Mutasd a lemezeidet, megmondom, ki vagy!

Vágólapra másolva!
A Pop, csajok, satöbbi óta tudjuk, hogy bőven elég egyetlen pillantást bárki lemezgyűjteményére ahhoz, hogy felmérjük, kivel is van dolgunk. A zenei ízlés jóval több puszta hobbinál: barátságok bukhatnak el rajta, és persze a különböző zenei ízlés mentén szerveződő csoportoknak is hosszú történelmük van. Felnőtt emberek ugyan már ritkán veszik véresen komolyan az ilyesmit, mégis legtöbbünknek többet jelent a zenehallgatás a háttérben bekapcsolt rádiónál. Öt ismert embert kértünk meg arra, hogy engedjenek bepillantást magánéletük eme rejtett zugába, és osszák meg velünk kedvenc számaikhoz fűződő gondolataikat.
Vágólapra másolva!

1. Sarah Vaughan - All Of Me

Elöljáróban annyit, hogy nem állítottam sorrendbe a számokat, mert mindegyiket egyformán szeretem. Erről a számról annyit, hogy abszolút jazzrajongó vagyok, és úgy gondolom, hogy Sarah Vaughan megkerülhetetlen jazzénekes, ebben a dalban pedig van egy szóló, amitől kettéáll az ember füle.

2. Nicola Conte: All Gone

Folytatva a jazz-vonalat, ez egy igazán finomra hangolt album, az Other Directions szerintem legjobb dala. Azt szeretem benne, hogy nem klasszikus értelemben vett jazz, ugyanakkor mentes a mostanában egyre trendibbé váló és számomra kissé szentimentális felhangoktól, amik például Norah Jones zenéjét jellemzik.

3. Nick Cave: Stagger Lee

Ahogy Nick Cave megjeleníti a balladát, azt komolyan tanítani kéne a Színművészeti Főiskolán. Ez persze nemcsak a Murder Ballads című lemezére igaz - amin ez a szám is található -, de erre a leginkább.

4. David Bowie: Space Oddity

Az egyik első a minőségi zenék közül, amelyeket megismertem, és egyszerűen azóta is megunhatatlan.

5. MC Sena és a Skeg zenekar

Nem is tudnék konkrét számot mondani, csak igen nagy tehetségnek tartom a művésznőt, és nem is ismerek hozzájuk hasonlót a magyar popéletben: DJ Mango alapjai és hozzá az élőzenészek. Talán az alternatív jazz címke illik arra, amit játszanak.

+1 Tudom, hogy ez már hat, de meg kell még emlékeznem a Dzihan & Kamien duóról is, különösen a nemrégiben megjelent, Fakes című lemezüket bírom.