"Öldöklés vagy együttélés" - Sivan Perwer a Quartnak

Sivan Perwer a legismertebb kurd énekes. 1976-ban hagyta el Törökországot, ahol tiltva voltak a dalai; nemrég tárgyalásokat kezdett a török kormánnyal. Vasárnapi koncertje előtt beszélt a kurdok helyzetéről, az arab tavaszról és a hagyományos kurd zene szépségeiről.

Ön a leghíresebb kurd zenész. Milyen felelőséggel jár ez a szerep?

Természetesen hatalmas a felelősségem, amelyet néha nagyon könnyű viselni, máskor viszont nagyon nehéz. Nem is lehet szavakban megfogalmazni, hogy mekkora felelősséget jelent, hogy én lettem "Kurdisztán hangja". A kurdok rettenetes helyzetben vannak, dacára történelmük, kultúrájuk, társadalmuk gazdagságának. Kurdisztán területén négy ország osztozik, Szíria, Irak, Irán és Törökország. Mindenhol más a kurdok helyzete, más a politikai rendszer, a kultúra, a nyelv. Mind a négy országban van valamiféle kurd mozgalom. Ráadásul nagyon sok kurdnak el kellett hagynia a szülőhazáját. Kurd énekesként az a feladatom, hogy a dalaim üzenetét terjesszem a világban, és hogy - amolyan kulturális nagykövetként - hozzájáruljak ahhoz, hogy a világban mindenfelé élő kurdok között ne szakadjon meg a kapcsolat. Pedig már az is nagyon nehéz volt számomra, hogy a nyilvánosság előtt elkezdjek énekelni - mintha csak tüzet fogott volna az ingem. Én a török Kurdisztánból származom, ahol a törvény tiltotta, hogy szóljunk a kurdok és Kurdisztán helyzetéről, akár zenében, akár máshogyan. Megkínozhattak, börtönbe zárhattak, megölhettek, kivégezhettek vagy száműzhettek ezért. 37 éve hagytam el Törökországot, és máig nem tértem vissza.

Körülbelül 50 millió kurd él ma a világon, saját nyelvük van és kultúrájuk. A palesztinok 3-4 millióan vannak, arab nyelven beszélnek. Az ENSZ folyamatosan napirenden tartja a palesztinok kérdését, de a kurdokat szóba sem hozza. Természetesen nem azt mondom, hogy a palesztinoknak nincs joguk arra törekedni, hogy szabadok legyenek és békében élhessenek Izraellel. Azt kívánom, hogy mindenki szabadon élhessen. De azt nem értem, hogy vajon a kurdok szabadsága és békéje miért nem szerepel az ENSZ napirendjén.

Amikor 1976-ban elmenekült Törökországból, veszélyben volt az élete? Megfenyegették önt, vagy megpróbálták valahogy rábírni, hogy elhagyja az országot?

A mai tudásom alapján azt mondom, hogy nagyon nagy veszélyben lettem volna, ha letartóztatnak - akkor ma nem lennék életben. Egyszerűen már nem volt lehetséges számomra, hogy a saját hazámban éljek. El kellett mennem, hogy élhessek és énekelhessek; és azóta sem tértem vissza.

A legutóbbi hír, amelyet angol nyelven találni lehet önről az interneten, az, hogy találkozott a török miniszterelnök-helyettessel, és ezért a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) árulónak nevezte önt. Mi történt azóta? Milyen feltételek mellett térne vissza Törökországba?

Mi, kurdok egy közel-keleti nép vagyunk. Vannak köztünk olyanok, akik beilleszkedtek a világ más, fejlett kultúráiba, amelyekben elfogadhatatlan volna az a politikai stílus, amely a Közel-Keletre jellemző. De a legtöbb politikusunk, pártunk még mindig a hagyományos közel-keleti politikai mentalitást képviseli, aszerint él és cselekszik. Ez a felületes, túlzó és tudatlan mentalitás olyan politikai formációkban jelenik meg, mint a királyság, az oligarchia, a szultánok, pasák által irányított diktatúrák, a saría [iszlám jogrendszer] és a profetizmus. A Közel-Keleten sem a kultúra, sem a vallás nem esett még át soha reformon; minden teljesen szélsőséges állapotban van.

Énekes vagyok, de tudom, hogy mi történt és még most is mi történik a népemmel - ezért segítek számos kurd politikai szervezetnek, köztük a PKK-nak is. Nincs arra időm, hogy bármelyik politikai szervezettel, párttal hadakozzak; de van politikai tudásom, filozófiám, amely a zenémben jelenik meg. Tanultam a történelemből, és meg tudom érezni a jövőt. Ezért törekszem arra, hogy megismertessem az emberekkel a helyzetünket és a lehetséges jövőnket. Törökország jövője nemcsak a törökök, de a kurdok számára is kulcsfontosságú. A kurdok két lehetőség között választhatnak: a harc és az öldöklés van az egyik oldalon, a tárgyalás és az együttélés a másik oldalon. Én azt mondom, a legjobb megoldás az, ha megpróbálunk tárgyalni, ha megtanulunk beszélni egymással, megérteni egymást; ha megtaláljuk azt, ami közös bennünk, és egyenlő jogokat élvezve élünk együtt. A török kormány, parlament ezt próbálta meg velem: a kommunikációt. Természetesen nem én döntök fontos politikai kérdésekben: ez a pártok, politikai szervezetek dolga. Én csak javaslatokat tudok tenni az elnöknek, a parlamentnek, a politikusoknak: azt, hogy próbáljanak meg tárgyalni a kurd ellenzékkel. A PKK egy kurd politikai szervezet, amely a kurdok jogaiért küzd, de sajnálatos módon még mindig az előbb említett közel-keleti politikai mentalitás jellemző rá. Nem képesek elfogadni, ha valaki más megpróbál kapcsolatba lépni a török kormánnyal. Csak két lehetőség létezik számukra: vagy velük vagy, vagy az ellenséggel. Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy a kurd értelmiségiek, írók, énekesek, demokraták sorsa még mindig olyanok kezében van, akiket ez a hozzáállás jellemez.

Nagyon remélem, hogy a török kormány elszakad a kemalizmus mozdulatlan rendszerétől, és elindul a demokrácia útján, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kurd értékek elfogadása felé. Azt is remélem, hogy az olyan politikai pártok, mint a PKK a nyitottság, a tisztelet és az elfogadás útjára lépnek, puhítanak keményvonalas álláspontjukon. A kurd pártoknak először egymással kell tárgyalásokat folytatniuk arról, hogy a jelenlegi politikai helyzetben hogyan lehetne megerősíteni az ellenzéket. Ezután ülhetnének le a török kormánnyal, hogy megegyezzenek azokban az alapvető dolgokban, amelyeket a demokrácia felé vezető úton tiszteletben kell tartani. Törökország, Kurdisztán gyönyörű ország; történelmük, kultúrájuk, természeti adottságaik páratlanok. Nem akarjuk, hogy ezekben az országokban háború legyen; elég volt a gyilkolásból, a halálból! A törököknek és a kurdoknak testvérekké kell lenniük, gondoskodniuk kell egymásról.

Legális most az ön zenéjét hallgatni Törökországban, vagy a politikai dalai még mindig tiltottak?

A kemalizmustól való elszakadás jegyében új törvényeket hoztak. Előrelépés történt például abban a tekintetben, hogy a kurd zene és kultúra immár szabad lehet. De még mindig a török az egyetlen hivatalos nyelv, a hivatalos kultúra, és még mindig vannak olyan dalaim, amelyek be vannak tiltva. Tehát elmehetnék Törökországba és felléphetnék - de még mindig nem énekelhetnék a kurdok helyzetéről, Kurdisztánról.

Kiállt a szíriai forradalom mellett. Mi a véleménye az arab tavasz újabb eseményeiről, például arról, ami Egyiptomban történik?

Azok közé tartozom, akik abban reménykednek, hogy komoly változás áll be a közel-keleti politikában. Az alapvető értékeimről már beszéltem; azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy amikor "tavaszról" beszélünk, akkor a következőket értjük rajta: a virágba borulást, új élet kezdetét. Az "arab tavasz" azt jelenti, hogy a Közel-Kelet arab országaiban megváltozik a rendszer - merthogy erre nagyon nagy szükség van, mind politikai, mind kulturális és társadalmi szinten. Csak egy ilyen változás, megújulás hozhat demokráciát és toleráns társadalmi berendezkedést, szólásszabadságot, az emberi jogok tiszteletben tartását. Nagyon remélem, hogy az arab tavasz nem vesz reakciós fordulatot, hogy nem kerül a sejkek, szultánok, illetve a törzsek, vallási rendszerek kezébe. Ezeknek az országoknak a legtöbb lakója muszlim. Az iszlám azt jelenti: harmónia, tolerancia, barátság, testvériség. Sajnos néhány kegyetlen csoport hatására az iszlám sokak számára egy félelmetes vallás lett. Az arab tavasznak olyan rendszereket kellene létrehoznia, amelyekben a vallás nem ilyen - hanem az ember és Isten közötti szellemi kapcsolatot jelenti.

Ön nemcsak előadó, hanem zeneszerző is. A hallgatói közül talán sokan nem tudják megállapítani, hogy mennyire tartja tiszteletben a hagyományos kurd zene szabályait, vagy hogy miben újítja meg.

A hagyományos zenén nőttem fel. Gyerekkoromban lenyűgöztek a kurd dalnokok, akik gyönyörű hangon történeteket énekeltek. Benne éltem ezekben a történetekben. Hamar megtanultam pontosan utánozni ezeket a dalokat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy birtokában lehetek a kurd nyelv, kultúra, történelem elképesztő gazdagságának. Amikor egy esemény nagy hatással van rám, vagy amikor egy jelentős társadalmi, politikai igazságtalanságra akarok rámutatni, akkor szinte természetesen jönnek a dallamok és a szövegek. Leginkább a politikai dalaimról ismernek, de a hagyományos zene talaján állok; soha nem szakadtam el a gyerekkoromat meghatározó kulturális környezettől. Feladatomnak tekintem azt is, hogy megőrizzem a klasszikus kurd zenét, ezért sok hagyományos dalt is éneklek; de ezek mellett számos saját dalom és költeményem is van. Ráadásul a hamarosan megjelenő új lemezem egy lépés lesz valami olyan szintézis felé, amilyenre korábban nem volt példa a kurd zenében. Hagyományos kurd dalokat éneklek, játszom a tamburán, megszólal furulya és más közel-keleti hangszerek - és mindez a nyugati zene hangszereivel és egyes elemeivel találkozik össze.

Mennyire fontosak a szövegek az ön dalaiban? Gondolja, hogy azok, akik nem értik a kurd nyelvű szöveget, megérthetnek valamit abból, hogy miről szólnak a dalok?

Nagyon sok kurd nemcsak hogy érti a dalaimat, de fejből tudja a szövegeket. De a stílusom alapján és abból, hogy látnak a színpadon, látják a gesztusaimat, hallják a hangomat, annak a vibrálását, mindenki megértheti a dalokat: azt, hogy mi a szándékom, mi a célom, mik a vágyaim, a reményeim. Természetesen nem célom, hogy ne értsen az, aki nem beszéli a kurd nyelvet.

Budapesten Lajkó Félixszel fog egy estén fellépni. Ismeri az ő zenéjét, vagy bármilyen más magyar zenét?

Hallottam már Félixről és nagy megtiszteltetés, hogy vele koncertezhetek; úgy hallottam, nagyszerű zenész. Mindig is célom volt, hogy amikor koncertezek, akkor ugyanazon az estén fellépjenek helyi zenészek is, mert így a multikulturalizmus eszméje kézzelfoghatóan megjelenik a színpadon. Remélem, hogy a Félixszel való találkozásom egy jövőbeli együttműködés kezdete is lesz. Nagyon örülök, hogy megoszthatom vele és a közönségével azt a zenét, amely a szívemből jön, és tele van szeretettel és érzéssel!

Sivan Perwer április 29-én, vasárnap este lép fel a Művészetek Palotájában Lajkó Félixszel, a Budapest Folk Fest nyitórendezvényén.