Öten az ötödik Beatle-ek közül

A hétfőn elhunyt Neil Aspinall halálhíre kapcsán ismét szembesülhettünk azzal, hogy milyen sok embert tartanak a Beatles nem hivatalos ötödik tagjának. Kiválasztottuk az öt leggyakrabban emlegetett "ötödik Beatle-t".

George Martin, a producer

Ha Brian Epstein esetében erényként jegyeztük meg, hogy nem szólt bele a szakmai munkába, akkor George Martinról pont az ellenkezőjét kell elmondanunk. Martin ugyanis pont, hogy nagyon is beleszólt, és nem volt Beatles felvétel, mely ne viselné a keze nyomát - és milyen jó, hogy így tette! Ha ő nincs, akkor lehetett volna bármilyen tehetséges Lennon, McCartney és a többiek, a Beatles könnyen lehet, hogy megmaradt volna jópofa rock and roll zenekarnak, ehhez képest a poptörténet legnagyobb hatású együttese lett belőle, és ebben komoly szerep jutott Martin stúdiótrükkjeinek és legendás hallásának is.

George Martin (középen) és barátai: Knopfler, Clapton, McCartney és Collins

Martin távolról sem csak a vonós- és fúvószenekari betétekért volt felelős, hanem ha kellett zongorázott, és gyakorlatilag neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy miként szólnak azok a Beatles-dalok, melyeket olyan jól ismerünk. George Martin kapta meg a megtisztelő feladatot, hogy fiával újrakeverje a Beatles-dalokat a LOVE című albumon, a Cirque Du Soleil színházi produkciójához. Mindezek következtében talán Martin kapta meg a legtöbbször "az ötödik Beatle" címet, amely technikai értelemben tényleg őt illeti a leginkább, bár ő szerényen mindig Brian Epsteint jelölte erre a "tisztségre".

Billy Preston, a zongorista

A két évvel ezelőtt elhunyt amerikai billentyűst nemcsak a Beatles tiszteletbeli tagjaként szokás számon tartani, hiszen volt ő a hatodik Rolling Stone is, és dolgozott olyan világnagyságokkal is, mint Bob Dylan, Eric Clapton vagy Elton John. Preston még a Beatles karrierjének kezdetekor, 1962-ben haverkodott össze a zenekarral, amikor még Little Richard együttesében zongorázott. Együttműködés ebből azonban csak később lett, egészen pontosan 1969-ben, amikor Beatles-tagok úgy gondolták, Preston tompíthat valamit a széthúzások miatti belső feszültségeken, és nem mellékesen új lendületet is adhat az egyre gyakoribb alkotói válságokba sodródó együttesnek.

A Prestonnal közös dalokon aztán a Let It Be albumon feltüntették őt is (The Beatles with Billy Preston), mely megtiszteltetés rajta kívül csak annak a Tony Sheridannek adatott meg, akit még a hamburgi időkben kísértek Lennonék. Ezek után nem véletlen, hogy sokan Billy Prestont tartják az ötödik Beatle-nek, de mivel együttműködésük ilyen rövid időre szorítkozott, ezért ő szerintünk csak a többiek után következhet a rangsorban.

Stu Sutcliffe, az ötödik kerék

Nem szabad aztán megfeledkezni azokról sem, akik ténylegesen tagjai voltak a zenekarnak. Közülük a befutás előtt kirúgott dobos, Pete Best neve az ismertebb, de vele ugyanúgy négyen voltak, mint Ringóval. Stu Sutcliffe azonban tényleg az ötödik tagja volt a zenekarnak, hiszen ő volt az első basszusgitáros, míg Paul McCartney kezdetben szólógitáros volt. Sutcliffe leginkább Lennonnal kötött szoros barátságának köszönhette tagságát a zenekarban, melynek egyrészt a neve, másrészt a megjelenése kitalálásában is volt szerepe.

Sutcliffe azonban nem volt igazán zenész, többen is firtatták, hogy több tehetsége van a festészethez, és egy idő után ő maga is kezdte úgy érezni, hogy ötödik Beatle-nek lenni nem biztos, hogy jobb, mint ötödik keréknek, úgyhogy inkább Hamburgban maradt fotós barátnőjével, Astrid Kirchherrel, és nem tartott a fiúkkal, akik visszatértek Liverpoolba. Sutcliffe helyét nem töltötték be új taggal, hiszen McCartney átváltott basszusgitárra, két gitáros pedig bőven elég volt. Ekkorra ráadásul Sutcliffe már gyakori, heves fejfájásoktól szenvedett (mely egyesek szerint egy korábbi verekedésben elszenvedett fejsérülés következménye), majd 1962 tavaszán agyvérzésben meghalt.