalak látogatását. Vagyis ha az internetre szűkítjük a vizsgálódást, akkor nem beszélhetünk a "vásárlások kiváltásáról" (sales displacement), tehát arról, hogy az illegális alternatíva hiányában több zenét vásároltak volna a netes áruházakban.

Némi spekulációt megengedve maguknak azt mondják, hogy egyrészt sok illegális letöltés olyan, hogy ha nem lett volna rá lehetőség, a kalózkodó akkor sem vásárolta volna meg az adott zenét digitálisan (a CD más kérdés, mint láttuk). Másrészt lehetséges az illegális letöltést zenefelfedezési eszközként használni: az érdeklődő először illegális oldalakat használva meghallgatja, tetszik-e neki a zene, és ha igen, akkor esetleg meg is vásárolja; míg ha nem lett volna lehetősége kipróbálni, akkor biztosan nem vette volna meg. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy ez a viselkedés mennyire jellemző.

Problémák és ellentmondó adatok - a torrentezők nem vásárolnak

A nemzetközi lemezipari szervezet, az IFPI kemény hangú közleményben támadta a kutatást. Egyik legfőbb hiányosságának azt tartják, hogy az EU által megbízott kutatók minden kattintást a legális oldalakon egyben vásárlásként értelmeznek. Holott az iTunes programot például egyszerűen zenehallgatásra is lehet használni, vagy arra, hogy utánanézzünk valaminek, vagy filmeket kölcsönözzünk stb. - mindez ugyanolyan kattintás, de egyáltalán nem vásárlás.

Viszont - ezt az IFPI nem említi - a kutatás a másik oldalon bizonyos vásárlásokat nem tudott beszámítani. Vannak adatok az olyan online áruházak látogatásáról, mint például az Amazon, ahol szinte mindent kapni, CD-t és mp3-at is; de nincs arra adat, hogy az amazonos kattintások mekkora része lehetett legális letöltés. Az IFPI továbbá azt is hibának tartja, hogy a legális oldalon csak a letöltőáruházak forgalmát nézték a kutatók, holott az előfizetős szolgáltatások, valamint az ingyenes zenehallgatást reklámokból finanszírozó oldalak az EU-ban a digitális bevételek harmadát adják.

A vitában előkerültek más, régebbi adatok is. Az IFPI említ egy brit felmérést, amely szerint igaz ugyan, hogy egyes illegális letöltők sok pénzt költenek zenére, viszont 44,8 százalékuk egyáltalán nem vásárol legális forrásból; illetve egy korábbi holland felmérést, amely szerint a kalózkodók 37 százaléka nem, további 30 százaléka pedig csak nagy ritkán vásárol. Hozzá kell tenni, hogy ezek az adatok nem arra vonatkoznak, amire az EU által megbízott kutatók rákérdeztek: vagyis hogy a kalózkodók vásároltak-e volna akkor, ha nincs más, ingyenes lehetőségük - bár az is igaz, hogy ha nem lenne lehetőségük ingyen letölteni, akkor talán a nullánál több pénzt költenének zenére.

A Billboard más adatokat idézve kezdi ki azt az állítást, hogy a kalózkodás csekély mértékben ugyan, de egyenesen jót tesz a streamingszolgáltatások használatának. Amerikában a 13 évesnél idősebb netezők 20 százaléka használt fájlcserélőt 2005-ben, ez az arány 2012-re 11 százalékra csökkent. Eközben viszont a zenehallgató oldalak előfizetőinek száma jelentősen nőtt.

Különösen érdekes Robert G. Hammondnak az EU-tanulmány és a Billboard által is idézett vizsgálata (pdf-ben letölthető innen), ez ugyanis különválasztotta azt a kérdést, hogy az egyes zenekarokra és a lemezipar egészére milyen hatással van az illegális letöltés. A kutató statisztikái azt mutatták, hogy az, ha egy lemez a megjelenés előtt kiszivárgott - vagyis egy ideig kizárólag illegális módon volt elérhető -, nem befolyásolta a legális eladásokat. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy az iparág egészére nézve mégiscsak káros a fájlmegosztás. Ugyanis az elkötelezett rajongótáborral bíró, saját műfajukban már befutott előadóknak akár kedvezhet is az, ha illegális csatornákon sokakhoz eljut a zenéjük; a pályakezdőknek azonban inkább árt. Ez a kiadókat abba az irányba viheti, hogy inkább bejáratott zenekaraikra koncentrálnak az újak felfedezése helyett.

Magyar helyzet: kétszázszoros kalózkodás

A magyar fájlcserélőkről hasonló tanulmány nem készült, viszont Kitzinger Dávid, az Artisjus internetes szolgáltatásokért felelős vezetője a Quart kérdésére idézett több, témánkba vágó adatot. A ProArt jogvédő szervezet és a GFK piackutató kérdőíves felmérésére válaszolók azt vallották 2012-ben, hogy az előző évben kétszázszor több hangfelvételt másoltak, mint amennyit vettek - utóbbi szám átlagban fejenként mindössze egy fél album (vagy külön-külön öt dal) volt egy év alatt. "Ez valószínűleg túlzó, de a negyede is beszédes" - mondta Kitzinger Dávid.

A Mahasz adatai szerint a magyar lemezipar bevételei 2006 óta 56,3 százalékkal estek vissza. Statisztikai modellszámítással levonták ebből azt a visszaesést, amely a gazdaság egészére jellemző (konkrétan azt, amit a munkanélküliség 7,2 százalékról 10,9-re növekedése okozhatott), illetve vizsgálták a szélessávú internetelérés növekedésének hatását - eszerint ha ez nem terjedt volna el, akkor a magyar lemezipar 1,92 milliárd forinttal több bevételre számíthatott volna. Kitzinger Dávid szerint az EU-tanulmány következtetése ugyan bombasztikus, de maga a kutatás érvényessége sok szempontból megkérdőjelezhető; inkább azt a kérdést volna fontosabb megvizsgálni, hogy hova tűntek a zene vásárlói: hányan pártoltak át az ingyenes legális szolgáltatásokhoz, hányan álltak át illegális beszerzésre, illetve vannak-e olyanok, akik lemondtak a zenéről.

Tóth Péter Benjamin, az Artisjus kommunikációs igazgatója még egy, korábban nem említett, közvetett hatásra is felhívta a figyelmet, amellyel a kalózkodás hozzájárul a lemezipar bevételeinek csökkenéséhez: "a legális szolgáltatások az iTunestól a Deezerig mind azzal érvelnek a jogtulajdonosokkal való tárgyalások során, hogy 'drasztikusan le kell vinned a jogdíjaidat, mert különben nem tudok versenyre kelni a fájlcserével'." Vagyis még a ténylegesen megvalósuló legális vásárlásokból is kevesebb jogdíj jut ezáltal a kiadóknak, szerzőknek és előadóknak.