Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Táncos temetés az éledező budapesti klubszíntérről

Vágólapra másolva!
Két évvel ezelőtt többek között azzal a törekvéssel indította útjára a kultúrtárca a PANKKK (Program a Nemzeti Könnyűzenei Kultúráért) elnevezésű programot, hogy kezdő zenekaroknak nyújtson segítséget abban, hogy a nagyközönség elé juttathassák produkciójukat. Nos, idén huszonöt pályázó zenekar kapott anyagi segítséget ahhoz, hogy elkészítse első nagylemezét, és közülük most a napokban jelent meg két együttes, a Hangmás és az EZ Basic debütáló albuma is, és mivel valamennyire szintén ide sorolható a független budapesti gitárszíntér egyik prominens zenekara, az Óriás is, az ő bemutatkozó EP-jüket is meghallgattuk a másik két lemez mellett. Egyiket sem bántuk meg.
Vágólapra másolva!

Hasonló előképeket idéz meg és szintetizál (ráadásul két zenekar célközönségeinek közös halmaza is jelentékeny, nem volt véletlen az együtt szervezett, dupla lemezbemutató) a budapesti Hangmás, mégis egészen máshova jut vele, mint az EZ Basic. A 2002-ben alakult zenekar elsősorban azzal tűnt ki a hazai, egyre szaporodó indie-pop/rock zenekarok közül, hogy a gyökerei legalább annyira kapaszkodnak a nyolcvanas évek pesti undergroundjába, mint mondjuk a manchesteri Factory Records örökségébe, jóllehet ez leginkább akkor válik feltűnővé, amikor nem angolul szólalnak meg a dalok. Merthogy Hangmásék sajátos tánczenéje kezdetben kizárólag magyar nyelvű számokkal bírt, így a végeredmény néha - kis túlzással - olyan volt, mintha a New Order az Hacienda klub helyett a korabeli FMK-ban adott volna koncertet, a mikrofonnál mondjuk a fiatal Menyhárt Jenővel. Ez a dicséretes "helyi érték" persze mára sem veszett ki teljesen a zenekarból, de a beépített hatások számának növekedésével (a már fentebb is említett posztpunk revival tájékáról) és az angol dalszövegek megjelenésével némileg tompult.

Fotó: Lékó Tamás

Tehát a játék neve ezúttal is a posztpunk, annak is leginkább a feszes ritmusokra kihegyezett válfaja; a Funeral Party Budapest így pedig legalább annyira tánclemez, mint amennyire pop, ez a nagybetűs Diszkó-faktor pedig talán a Hangmás egyik legnagyobb erőssége. Bár két gitárossal áll fel a zenekar, a vezető szerep mégis inkább a ritmusszekcióé, azon belül is leginkább Kabai Gergely parádés, már-már funkos basszusai adják a meghatározó lüktetést, de mindenképpen érdemes még kitérni Molnár Kata mindvégig markánsan jelenlévő, szellemes-játékos, retrofuturista szintetizátor-futamaira is, amelyek kimondottan széles spektrumban mozognak; a Kraftwerktől kezdve az electroclashen át egészen az ész nélküli technóig minden belefér. A lemezcímben ígért 'Party' tehát kipipálva, a 'Funeral'-ról pedig a néhol kimondottan klausztrofób, baljós atmoszféra gondoskodik.

A rokonlelkű, kortárs angolszász zenekarokra (a Braverytől egészen a Bloc Partyig) rendre ráaggatott eposzi jelzők, mint a 'nagyvárosi', 'elidegenedett' vagy 'neurotikus', a Hangmással kapcsolatban is megállják a helyüket, akár a gyakran szorongásos, elkiabált, kántált szövegeket, akár a Joy Division (Minda Endre énekesnek köszönhetően pedig Ian Curtis) előtti elmaradhatatlan tiszteletköröket nézzük. Mindamellett a lemez minden okosan beépített hatás ellenére mégis bír valami sajátos ízzel (amit nevezhetünk akár 'hazainak' is, így a 'Budapest'-et is letudtuk), ráadásul végig egyenletes, töltelékszámok nélküli munka. Csalódás kizárva!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről