"Ne haragudj, de nem vagy elég jó" - a rocktörténet legnagyobb vesztesei

A rocktörténetnek a mindenki által ismert nyertesei mellett megvannak a maga vesztesei is. A legismertebb példa erre a Beatles eredeti dobosa, Pete Best, de nem ő az egyedüli. Összeállításunkban az öt legfontosabb példát kerestük meg a rockzene epizódszereplővé silányult nagy áldozatait, akiknek valamilyen oknál fogva nem sikerülhetett az, ami a később nagy karriert befutó társaknak igen, és akik közül egyébként nem mindegyik tekinti magát vesztesnek. És ha azt vesszük, hogy hányan mondhatják el magukról, hogy olyan nagyságokkal zenéltek együtt, mint John Lennon, Sting vagy Kurt Cobain, akkor valahol még igazuk is van.

Pete Best

A vezetéknevével ellentétben Best nem tartozott a legjobb dobosok közé, és állítólag ezért kellett mennie a zenekarból. Pedig addig a dobos hozzátartozott a Beatles történetéhez, és részt vett mindenben, ami a gombafejű zenekar hőskorszakában történt.

Best 1960-ban került a zenekarba, amely végre éppen szerződést kapott a brit zenekarok akkori legfőbb céljának számító Hamburgban, de állandó dobosuk nem volt, és azt a Norman Chapmant, akivel legutoljára próbálkoztak volna, behívták katonának. Ekkor került a képbe Best, aki a Blackjacks nevű zenekarban dobolt, mely ugyanabban a liverpooli klubban, a Casbah-ban lépett fel, ahol a Beatles is megfordult néha (a klub tulajdonosa egyébként Best édesanyja volt). Alighogy Best 1960 augusztusában belépett a zenekarba, az már indult is, hogy eleget tegyen szerződéses kötelezettségeinek a német kikötővárosban.

A botrányoktól és rendőrségi ügyektől sem mentes hamburgi éveket Best végigcsinálta a zenekarral, és a pozíciója csak akkor került veszélybe, amikor a Beatles hazatért, és találkozott későbbi producerével, George Martinnal. Sem ő, sem pedig hangmérnöke nem voltak elégedettek Best dobolásával, és inkább egy session dobost kértek meg, hogy játsszon az első felvételeken. Ezt követően a másik három Beatles-tag arra kérte a menedzserüket, Brian Epsteint, hogy váljon meg Besttől, melyet Epstein némi hezitálás után meg is tett 1962 augusztusában, szinte napra pontosan két évvel Best csatlakozása után.

A hezitálásnak a legfőbb oka állítólag az volt, hogy Best rendkívül népszerű volt a rajongók körében, és főleg a lányok ragaszkodtak nagyon a jóképű doboshoz - nem csoda, hogy a helyére érkező Ringo Starrt eleinte többször is kifütyülték. Mindez azokat a híreszteléseket is erősítette, melyek szerint Lennon, McCartney és Harrison féltékenységből váltak meg dobosuktól, akire egyébként is nehezteltek, amiért az inkább magának való alak volt, és nemigen barátkozott a másik hárommal.

Best a távozása után több zenekarban is megfordult, de még a Merseyside-környéki népszerűségét latba vetve sem sikerült maradandó karriert befutnia, ezért úgy döntött, hogy otthagyja a zeneipart, és elment péknek. A Beatlesről sokáig nem is volt hajlandó beszélni, és a kapcsolatot sem tartotta volt társaival, akikből addigra már fontmilliomos lett, míg ő később közalkalmazottként helyezkedett el.

Ahogy aztán múltak az évtizedek, annál inkább múlni látszottak a régi sebek, és Best egyre gyakrabban állt kötélnek, hogy nyilatkozzon a sajtónak. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy az 1995-ben megjelenő Beatles gyűjteményes lemez, az Anthology több olyan számot is tartalmazott, melyen Best dobolása hallható, és ez számára komoly jogdíjakat is jelentett.

A Pete Best Band nevű zenekarával is újra színpadra lépett, többször turnézva Amerikában, és még manapság, 65 évesen is jelentet meg lemezeket. Amikor a Retrosellers nevű internetes portál által készített interjúban megkérdezték tőle, hogy mi élete legnagyobb csalódása, azt válaszolta, hogy nincs ilyen. "Semmi sem történik ok nélkül, és előbb vagy utóbb úgyis rájövünk arra, hogy mi miért történik az életünkben" - mondta bölcsen Best, aki ugyanebben az interjúban arra a kérdésre, hogy milyen zenét hallgat, azt válaszolta, hogy szereti a Beatlest is, és a kedvenc lemeze a Revolver.