noname

Eddigi talán legsúlyosabb lemezével bizonyít ismét a White Stripes, amelyen Jack White a korábbi gitárhangzáshoz tér vissza, viszont a legutóbbi albumon tapasztalt kísérletező hajlam sem veszett el. Suzanne Vega gond nélkül veszi fel a fonalat több mint fél évtizedes szünet után, és majdnem egy időben jelenteti meg bemutatkozó lemezét a két legfelkapottabb tánczenei produkció, a Justice és a Simian Mobile Disco. Továbbá Mandy Moore megkomolyodik, míg a Polyphonic Spree harciasabbá válik.

Justice: Cross

Várakozások: Franciaország mindig is erős volt az elektronikus zenében, gondoljunk csak az elmúlt évtized olyan, világszinten is meghatározó formációira, mint az Air vagy a Daft Punk. Persze ez a hullám már rég lefutott, utánpótlásból viszont nincs hiány; az új francia elektro legújabb generációjának derékhadát pedig a Daft Punkot is menedzselő Busy P kiadója, az Ed Banger köré csoportosuló fiatal Dj-k és producerek alkotják, a szintén ehhez az istállóhoz tartozó duó, a remixeivel (Simian, Franz Ferdinand, Britney Spears, Soulwax stb.) és a Waters of Nazareth című kislemezével már szép sikereket bezsebelő Justice pedig idén még egy nagylemezzel is tesz róla, hogy idén ismét Franciaország legyen a techno-világ középpontja. Gaspard Augé és Xavier de Rosnay 2003-ban hallatott először magáról, és a bemutatkozó albumtól sokan vártak nagyon sokat.

Eredmény: Noha jelenleg ebben a műfajban kevés olyan frissnek és előremutatónak ható produkció van, mint a Justice-é, a hangmintáktól valósággal roskadozó Cross sajnos nem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött várakozásokat. A legfőbb probléma nem is a zenével van, hanem azzal, hogy a techno továbbra sem igazán kompatibilis a nagylemez formátummal, ilyenformán pedig egyvégtében hallgatva inkább bosszantó és gyakran unalmas, mintsem szórakoztató hallgatnivaló. Ugyanakkor viszont, ha az összkép helyett magukat a dalokat vizsgáljuk, már mindjárt más a helyzet; a Devo hangmintát felhasználó Stress, a Michael Jackson (és leginkább a Jackson5) előtt tisztelgő, gyerekkórussal megbolondított D.A.N.C.E. vagy a rockos Phantom egytől-egyig kitűnőek, és jótékonyan fedik el az album egyéb fogyatékosságait.

Kiknek ajánlható: A robotikus frankofón diszkó kedvelőinek.

Olyan, mint: Egy tehetséges, de túl sokat vállaló techno-duó, amely le sem tagadhatná a Daft Punk hatását.