Az új rock-forradalom túlélői

Már öt éve, hogy előbb a Strokes, majd a White Stripes, a Hives és társaik megjelenése kapcsán új rock-forradalomról cikkeztek először a szakírók. Forradalom nem tört ki ugyan, de alaposan átrajzolódott a világ popzenei térképe, melyben nagy szerepük volt a fenti, túlnyomórészt The névelővel ellátott zenekaroknak. Az aktualitást a Strokes most megjelent harmadik albuma adta, ideje megnézni, ki mit váltott valóra az ígéretből.

Black Rebel Motorcycle Club

Megjelenésre és névre egyértelműen a Black Rebel Motorcycle Club a klasszikus garázsrock zenekar. A bőrdzsekis, napszemüveges megjelenéshez a Stooges vagy a Velvet Underground mellett ez a San Franciscó-i trió az effektpedál-bűvölő Jesus And Mary Chaint választotta előképéül. A BRMC-t sem érte utol rögtön a siker, éveken át kis klubokban játszottak, majd az 1999-ben felvett demójuk több lemezcég érdeklődését is felkeltette.

Egy évvel később szerződésük, újabb esztendő elteltével pedig már lemezük is volt, ám nekik is szükségük volt a Strokes nevű faltörő kosra ahhoz, hogy végre, 2002 februárjára az ő nevüket is felkapja a brit sajtó. A Love Burns és a Spread Your Love című kislemezeik aztán meghozták a sikert, és a garázshangzást elszállós pszichedéliával vegyítő Black Rebel Motorcycle Club hirtelen ott találta magát a legmenőbb új zenekarok között.

2003-ban el is készültek a folytatással, ám a Take Them On, On Your Own lapos és érdektelen lemez volt, noha az előzetes hype a brit lista 3. helyéig röpítette. A zenekar érezte, hogy váltania kell, és tavaly egy akusztikus, folkos albummal, a Howl-lal ez sikerült is. A kritikák is díjazták, hogy az együttes leszállt az új rock forradalom szekeréről, és talán még valami igazán maradandót is alkotnak egyszer a jövőben.

Interpol

Ezt a New York-i négyest például szinte semmilyen garázsrock-hatás nem érte, mégis együtt szokás emlegetni a Strokesszal és a többiekkel, ami elsősorban annak köszönhető, hogy jó időben voltak jó helyen. A két angol származású gitárost (Daniel Kessler és az énekesi teendőket is ellátó Paul Banks) két New York-i egyetemista, a basszusgitáros Carlos Dengler és a dobos Sam Fogarino egészítette ki, és a kilencvenes évek végétől koncerteztek már Interpol néven (ez a felállás 2000-re stabilizálódott). Az új évezred elején már a reményteljes zenekarok közé sorolták a kvartettet, amely a nyolcvanas évek sötétebb hangulatú brit együtteseit tekintette előképének.

A Joy Division, a Smiths vagy a Cure örökségét a 21. századba átültető Interpol erős érzelmi töltésű dalaival rövidesen nagy rajongótábort szerzett, és a Turn On The Bright Lights című debütáló lemezével szép lassan a legnépszerűbb új gitárzenekarok egyikévé küzdötte fel magát. A 2004-es folytatást, az Antics-et már igazi sztárokként adták ki, és a Slow Hands, valamint az Evil kislemezként is az év legjobbjai közé tartoztak. A tagok dekadens eleganciájáról is nevezetes Interpol jelenleg is a legszívesebben látott koncertzenekarok egyike a nyári fesztiválokon. Sőt, a birminghami Editors az ő hangzásukra építve fut be jelenleg komoly karriert.