Popsztárok ötvenen túl

Ebben az évben három igazán naggyá vált popsztár tölti be az ötvenedik életévét. A Pop Királynője, a Pop Királya és a Pop Hercege, vagyis Madonna (augusztus 16.), Michael Jackson (augusztus 29.) és Prince (június 7.) több sikeres évtizeden és sok-sok millió eladott lemezen van túl, de hogy mi vár rájuk az elkövetkező években, évtizedekben, azt nehéz megjósolni. A Guardian a napokban közölt összeállítást arról, hogy mit tehet egy popsztár egy bizonyos életkoron túl, hogy fenntartsa hírnevét. Ennek segítségével mi is körbejártuk a témát.

Madonna, Michael Jackson és Prince egyaránt 1958-ban született. Ők lényegében mindent elértek, amit a popzenében el lehet érni, így jogosan tehetik fel maguknak a kérdést, hogy merre menjenek tovább. A három sztár egymástól nagyban eltérő úton jutott el a hírnévig és azt is más-más módon dolgozták fel. Michael Jackson már gyerekként bekerült a szórakoztatóipar világába - akár a Jackson 5 tagjaként, akár szólóban sikeresnek számított már a hetvenes években is - majd felnőve minden idők legsikeresebb előadójává vált, s napjainkban (vagyis inkább a kilencvenes évek eleje-közepe óta) fényes csillaga egyre inkább leáldozóban van. Prince, a nyolcvanas évtized és a kilencvenes évek elejének szupersztárja, igazi berobbanása előtt diszkós funk-lemezekkel vált egyre ismertebbé, volt már fent is, lent is, aztán úgy tíz évig (1994-2003) egészen lent, most pedig ismét visszakapaszkodott a csúcsra. 2004-ben a Musicology albumhoz tartozó turnéja az év legnagyobb koncertbevételét generálta, majd több mint egy évtized múltán tavaly nyáron Európába is visszatért, s 21 teltházas londoni koncerttel bizonyította, hogy még mindig a legnagyobbak között a helye. Hármójuk közül Madonna az, aki (szolid amplitúdójú ingadozással) mindvégig a csúcson tudott maradni - amióta berobbant a köztudatba, soha nem tapasztalt komolyabb karrierhanyatlást. Táncosként kezdte pályáját, azon keresztül jutott el a lemezkiadók ajtajáig, és ügyesen szabályozott botrányaival, nívós lemezivel és jól megfontolt karrierlépésekkel a nők mezőnyében a mai napig ő az uralkodó.

Madonnának, Jackónak és Prince-nek a sikereken és az elsőosztályú énekesi képességeken túl leginkább néhány közös pontban hasonlít egymásra a karrierje: mindhárman Amerika hátországában nőttek fel, távol az igazi metropoliszoktól, s innen kitörve váltak szupersztárokká. Mindhárman a nyolcvanas évek soulból, funkból, diszkóból, rockból gyúrt popzenéjével jutottak a csúcsra (Jackson az 1982-es Thrillerrel, Prince az 1984-es Purple Rainnel, Madonna először az 1984-es Like A Virginnel). Mindhárman kipróbálták magukat a filmvásznon is, és ott egyikük sem aratott túl nagy sikert, sőt legtöbb filmjüknek csúfos bukás lett a sorsa (szerettek volna kibújni a popzene kényszerzubbonyából, ám sem íróként, sem rendezőként, sem pedig színészként nem állták meg a helyüket - egyedül Madonna színésznői karrierje esik kívül a feledhető kategórián).

Michael Jackson egy idő után már nem a zenéjével hívta fel magára a figyelmet, hanem személyiségének és külsőjének torz változásával. Ő nem csak egy másik szórakoztatóipari műfajban próbálta ki magát, hanem leginkább saját megalomániájának esett áldozatul. Ez ugyan bőven elég volt, hogy az újságok címlapján szerepeljen, ám ahhoz már kevésnek bizonyult, hogy megakadályozza hatalmas népszerűségének és vagyonának fokozatos elvesztését. Jackson - a Beatles feloszlása és Elvis halála óta - még így is a popzene legnagyobb sztárja, s épp ezért korábban nem kellett amiatt aggódnia, hogy ötvenévesen nevetségesnek fogják tartani, ám ő maga tett azért, hogy nevetségessé váljon. Eddigi utolsó hivatalos stúdiólemeze 2001-ben jelent meg Invincible címmel (mind művészileg, mind kereskedelmileg kudarc), azóta csak kínos ügyei miatt szerepelt a médiában. Idén azonban megjelent a Thriller 25 éves jubileumi újrakiadása, és Jackson jelenleg dolgozik egy új anyagon, mely talán még ebben az évben a boltok polcaira kerülhet. A hírek szerint az album fő zenei felelőse a Black Eyed Peas-ből ismert will.i.am lesz, de elképzelhető, hogy közreműködik rajta Kanye West is. Túl sok járható út - így az ötvenen túl, megtépázva - nincs az egykori Király előtt, bár ha tehetségét még egyszer jól koncentrálja, akkor akár egy sikeres lemezzel is visszatérhet.

Madonna zenészként, producerként talán kevésbé tehetséges, mint Prince vagy Jacko, napjainkra mégis ő az, aki mindvégig a csúcson maradt. Ezt többek között annak köszönheti, hogy remek érzékkel választ zenei társakat, producereket, nagyon jól érzi a trendeket, tökéletesen kitanulta a szórakoztatóipar szabályait, a hírnév fenntartásának eszközeit és üzletasszonyként is ügyesen végzi a dolgát, így vagyonát mindig okosan kezeli. Emellett lemezkiadóként, gyermekkönyv-íróként, kabbala-rajongóként, divatdiktátorként és tervezőként is bemutatkozott már. Folyamatosan az érdeklődés középpontjában helyezkedik el, valamint képes az állandó megújulásra, ezeknek köszönhetően pedig nem kell attól tartania, hogy ötvenen túl nem lesz érdekes a személye. Legutóbb például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rekordösszegért elhagyja lemezkiadóját, szerződésének lejárta után a jövőben a Live Nation nevű koncertügynökség egy kézben bonyolítja majd lemezkiadásait, koncertjeit, promócióját. 2008 márciusában iktatják be a Rock N' Roll Hírességek Csarnokába és idén mutatják be az első általa rendezett játékfilmet. Ő is dolgozik új stúdiólemezén, melyen vélhetően felerősödik az R&B-hatása és várhatóan még tavasszal, de legkésőbb az év második felében megjelenik.

Prince karrierje cifrább volt, mint friss ötvenes társaié és talán egy árnyalattal halványabb is. A nyolcvanas években vitán felül a legnagyobbak közé játszotta magát, és zeneileg ő tudja felmutatni a legértékesebb lemezeket ebből az időszakból (mennyiségileg mindenképp). Zenészként, dalszerzőként, producerként szintén erősebb két világsztár kortársánál (lemezeit nagyrészt egyedül rögzíti, ebből következik, hogy számos hangszeren kiválóan játszik), ám lemezeladásokban már egy kicsit elmarad mögöttük. A kilencvenes évek elején aztán Jackóhoz hasonlóan őt is elkapta a gépszíj, nagyzási hóbortjai addig vezettek, hogy már akkor úgy gondolta, hogy nagykiadós háttér nélkül képes lesz megőrizni korábbi sikereit. 1993-ban szolgaként ábrázolta magát, és nehezen szabadult lemezcégétől, de mikor már Symbol-ként vagy épp The Artist Formerly Known As Prince-ként kellett hívni, karrierje menthetetlenül süllyesztőbe került. A 2000-es évek közepén aztán mégis a nagyvállalatok segítségével kapaszkodott vissza, majd sikeres turnéi után az idők szavát is meghallotta. Az átalakuló lemezipar jegyében 2007-es új lemezét (Planet Earth) Angliában a kétmilliós olvasótáború The Mail On Sunday újság mellékleteként jelentette meg.