Pink: öntudatos csaj a maga útján

Június 18-án, vasárnap korunk egyik legnépszerűbb énekesnője, Pink lép föl majd a Felvonulási téren a Kapcsolat koncerten. Ennél jobb apropó nem is kell ahhoz, hogy ismertessük eddigi pályáját, méghozzá a lemezein keresztül.

Can't Take Me Home

A most 27. életévében járó Alecia Moore egy Philadelphiához közeli kisvárosban nőtt föl, és már az apja is zenész volt, ő pedig jó tanítványként már 14 évesen saját dalokat írt. Kezdetben a helyi hiphop-szcénában próbálkozott, majd saját számaival is a színpadra állt, melyek alapján felfedezték tehetségét és megkapta a lehetőséget, hogy egy R&B-csajtrióban énekeljen. A Choice nevű együttes azonban rövid idő után feloszlott, ám annyi haszna volt a kalandnak, hogy egy producer felfedezte dalszerzői tehetségét, így szóló előadói szerződést kapott az akkor már Pink néven futó kamaszlány, aki többféleképpen is magyarázza művészneve eredetét, sőt, néha P!nknek írja, mi viszont maradunk a hagyományos írásmódnál.

Első lemeze 2000-ben már meg is jelenhetett, számos kipróbált szerzőtárs és producer segítségével. Bár később Pink elpanaszolta, hogy akarata ellenére kényszerítették bele az R&B-skatulyába, és az image-ébe sem volt beleszólása. Persze az már nyilván kevésbé zavarta, hogy a Can't Take Me Home dupla platinalemez lett, és egy csapásra befuttatta az énekesnőt Amerikában. A lemez slágerei - a There You Go és a Most Girls - jól megcsinált, profi popdalok a tizenéves korosztálynak, és bár az album nem igazán tükrözi az ekkor még rózsaszínűre festett tüsifrizurás énekesnő igazi egyéniségét, mégis az évtized legnépszerűbb tinibálványai közé emelte.

M!ssundaztood

Pinkre tehát rászakadt a sztárság minden előnye és hátránya, ám dicséretére legyen mondva, nem hagyta magát dróton rángatni. Minden idegszálával arra törekedett, hogy bebizonyítsa, igenis több van benne, mint a futószalagon gyártott tinisztárokban, és ennek megfelelően második lemeze jelentős fejlődést mutat az előzőhöz képest.

A legjobb húzása talán az volt, hogy megnyerte magának Linda Perryt, a 4 Non Blondes volt frontasszonyát, aki többek közütt Christina Aguilerának és Gwen Stefaninak is írt később slágereket. Ő lett a M!ssundaztood producere, és nem mellesleg jó pár sikerdalnak is a társszerzője. Közülük a legnagyobbat a Get The Party Started szólt, de a nemzetközi áttörést végül a Just Like A Pill hozta meg. Az előző lemez R&B-be mártogatott popja már a múlté, helyette egy eklektikus, friss lemezt hallhatunk - elektro-pop, dance pop, hiphop és rock keveredik az albumon, amely egyre többet villant fel Pink dalszerzői képességeiből is, vendégként pedig hallható Steven Tyler (Aerosmith) és Richie Sambora (Bon Jovi) is. A M!ssundaztood csak Amerikában 5 millió példányban kelt el, Nagy-Britanniában pedig 2002 második legjobban fogyó lemeze lett.