Lassú rock szép helyeken

Letölthető koncertfelvétel a lassú, melankolikus rockzenét tökélyre fejlesztő Low zenekartól.

Már többször megírtuk, hogy a Low a világ egyik legjobb zenekara (lásd két legutóbbi lemezükről írt kritikáinkat: C'mon és Drums And Guns). A kritikusok azt találták ki rájuk, hogy slowcore, vagyis a tempó lassú, sőt, vontatott - na de eközben mindig van valami sajátos lüktetése. A zenekar másik jellegzetessége az Alan Sparhawk - Mimi Parker házaspár felelgető, illetve a refrénekben egymástól kicsit elcsúszott majdnem-együttes éneklése; dallamviláguk is rögtön felismerhető. Ezen kívül vannak még egyszerű, ismétlődő gitárdallamok, zongora, ennyi (kivéve az említett, elektronikusabb Drums And Gunst). A Low mágiájának fontos része az a melankólia, ami még akkor is áthatja a dalokat, amikor dühösek, álmodozók vagy éppenséggel gúnyosak.

Nagy öröm, hogy most nemcsak azt jelentették be, hogy jövő márciusban lesz új lemez (The Invisible Way, producer: Jeff Tweedy a Wilcóból), hanem letölthetővé tettek egy hatszámos, félórás koncertfelvételt: a hivatalos Low-honlapon a jobb felső sarokban kell beírni egy email-címet és már vihetjük is. A Plays Nice Places "szép helyeken", színháztermekben készült koncertfelvételekből állt össze. Hallható rajta egy új dal, a Waiting, továbbá a nyitó Wordsben a Low vendége Ben Gibbard (Death Cab For Cutie). De valójában persze azért érdekes, mert a Low játszik Low-dalokat, és ez a világ egyik legjobb zenekara - ennél sokkal többet nem igazán lehet elmondani róla, de nem is kell.