Szólisták lemezeiről szól a hét

A héten főleg szóló előadók jelentkeznek új lemezzel: James Blunt megpróbálja megfejelni első lemeze rekordsikereit, ennek érdekében ugyanúgy a könnyekre apellál, mint a You're Beautiful esetében. Mark Knopfler ellenben marad a történeteknél, és a country és a folk felé kacsintgat. Ugyancsak a folk irányából jön KT Tunstall, aki a legkevésbé steril hangzásvilágot tudhatja magáénak az énekes-dalszerzőnők közül. Kuba szabadságáért harcol vidám zeneszóval Gloria Estefan, hozza a formát négy évtized után is a Status Quo, rockosodik a Donnas - lemezajánló.

The Donnas: Bitchin'

Várakozások: A kétezres évek egyik, ha nem a legjobb csajzenekara a kaliforniai Donnas. Ugyan már a kilencvenes évek első felében megalakult, és '98-ban pedig nagylemezzel jelentkezett, az igazi áttörést azonban a 2001-ben megjelent, Turn 21 című album hozta el a számukra, amelyen már kiforrott zenekarként mutatkozott be ez az négy, éppenhogy nagykorúvá vált hölgy. A Ramones-tól nyúlt, popos, punkos party-rock'n roll és a Runaways úttörő, bájosan-csajosan kemény hard-rockjának kombinációja hiánypótló és a maga módján kifogástalan produkció volt az akkori felhozatalban. A 2002-es Spend the Night ha lehet, még ütősebbre sikerült, ekkoriban már a punkos gyökerekeit egyre inkább elhagyó és egy jóval tradicionálisabb irányba induló Donnas pedig az erős másodvonalba igazolt. A két évvel későbbi Gold Medal pedig már tényleg egy klasszikus, stadionrock felé kacsintgató bandát mutatott - a lányok itt már nem is használták az anno a Ramones tiszteletére felvett Donna keresztenevet -, ami nem is lett volna gond, de a kevés jó dal és a korábbi lemezeken megszokott pimasz lendület hiánya felemássá tette a végeredményt.

Eredmény: A Donnas helyzete ugyan jelenleg korántsem nevezhető rózsásnak, hiszen időközben útjaik elváltak az Atlantic Recordsszal, de ennek ellenére itt az új, saját kiadójuk által piacra dobott lemezük, az új, szépen mutató, 'fémes' logoval (és az első olyan borítóval, amelyen nem a tagok láthatóak) megjelentetett Bitchin'. Ramones-on és egyéb, klasszikus pop-punk punk zenéken felnőtt, egykori - vagy reménybeli - Donnas rajongóknak ezúttal már tényleg nem érdemes próbálkozniuk, az egykori fésületlen kamaszlányok a szakadt tornacipőt végképp bőrnadrágra cserélték, és még jobban belemerültek a nyolcvanas évekbe. Főként a nagy példa és előkép, a Runaways két egykori tagja, Joan Jett, illetve Lita Ford szólómunkái jelentik a fő a hivatkozási pontokat, de ugyanúgy beugorhat az Ann és Nancy Wilson vezette Heart vagy akár a brit heavy metál új hullámának egyetlen csajbandájának, a Girlschoolnak neve is. A Bitchin' ettől függetlenül egyáltalán nem rossz lemez, egy kimondottan szórakoztató, karcos és erős hard-rock albumról van szó, és persze az is érthető, hogy a lányok huszonnyolc évesen már nem akarnak lázadó bakfisként viselkedni, de némi hiányérzet valahogy így is marad a végére.

Olyan, mint: Ha férfiak csinálnának ilyen lemezt, arra azt mondanák, hogy tökös.

Kiknek ajánlható: Aki a Turn 21 idején kedvelte meg a zenekart, az csak óvatosan közelítsen.

(SZSZCS)