Dalol a focivébé

A labdarúgó világbajnokságokhoz az emlékezetes meccseken és gólokon kívül hozzátartoznak az esemény tiszteletére írott dalok is. Ki ne ismerné fel Ricky Martin 1998-as La Copa De La Vida című indulóját, vagy az idősebbek a mexikói, esetleg a spanyolországi világbajnokságok hivatalos dalait, melyek a tévéközvetítések kezdetén kikerülhetetlenek voltak, így aztán mindenki megjegyezhette őket egy életre. A válogatottak dalai közül is már látható néhány, így például az is olvasson tovább, aki esetleg kíváncsi az iráni, a koreai vagy a mexikói indulóra.

A világbajnokságok hivatalos dalánál sokkal nagyobb érdeklődés szokta övezni az egyes nemzeti válogatottak indulóit, különösen Angliában, ahol majdnem akkora érdeklődést vált ki a hivatalos nemzeti vébédalért folyó verseny, mint mondjuk a világbajnoki keret kihirdetése. 1970-ben még nem volt ebből gond, akkor maguk a futballisták énekelték az indulót Back Home címmel, és a dallal felléptek a Top Of The Pops-ban is, hiszen májusban vezették is vele a slágerlistát. Mivel a következő két alkalommal az angolok nem jutottak ki, nem volt gond az indulókkal, helyettük kint voltak viszont a skótok, akik 1978-ban legnagyobb szurkolójukkal, Rod Stewarttal énekelték Ole Ola címmel a legsikeresebb dalt, ez a lista 4. helyéig jutott.

John Barnes most éppen nem rappel

Ezután 12 évig nem született emlékezetes szerzemény, 1990-ben viszont a New Order World In Motion című számával ismét a lista élére juttatott egy futballdalt, amelynek külön érdekessége volt, hogy kapott benne egy rap betétet a csapat balszélsője, John Barnes is. Az igazi futballdal-őrület azonban 1998-ban tört ki Angliában. Ekkor a két évvel korábbi Európa bajnokság hivatalos dalát, a rendkívül népszerű Three Lions-t frissítette föl a Lightning Seeds, a Baddiel-Skinner humorista párossal karöltve, bár ekkor már nem ez volt a hivatalos dal.

Utóbbi az Echo & The Bunnymen és a Spice Girls közös próbálkozásaként nem aratott komoly sikert, nagy durranás volt viszont a Fat Les nevű hobbizenekar Vindaloo című dala (a zenekar tagja volt a Blur basszusgitárosa, Alex James, továbbá a színész Keith Allen és a képzőművész Damien Hirst), de azon a nyáron még tucatnyi egyéb focitémájú dal került fel a brit listára, közülük emlékezetes a Dario G Carnaval De Paris című slágere. 2002-ben az Ant & Dec duó készíthette a hivatalos dalt, de csak a lista második helyéig jutott, hiszen egy, a vébé idején rengeteget játszott reklámnak köszönhetően annak, hogy a régi Elvis-szám, az A Little Less Conversation JXL-féle remixe került az élre.

Idén az Embrace-re esett a választás

Idén már az év eleje óta nagy versengés folyt a hivatalos angol dal címért, ezt végül az összeborulós rockhimnuszairól ismert Embrace nyerte, World At Your Feet címmel. A döntést rengetegen vitatták, és millió alternatív angol vébédal született. A teljesség igénye nélkül az alábbi előadók szálltak még a ringbe: a Sham 69 punklegendája, Jimmy Pursey (Hurry Up England), Justin Hawkins, a Darkness énekese (England című dala hemzseg a németellenes háborús utalásoktól), a Crazy Frog (az idétlen béka a Queen We Are The Champions-át dolgozza át), Bez (a Happy Mondays egykori táncosa One Dream címmel készített dalt), és még sorolni lehetne oldalakon át. Újra rappel John Barnes, míg a gyakran soviniszta húrokat pengető The Sun bulvárlap saját dalában, a '66-os vébé angol hőse, Sir Geoff Hurst is énekli a refrént (a dal a német szövetségi kapitánynak üzen, a címe magyarul egyébként: Mit gondolsz, Jürgen Klinsmann, kivel szórakozol?).