Avril Lavigne visszafiatalodott

Kinőtte a dark-korszakát Avril Lavigne, és új lemezén ismét tinédzsernek hangzik, pedig már 22 éves. Ezzel szemben a Nine Inch Nails világvégét vízionálva tér vissza korábbi önmagához, míg Patti Smith feldolgozásokkal jelentkezik. Ugyanezt teszi az eddig főleg producerként ismert Mark Ronson, ám ő sokkal bátrabban nyúl a hozott anyaghoz, míg a lemezajánló végére egy újabb singer-songwriter és egy new rave-nek csúfolt diszkópunk együttes maradt.

Mark Ronson: Versions

Várakozások: Az Angliában született, de hosszú évek óta New Yorkban élő Mark Ronson hiphop DJ-ként kezdte a kilencvenes évek elején, hogy aztán később a helyi sztárvilág egyik legkeresettebb partyfelelőse legyen. Tekintve, hogy maga is többé kevésbé celebrity családból származik, nem volt nehéz bejutnia a legfelsőbb zenei körökbe, így aztán ő keverte a lemezeket P. Diddy huszonkilencedik születésnapi buliján is, és innentől már tényleg nem volt megállás. Aki egy kicsit is adott magára, az az indie-rockban, funkban, soulban és hiphopban egyaránt képben levő Ronsont hívta zenélni, aki aztán felhasználva kapcsolatait és addig megszerzett tapasztalatait produceri pályára lépett, majd 2003-ban megjelentette első szólólemezét. A Here Comes The Fuzz igazi stílus és sztárvendég-parádéval megfejelt, játékos bulilemez lett, tökéletes lenyomata egy pezsgőben úszó, vad, New York-i szombat estének. Ezután azonban Ronson áttért a feldolgozásokra, és a Radiohead Just-jának funkos átdolgozása kellő figyelmet biztosított számára.

Eredmény: A fel- vagyis sokkal inkább átdolgozásokat tartalmazó Versions legalább annyira hip és táncra ingerlő, mint elődje. Ronson ezúttal főként ezredforduló utáni indie gitárpop slágereket mártott meg funkos, soulos, diszkós, sőt, easy listeninges szószban, természetesen ismét rangos közreműködők (mint például Lily Alen és Amy Winehouse) segítségével. A Zutons, a Maximo Park, a Kasabian és a Kaiser Chiefs dalai ebben a hangszerelésben is remekül működnek, a Coldplay God Put a Smile On Your Face-ének pedig kifejezetten jót tett az instrumentális újragondolás fúvósokkal, és Robbie Williams sem vall szégyent a Charlatans átirattal, ezen kívül pedig a Jam és a Smiths citálása sem sül el rosszul. Utóbbi (a Stop Me If You Think You've Heard This One Before radikális átdolgozása) már a szigetország egyik nagy slágere momentán, és még nyilatkozatháborút is kiváltott, miután az Arctic Monkeys leszólta a dalt, ám Robbie Williams védelmébe vette Ronsont, és kiadós verést helyezett kilátásba Alex Turner énekesnek. Ja, és van itt egy hiphopos átirata Britney Toxic-jának is.

Olyan mint: Súlytalan, de nagyon aktuális és szórakoztató tánczene, többnyire elsőrangú, "valahonnét már ismerős" dallamokkal.

Kiknek ajánlható: Akik szeretik a jó popzenét, viszont a gitártól idegenkednek - számukra szerethetővé tenni Smiths vagy Jam dalokat nem kis bravúr.