Becsapós egotrip és melankolikus diszkó

Snoop Dogg az új Marvin Gaye-ként határozza meg magát, ami nem teljesen jön össze, de legalább végre megpróbál valami tényleg újat, a Hercules and Love Affair pedig egy sosemvolt zenekar, mely a New York-i melegklubok örökségéből gyúr okos diszkózenét. Továbbá Meshuggah, Get Cape. Wear Cape. Fly, Young Knives, The Kills és Vastrabant a lemezajánlóban.

Snoop Dogg: Ego Trippin'

Várakozások: A nyugati-parti hiphop jelenlegi legsikeresebb és legkeresettebb előadója utoljára másfél éve jelentkezett lemezzel. Akkor a Tha Blue Carpet Treatment ismét Snoop régi dicsőségét idézve debütált az amerikai Top 5-ben, azóta viszont leginkább ismét a botrányok miatt került a hírekbe: droggal és fegyverrel való visszaélés, verekedés a londoni repülőtéren, és hasonló csínytevések szerepeltek a bűnlistáján. A vége az lett, hogy még brit turnéját is kénytelen volt elhalasztani, mert a brit hatóságok megtagadták tőle a belépést az országba, és emiatt még budapesti fellépését is át kellett dátumozni. Ősszel az MTV Europe díjátadóját konferálta szokásos stílusában és bőrnadrágba bújva Münchenben, és már akkor bejelentette, hogy idén márciusban jelenteti majd meg legújabb, Ego Trippin' című albumát.

Eredmény: "A rap Marvin Gaye-je szeretnék lenni," - mondta a Billboardnak Snoop - "eleget partiztatok a zenémre egész eddigi karrierem során, most azt akarom látni, hogy meg tudlak-e titeket ríkatni." Ez nem kis feladat, de Snoop szeret összevissza beszélni: a lemezt eredetileg még azért keresztelte Ego Trippin'-re, mert úgy gondolta, hogy ezt sztárvendégek nélkül, saját maga fogja összehozni, ehhez képest a lemezen szokás szerint feltűnik boldog-boldogtalan. A dalok nagyobbik részéért a QDT Muzic nevű producercsapat felelős, melyben maga Snoop mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján felkapott Teddy Riley és a G-funk veterán DJ Quik szállítják az alapokat a rapper megszokottan szenvtelen szövegelése alá. Újításként megjelennek a nyolcvanas évek szintihangjai és a vocoder is, Snoop emellett még néha énekel is, néha arról dumál, hogy a világ minden kincséért sem hagyná el a feleségét, hogy a következő számban aztán újabb hódításairól hencegjen. A lemez szórakoztató, viszont nagyon hosszú (több mint 70 perc), Snoop 36 éve korára talán már rájöhetett volna, hogy a kevesebb sokszor több. Így kicsit kutatni kell a sok forgács között, amíg az ember olyan kincsekre talál, mint mondjuk a Johnny Cash-nek ajánlott My Medicine, melyhez mindenki kedvenc ír-amerikai rappere, Everlast is segédkezet nyújt. És akkor ott van még az érzékinek szánt Sexual Eruption, amely tényleg Snoop tisztelgése Marvin Gaye előtt (bár a lemezen azért túl sok ilyen nem hallható), tehát van itt minden, eklektikus a lemez, és már csak emiatt is nyerő a manapság megszokott mainstream hiphop albumok nagy részével szemben.

Kiknek ajánlható: Akiknek a szigorúan vett nyugati parti hiphopon túl is van élet.

Olyan, mint: A 36 éves Snoop ismét finoman közli velünk, hogy ki az úr Kaliforniában.

(IB)