Bűnös élvezetek

Az utóbbi években egyre több olyan zenekar lett népszerű világszerte, amely a hetvenes évek sokáig cikisnek számító szoft-rock (AOR, MOR stb.) előadóinak örökségét viszi tovább. Elton John, a Steely Dan vagy a Supertramp sokáig csak a középkorúak zenéje volt, de vannak fiatalok, akik nem szégyellik, hogy ezeken a zenéken nőttek föl. Soft-rock nosztalgia a Scissor Sisterstől az Orsonig.

The Magic Numbers

A The Mamas and The Papas felállását idéző brit zenekar a tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt, és bár a klasszikus, Supertramp-féle soft-rockhoz nincs sok közük, annál inkább idézi a MOR egyik nagy klasszikusát, a Fleetwood Macet. A két testvérpár (mindkettő egy férfi-egy nő felállású) kellemes, country és west coast ízű popzenéje is elsősorban a felnőtt lemezvásárló réteget vette célba, és döntően a hatvanas-hetvenes évek zenéi voltak rájuk hatással - ennek ellenére hamar megszerették őket a fiatalok is.

Az általuk imádott korszakot külsejükben is megidéző, szakállas, hosszú hajú, kövérkés férfiak és szintén nem nádszálkarcsú nők láthatóan magasról tesznek a divatra, és ez zenéjükben is tükröződik. A lemez ennek ellenére nagy siker lett tavaly, a Magic Numberst Mercury-díjra jelölték, és még a U2 is elvitte őket magával turnézni, ennek köszönhetően sok honfitársunk láthatta őket Bécsben vagy Katowicében. Még fogunk róluk hallani, ez biztos.

Phoenix

Ez a francia zenekar a trend nagy vesztese, hiszen már évekkel ezelőtt vállaltan soft-rock megoldásokkal operáltak lemezeiken, de a nagyközönséghez mégsem jutott el zenéjük. A Phoenix ugyan kezdetben az Air és a Daft Punk fémjelezte új francia elektronikus pop előadók között tűnt fel, de zenéjükben már akkor is lényegesen különbözött a többiektől. A country-, soft-rock- és funkhatásokat nyolcvanas évekbeli hangzással vegyítő zenekar sikertelensége persze relatív, hiszen nevük széles körben ismert, és dalaik több filmbe is eljutottak, a nemzetközi listákra azonban mégsem sikerült.

A Phoenix fokozatosan tolódott az igazi, Hall & Oatest idéző soft-rock hangzás felé, és idén megjelent harmadik lemezük, az It's Never Been Like That már a gitárok túlsúlyát mutatja, némiképpen visszavéve a korábbi évekre jellemző eklektikából. Az együttest furcsa módon a mai napig "alternatív" zenekarként határozzák meg, pedig ha van szégyentelenül MOR popegyüttes manapság, akkor a Phoenix feltétlenül az.

The Storys

Végül egy, még a pályája elején levő walesi zenekar, amely úgy került a köztudatba, hogy Elton John előzenekaraként szerepelt a frissen házasodott sztár nyári turnéján. A választás nem véletlen, és noha a Storys nem az Elton John-féle MOR nyomdokain halad, a hetvenes éveket le sem tagadhatja.

Az első lemezét idén márciusban kiadó zenekar egyértelműen a klasszikus west coast/country követője, és zenéjükből visszhangzik a hetvenes évek szupersztárjai, az Eagles és a Fleetwood Mac öröksége. Hogy mennyire sikerül áttörniük, az még a jövő zenéje, mindenesetre ha így lesz, akkor nagyon hálásak lesznek érte Eltonnak.

Inkei Bence