Még mindig jók az öregek a háznál

Aki azt mondja, hogy hatvan körül vagy esetleg afölött nem lehet már jó rockzenét játszani, arra már többen is rácáfoltak idén, és most Neil Young és Ray Davies is csatlakozik hozzájuk. A kanadai zenészlegenda a tavalyi protest-lemez után egy eklektikus és erős albummal tér vissza, míg az ex-Kinks-vezér Davies hosszú évek óta nem jelentkezett ilyen energikus és szerethető lemezzel, mint ez az újságmellékletként árusított album. Carrie Underwood crossover popzenéjében a country felé tolódik a hangsúly, Serj Tankian a System Of A Down rajongóit kárpótolja zenekara hallgatásáért, míg a hetvenes években turkáló Hoosiers újabb bőrt húz le a szoft-popról. Lemezajánló.

Neil Young: Chrome Dreams II

Várakozások: A "legamerikaibb" zenét játszó kanadai, az idén 61 éves Neil Young már a hatvanas évek derekán feltűnt a hippis, folkos Buffalo Springfield soraiban (ajánlott hallgatnivaló a 1967-ben megjelent, nagyszerű Again), a zenekar feloszlása után pedig csatlakozott az egykori Buffalo Springfield, Byrds és Hollies tagok által életre hívott Crosby, Stills & Nash névre keresztelt supergrouphoz, amely végül így, Younggal kiegészülve aratta legnagyobb sikereit. Az új formáció révén a legnagyobbak közé emelkedett énekes ezzel párhuzamosan megkezdte szólókarrierjét is, ekkoriban, azaz a hetvenes évek elején-közepén készült nagylemezei (mint a Harvest vagy az After the Gold Rush) máig etalonnak számítanak, állandó szereplői a szaklapokban rendre megjelenő, minden idők legjobb lemezeit rangsoroló listáknak. Young pedig azóta is igen aktív, termékeny és ami a legfontosabb, megbízható dalszerző; legyen szó visszafogott countryról illetve folkról, régivágású R&B-ről vagy akár hangos, torzított-gitáros kirohanásokról, majd' minden esetben példásan hozza a szintet. Legutóbb egy fiatalosan heves és dühös rocklemezzel jelentkezett, a George W. Bush-iraki háború-Katrina hurrikán témaköröket lendületes protest-rock'n rollal körbejáró Living With War után pedig alig egy évvel már itt is az új album.

Eredmény: Ha nem is gyakran, de megesik, hogy egy zenekar vagy előadó - akár több évtized után - elkészíti egy korábbi sikerlemezének a folytatását, nemritkán harmadik részét; a példák számosak (és sokszor sajnos kiábrándítóak), ennyiben nem is lenne túl izgalmas Neil Young aktuális lemezének címe után biggyesztett kettes. Ezúttal viszont annyiban érdekesebb a helyzet, hogy a Chrome Dreams 1977-ben készült 'első része" nemhogy nem lett sikerlemez, hanem végül meg sem jelent, jóllehet néhány dal az énekes későbbi albumain azért felbukkant. És, hogy még tovább bonyolítsuk; bár az új anyagon helyet kapott három, korábban rögzített, de mindezidáig kiadatlan dal, ezek egyike sem a klasszikus Chrome Dreams-ről maradt az utókorra. A kicsit szentimentális, szájharmonikás country-ballada, a Beautiful Bluebird egy kis híján fiókba került - majd újragondolt verzióban mégis megjelent - countrylemez maradéka, az egyszerű, gyakorlatilag egy pergődobra és egy bendzsóra hangszerelt Boxcar egy másik, soha el nem készült albumról került át ide, a tizennyolc perces Ordinary People pedig majd húsz éves, régi koncertfavorit. Utóbbinál érdemes elidőzni, hisz maratoni hossza ellenére ez lett az első kislemez, és hallhatóan központi helyet foglal el az albumon; Springsteen-esen érzelmes, együtténeklős, kissé banális szövegvilágú dalról van szó, amely ilyen nagy dózisban talán fárasztónak tűnhet, de Young hiteles tolmácsolásában és egy pazar fúvósszekcióval megtámogatva valahogy mégis működik. A vadonatúj dalok pedig szintén nem okoznak csalódást; az Ordinary People tökéletes ellentétpárjaként is felfogható Dirty Old Man szándékosan hamiskás, primitív, sulizenekarosan amatőr és rozzant előadásmódjával együtt is nagyon szerethető, akárcsak a szintén a garázs-rock vonalon mozgó, de korántsem ennyire komolytalan Spirit Road, de aki nem a rock, hanem a country felől közelít Neil Younghoz, az szintén megtalálhatja a számítását.

Kiknek ajánlható: Mivel a lemez Young majd minden alkotói korszakából szemezget, még a szimpatizánsok is bátran nekiállhatnak. Rajongóknak pedig kötelező.

Olyan, mint: Minden idők egyik legeredetibb dalszerzője.

(SZSZCS)