Öt év után egyesültek megint a Mindenszentek

Összekaphatja magát a Sugababes és a Girls Aloud, hiszen újra itt van az ezredforduló legnépszerűbb brit girl groupja, az All Saints. A négy lány most úgy döntött, a ska és a reggae a legalkalmasabb segítőtársak a trón visszaszerzéséhez. Aztán ugyancsak öt év után debütál szólóban a tetszhalott Pulp éles nyelvű frontembere, Jarvis Cocker, míg a rapper The Game régi haverjai nélkül próbálkozik újra. Továbbá új albummal jelentkezett még az ...And You Will Know Us By The Trail Of Dead, a Tenacious D és Yusuf Islam - vagyis régi nevén Cat Stevens.

The Game: Doctor's Advocate

Várakozások: Az 50 Cent felfedezettjeként induló Jaycon Taylor volt a tavalyi év legnagyobb felfedezettje a hiphop-színtéren, és népszerűségének még az 50 Centtel történt szakítása sem ártott meg. The Game, akinek a sikeres The Documentary című lemeze még 2004-ben jelent meg, mégis az utána következő évben futott be végleg, eddig 5 milliót adtak el belőle. A múltja természetesen tartalmazza a rapperek kötelező nehéz gyermekkorát, kábítószert és más hasonló finomságokat, ám abban eltér a szokásostól, hogy szándékosan távol tartja magát a nyugati és keleti parti rapperek viszályaitól, és ő mindkét vonalat büszkén felvállalja (bár természetesen a nyugatihoz sorolja magát, lévén Los Angeles-i). Sokan állítják, hogy csak a hírverés érdekében került konfliktusba 50 Centtel, meg egy sereg másik rapperrel, mindez azonban azt is eredményezte, hogy Dr. Dre is levette róla a kezét. Ezek ismeretében inkább kereskedelmi öngyilkosságnak tűnik The Game békétlen természete, de most kiderül az igazság. Egyébként a lemez már nyáron kész volt, de a G-Unittal történt szakítása okozta kiadói huzavonák miatt csak most jelenik meg.

Eredmény: A The Documentary-val kapcsolatban gyakran hangoztatják, hogy elsősorban a segítőknek, nevezetesen 50 Centnek és Dr. Dre-nek köszönhetően lett olyan, amilyen, maga The Game keveset tett hozzá. Nos, az új lemezen egyik hiphopnagyság sem segédkezett, így aztán másokkal kellett együtt dolgoznia. Persze will.i.am, Kanye West vagy Scott Storch sem akármilyen nevek, szinte az összes idei, számottevő hiphoplemezen felbukkannak, és remek alapokat szolgáltatnak, különösen az utóbbi. A Let's Ride című második kislemezdal például kimondottan slágeres refrénjével, kilóg a szabvány-rapszámok közül, de vannak az albumon diszkós, vagy funkos alapok is. The Game pedig elképesztő önbizalommal szövegel, mintha legalábbis 50 Cent vagy Dre kaliberű sztár lenne, és különösen az utóbbira hivatkozik többször, még a lemez címében is rá utal. Dre hiányában is tény, hogy megáll a lábán a lemez, és ez már sokkal inkább The Game-ről szól, míg a bemutatkozás inkább a segítőiről.

Kiknek ajánlható: A klasszikus nyugati parti hiphop kedvelőinek.

Olyan, mint: Dr. Dre titokban mégis besegített volna a lemezkészítésbe.

Yusuf Islam - An Other Cup

Várakozások: A Steven Demetre Georgiou-ként anyakönyvezett, majd később művésznevét - az iszlám hit felvételével egy időben - Yusuf Islamra lecserélő, brit Cat Stevens a hetvenes évek egyik legsikeresebb előadója és dalszerzője volt, azonban majd' harminc éve nem jelentkezett poplemezzel. Mióta egy halálközeli élmény hatására, 1977-ben megtért, szinte kizárólag csak az iszlámnak élt, így sokak számára meglepetés lehet, hogy most - bár a jól bejáratott név és a sármos jézus-körszakáll immáron végleg a múlté - gyakorlatilag ott folytatja, ahol egykor abbahagyta, és a prédikálás helyett visszatér igazi terepére, az édesbús folk és felnőtt popzene ölmeleg, otthonos világába.

Eredmény: Az An Other Cup pedig egy kifogástalan comeback; akár a hetvenes években is készülhetett volna, időtlen hangzású, személyes és érett lemez, így bátran oda lehet tenni a klasszikus Stevens-produkciók mellé. Bár az énekes legfőbb inspirációja ezúttal - mi is lehetne más - az iszlám, nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy betaláljon a dalok végig érezhető, erős, ugyanakkor egy cseppet sem hivalkodó, őszinte spiritualitása. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy Stevens továbbra is kiváló dalszerzőnek bizonyul, a melódiák fülbemászóak, a hangszerelés pedig finoman simogató, az egyetlen szerzemény, ami kicsit kilóg a lemezről, az a már többek között az Animals és Joe Cocker által is feldolgozott Don't Let Be Me Misunderstood című klasszikus, kissé öreges és izgalommentes, vonósokra hangszerelt újraértelmezése.

Kiknek ajánlható: Ha valakinek eddig kimaradt volna az életéből Cat Stevens, bátran kezdheti akár Yusuf Islamnál is.

Olyan mint: Egy újra formába lendült énekes parádés visszatérése.