Nyilvános intimitás

2006.01.30. 13:38

Képzeljük el, hogy mi történne, ha egyszer csak felcserélnénk lakó- és munkahelyünket. Vagy mondjuk az ágyban fekve fogadnánk ügyfeleinket otthonunkban. Ugye fura belegondolni? A képzőművész páros, Gil és Moti főleg ezekkel a gondolatokkal, a köztér és a privát szféra eltolásával játszanak legújabb művészi kísérletükben, amely kiállítás és performansz különös elegye lett. Az eredményt magunk is megtekinthetjük február 1-től 26-ig a Műcsarnokban, illetve a Godot Galériában.

Gil Nader és Moti Porat egy izraeli származású házaspár, akik jelenleg Rotterdamban élnek. Bár nevükből a magyar olvasó számára nem derül ki egyértelműen, a páros mindkét tagja férfi. 1994-ben szerettek egymásba, azóta dolgoznak együtt képzőművészként is. Sajátos kettősük igazából azt az érzetet kelti a kívülállóban, mintha egyetlen emberről lenne szó. Elég csak egy pillantást vetni fényképükre, teljesen hasonló karakterek, ezt ők maguk is erősítik azzal, hogy mindketten egyforma frizurát és ugyanolyan ruhát hordanak. Kettejük külön életéről csak annyit lehet tudni, hogy Gil három évvel idősebb, és hogy egyikük Londonban, másikuk New Yorkban járta ki ugyanazt a művészeti iskolát. 1994 óta viszont csak összevont életrajzukat tanulmányozhatjuk.

Homoszexuális párként szinte szükségszerűen központi kérdéssé vált művészetükben a társadalmi együttélés problémaköre. A toleranciára, a másság elfogadására nevelés legjobb eszköze szerintük a közterületek kisajátítása: ha kiviszik az életüket az utcára és a közintézményekbe, az emberek könnyebben megtanulnak együtt élni velük és hasonló társaikkal. Elképzelésükhöz kapóra jött, hogy pár éve a holland állam törvényileg engedélyezte a melegek összeházasodását. Gil és Moti 2001-ben élt is a lehetőséggel, mellesleg kerekítettek egy jó kis performanszot is esküvőjük mellé (vagy inkább a helyett), amely a Gil & Moti Wedding Project nevet kapta.

A pár művészi koncepciójának kialakulásában közrejátszhatott Hollandia hírhedt szabadelvűsége is. Az Izraelből áttelepült fiúk lényegesen kevesebb korláttal találkoztak új hazájukban, joggal gondolhatták hát, hogy a nyilvánosság előtt is lehet úgy élni, ahogyan igazán szeretnének. Az évek során egyre messzebbre mentek a térkisajátításban, idővel bevett szokásukká vált, hogy egyszerűen odaköltöztek a galériába, ahol aktuális kiállításukat rendezték. A mások által használt terület birtokba vételével egyidejűleg tehát az ő magánéletük határa is kitolodótt. Tulajdonképpen felfoghatjuk ezt a lehető legtisztább művészetnek is, hiszen itt a művész és alkotása gyakorlatilag egy és ugyanaz.

Kérdés persze, hogy meddig lehet izgalmasan csinálni ezt a dolgot? Mert hát valljuk be, önmagában az, hogy két ember becuccol egy kiállítóterembe, csak ideig-óráig kelti fel érdeklődésünket. Gilt és Motit azonban felesleges féltenünk, hamar megtalálták a módját annak, hogy fenntartsák ideiglenes lakhelyük látogatottságát. Először csak viccből feltették maguknak a kérdést, hogy mi lenne, ha zsidó létükre lenne egy arab szeretőjük? Megalkották hát Laylah-t, akit álmaikból gyúrtak össze, majd elkezdtek neki fiktív leveleket irkálni, videókat csinálni. És ezek után jött az igazán nagy húzás: kitalálták, hogy megkeresik Laylah hús-vér megfelelőjét.

Gil és Moti

Internetes chatprogramok segítségével hamarosan meg is találták a megfelelő férfit a libanoni Oliver személyében. A valósággá vált arab szerető kis ideig a párossal élt Rotterdamban, utána el is tűnt ugyanolyan hirtelen, ahogyan érkezett. Gil és Moti szerint az, hogy mindketten találtak helyet kapcsolatukban egy harmadiknak, csak döntés kérdése volt. A társadalomnak szóló nyilvánvaló tanulság pedig az, hogy ha a szerelmi együttlétben megvalósítható egy idegen befogadása, akkor ennek fokozottan érvényesnek kell lennie a közösségi életre is. Az Oliverrel való együttélés művészi lecsapódása a 2005-ös Sleeping With The Enemy című kiállítás lett. Maga a cím (Egy ágyban az ellenséggel) egy jó kis politikai vicc, hiszen a zsidó-arab konfliktust szó szerint egy ágyban oldotta meg a művészpáros. A kezdeményezésnek egy brooklyni galéria adott otthont, Gil és Moti ide tették be azt a hatalmas ágyat, amelyben felidézték Oliverrel közös emlékeiket.

A budapesti kiállítás alkalmával a fiúk azt találták ki, hogy két helyszínre is beköltöznek majd. A Műcsarnok alagsorában lévő Menü Pont (az egykori Cipó Galéria) dolgozószobául szolgál majd a párnak, míg a Godot Galériában ideiglenes lakásukat tekinthetik meg az érdeklődők. Előbbi helyszínen az egyelőre ismeretlen célú randevú-iroda fog működni, melynek mindennapjait az interneten is nyomon követhetjük. A Godot Galériában Tiéd vagyunk címmel a fiktív, majd valódi szeretőhöz írott levelek kerülnek kiállításra. Ehhez kapcsolódik a levelek mellett fotókat, naplójegyzeteket, sms-eket is felhasználó Álmaink teremtménye: Laylah című performansz is, amely viszont a Műcsarnokban kap helyet, ezzel is jelezve a magán- és közszféra egybeolvadását.

Dating Gil & Moti - Műcsarnok (XIV., Hősök tere ), február 2 - 26.,
Tiéd vagyunk - Godot Galéria (VII., Madách út 8.), február 1 - 26.
Álmaink teremtménye: Laylah - Műcsarnok (XIV., Hősök tere), február 17., 18.00  

Apats Gábor

KAPCSOLÓDÓ CIKK