Péter Gábor beadványa a börtönben

 

Elől állnak Farkas Mihály és Péter Gábor

Mert aláírtam Moszkva részére egy óvó levelet. Mi volt a célja? Jelezni időben, hogy baj készül. A Rajk-ügyben erőltetés folyik. (Szűcs belekevert elvtelen dolgokat is.) Engem jó szándék vezetett. A levél aláírásommal 1949. nyár derekán jutott ki Moszkvába. 1953. január 2-án este 6 órakor került - Berián keresztül - Rákosi Mátyás kezébe. Ezért lettem 24 óra múlva kegyetlen módon, a becsületes kommunista Simon Jolánnal együtt őrizetbe véve. Ez az aláírás több ember életébe (Szaberszki, Juhász, Susztig stb.), mérhetetlen fájdalomba, kínba, szenvedésbe, testi-lelki gyötrelembe, könnybe, megaláztatásba került. De elégtételt kaptam azzal, hogy a Szovjetunió (volt) budapesti nagykövetének (Puskinnak) helyettese, Tyiskov tanácsos Moszkvából bejött hozzám a Konti utcai fogházba (erre még nem volt példa), ahol 3 fő kérdése volt:

1. Igaz, hogy 1931 óta tagja a pártnak?
2. Igaz, hogy 1932-ben illegálisan kongresszusi küldött volt Moszkvában?
3. Igaz, hogy a háború alatt majdnem 3 évig illegálisan itthon dolgozott?

Felírta. Kivitte Moszkvába. Jólesett. És jólesett az is, hogy Gerő Ernő bejött hozzám (mert erre sem volt még példa).

Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929-30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.) 1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.

1940-41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták. A rendőrségen egyik veséjét leverték. A csendőrségen kezét-lábát feketére verték. De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen? Fáj. Nagyon fáj.

Végül. 1953-54-55-ben írtam a szovjet tanácsadónak, hogy szovjet emberrel szeretnék beszélni. Háromszor nem ettem 3-4 napig (levelem elakadt). 1955. szeptember végén írtam Gerő Ernőnek. A levél 5 napon keresztül bejárt "ungot-berket" . A 6. napon Halustyik Mihály százados elővezettetett, és emelt hangon a következőket mondta: "Magának nincs joga írni! Már megmondtam!" És ezzel előttem a Gerő Ernő részére írt borítékot darabokra összetépte. Miért nincs nekem jogom Gerő Ernőnek - aki a Konti utcai fogházban bent volt nálam - az igazat megírni?

Kérelem a Pártbizottsághoz

Az írásban szovjet állampolgárok nevei is szerepelnek. Kérek egy példányt átadni a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Köszönöm, hogy a Pártbizottság meghallgatott.

Budapest, 1956. július 10-én

Péter Gábor
életfogytiglanra elítélt

(Forrás: El nem égetett dokumentumok l. Szerk.: Koltay Gábor, Bródy Péter. Budapest, 1990, Szabad Tér Kiadó)

Péter Gábor (1906-1993) szabómunkásként dolgozott, majd az 1920-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1931-től a kommunista párt tagja. Részt vett a magyarországi Vörös Segély tevékenységében és a szakszervezeti ellenzék munkájában. 1943-ban tagja lett a Békepárt vezetőségének. 1945 januárjától a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának, majd az ÁVO-nak, illetve ÁVH-nak a vezetője. Kiemelkedő szerepe volt a koncepciós perek előkészítésében, a törvénysértő eljárások végrehajtásában. 1952-ben leváltották tisztségéből és kizárták a pártból. 1953. január 3-án letartóztatták, a Katonai Felsőbíróság 1954-ben életfogytiglani, majd új eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa 1957-ben 14 év börtönbüntetésre ítélte. 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.