Visszatérő nehézbombázók, koravén fiatalok

A héten alaposan belelendül a lemezipar, és számos figyelemre méltó album jelent meg. 16 év után tér vissza a megöregedésre genetikailag képtelen B-52s, velük szemben éveket öregedett a Panic At The Disco, sikerrel birkózik meg a Crazy árnyékával a Gnarls Barkley, reményt keltően mutatkozik be a székesfehérvári Jacked, cseles lemezzel hozza a formát a Supergrass és a Raconteurs, matekdiszkóba hív a Foals, és táncparkettre menekül előre a Mystery Jets is a lemezajánlóban.

Gnarls Barkley: The Odd Couple

Várakozások: A 2006-os év egyik igazi nyertese, a Gnarls Barkley alkalmi formációként jött létre: az elismert hiphop-producer, Danger Mouse és a rapper/soulénekes Cee-Lo kollaborációjának eredményeként készült el a St. Elsewhere című lemez, melynek az igazi húzószáma a Crazy volt. Mint ismeretes, a Crazy az első olyan dalként került a brit slágerlista élére, amely nem is jelent meg CD-n vagy bakelit (vinyl) lemezen sem, hanem csak letölteni lehetett, fizikálisan megvenni nem. Később aztán fizikai formátumban is megjelent a single, amely kilenc hétig maradt a lista élén, és amely a két évvel ezelőtti nyár igazi slágere volt, 2006 legjobban fogyó kislemeze lett Nagy-Britanniában és több más országban is. A duó közben olyan illusztris társakkal turnézott, mint a Red Hot Chili Peppers, és hamar a közvélemény tudomására hozta, hogy a társulás nemcsak alkalmi, hanem a Gnarls Barkley valódi együttesként funkciónál a továbbiakban is. Ennek megfelelően el is készült a második lemez, mely eredetileg áprilisban jelent volna meg, de miután az anyag kiszivárgott a fájlcserélőkre, pár héttel előbbre hozták a megjelenési dátumot.

Eredmény: Bár az, hogy a bemutatkozó St. Elsewhere albumból szekérderéknyit adtak el, elsősorban a Crazy mindent elsöprő sikerének köszönhető, ugyanez a megasláger valamelyest meg is ölte magát a lemezt, a Gnarls Barkleyt pedig beszorította az "egyslágeres csoda" feliratú cellába. Pedig a klasszikus soult, R&B-t, funkot és pszichedelikus popot egyedien vegyítő duó jóval több ennél, és az új lemez most ebből többet hozhat a közönség tudomására, hiszen itt nincs olyan sláger, amely mellett eltűnhetne a többi dal. Danger Mouse célja nyilvánvalóan a hatvanas évek soul és pszichedelikus popzenéjét átszűrni a hiphopon és a modern stúdiótechnikán. Ehhez adott a nagyszerű soul hangú énekes, Cee Lo és adottak a dalok, melyek megmutatják, hogy a soul (melyet ma sokan hibásan a mainstream R&B szinonimájaként használnak) előtt igenis számos alternatív út létezik: a kicsit baljós és sejtelmes atmoszférájú, sérült dalok között néhány igazi remekmű is található, így a szépséges orgonával és kórussal megtámogatott Going On, a motownos Run, a sunshine popos Surprise vagy a már-már bigbeates alapú Whatever mind jól sikerült darab. Más egyéb dalok talán túlzottan is Cee Lo kivételes oktávjaira és a St. Elsewhere-ről már ismert soul-pop formulára támaszkodnak, de alapjában véve a Gnarls Barkley sikeresen teljesítette a feladatot, és kilépett a Crazy árnyékából egy egységes és okos, időnként pedig kifejezetten megható második lemezzel.

Kiknek ajánlható: Aki nem kapott frászt a Crazy-től, sőt, még annak is, aki igen.

Olyan, mint: Gyógyulás a világot két éve elárasztó Őrületből.

(IB)