Rádiósok ássák a német zene sírját

Vágólapra másolva!
Aggódnak a német zeneipar résztvevői, ugyanis a rádióikban leadott daloknak pusztán tíz százalékában énekelnek németül, a többiben jobbára angol nyelven dalolnak. Franciaországban, Olaszországban a hazai-angol arány ötven-ötven százalék, de a spanyol rádiók által sugárzott dalok több mint fele hazai termés, írja a BBC.
Vágólapra másolva!

Mivel a németországi zenei piac az egyik legjelentősebb a világon, így a helyi zenei szakértők azon tanakodnak, hogy kötelezővé kellene tenni, hogy német dalok is olyan gyakorisággal hangozzanak el, mint az amerikai vagy brit slágerek. Az országban a száz legkeresettebb előadó közül ötvenöt német együttes vagy szólista - de ez az arány nem tükröződik a rádiók programjában. További aggodalomra ad okot, hogy a zenei piac Németországban is zsugorodik, 1997 óta esik a forgalom, 40 százalékot zuhant a csúcshoz képest.

"Gyakran hallani, hogy bárki, aki jó zenét készít, az eljuthat a rádiókhoz - de ez nem igaz" - közölte Björn Akstinat, a német zenei exportért felelős szövetség elnöke. Ezt megerősítette az In Extremo nevű germán együttes tagja, Micha Rhein is: "A mi felvételünk harmadik volt a listákon heteken keresztül, de a kiadónknak harcolnia kellett azért, hogy a dalt leadják a rádiók. Ez pofátlanság!" - morogta.

Konrad Kuhnt, a Berlinből sugárzó Radio Fritz vezetője például tagadja a vádat, szerinte ők igenis játszanának több német zenét, ha igény lenne rá. "Az állomás csak akkor sikeres, ha a legjobb zenét adja le" - tette hozzá.

A német zenei ipar résztvevői tisztában vannak vele, hogy nem várhatnak nagy sikereket a saját zenéjüktől a külföldi piacokon abban az esetben, ha a hazai jelenlét is minimális. Az sem bizonyos, hogy nagy kereslet lenne német nyelvű dalokra a világ több zenei piacán, például nem biztos, hogy extázisban lévő hongkongi vagy megmámorosodott perui zenerajongók összeverekednének a lemezbolt előtt egy-egy jó Rammstein-, Nena-, Alphaville- vagy Die Toten Hosen-anyagért.