Vágólapra másolva!
Dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd a napokban nyilatkozta, hogy az EU által tervezett olajembargó rövid távú hatása magas áremelkedést okozna a világpiacon, a középtávú hatása pedig súlyos ellátási problémákhoz vezetne. Egy másik interjúban figyelmeztetett, hogy az embargó árát a jelen formájában az európai polgárok fizetnék meg. Végül azt is elmondta: noha Magyarország folytatja a legőszintébb diplomáciát a kérdésben, a valóságban nem áll egyedül – az egyes tagországoknál is komoly diskurzusok vannak az olajembargóról, főleg annak társadalmi és gazdasági hatásairól, illetve arról, hogyan lehet ezeket kompenzálni. Vele beszélgettünk a legfrissebb fejleményekről, aki Az energiajogász névvel Facebook-blogot is indított.
Vágólapra másolva!

Az Európai Bizottság most jelentett be egy hatalmas keretösszegű támogatási tervet „REPower EU" névvel. Ez hogy érinti az európai országok súlyos energetikai kilátásait?

Valóban, Ursula Von der Leyen egy 300 milliárd eurós támogatási tervet ismertetett, szoros összefüggésben azzal a rendkívüli drágulással és azzal a körvonalazódó súlyos ellátási helyzettel is, ami most Európára vár, nem kis részben a saját magát szankcionáló Oroszország-politika miatt.

A terv azonban olyan elemeket is tovább erőltet, melyek az energiajog logikája szerint és az energiapolitika klasszikus „trilemmájában" (ellátásbiztonság – fenntarthatóság – versenyképesség) épp ellenkező hatást válthat ki. Ami magát a 300 milliárd eurós tervet illeti, az az eddig ismertetettek szerint négy pillérre épülne, mind a négy terület valóban fontos is:

1. energiatakarékosság,
2. az orosz földgáz helyettesítése,
3. a megújuló fejlesztések gyorsítása,
4. infrastrukturális beruházások (LNG terminálok, szállítóvezetékek).

Ezek a célok egyáltalán nem negatívak, sőt. Lehetséges, hogy ezúttal a helyes irányyt jeklölik ki az energiapolitikának?

A célok vitathatatlanul fennköltek: az alternatív tüzelőanyag-források a forrásdiverzifikáció évtizedes szakmai törekvéseibe illenek, a környezetbarát átállás fenntarthatósági célokat szolgál, az energiahatékonysági beruházások pedig mindannyiunk közös érdeke. Az elvek, deklarációk szintjén tehát valóban úgy tűnik, a Bizottság helyesen érzékeli a mozgásterét.

A gond az azonban ezekkel a fennkölt célokkal, hogy ez a bejelentett a REPower EU terv az egyes, konkrét részleteiben a valóságtól igencsak elrugaszkodott elemekre épít.

Mit jelent ez pontosan?

Érdemes azzal kezdeni, hogy egyrészt a „REPower EU" terve a tagállamok számára 2030-ra előírt kötelező energiamegtakarítási célt 9 százalékról 13 százalékra emelné, többek közt a polgárok kevesebb energiafelhasználásra való ösztönzésével (ez 5 százalék). Ez az EU irányából a lakosságot célzó különböző spórolási kampányok tematikájába ugyan jól illeszkedik, mint amilyen a fűtsenek kevesebbet, közlekedjenek kevesebbet kampányok. Viszont alapvető közgazdaságtani tény, hogy a lakossági energiafogyasztás nagyban árrugalmatlan, a propagandisztikus spórolási várakozások ezért elrugaszkodottak.

A mennyiségi hatás is minimális: nem tudja a lakosság 10 fokos lakásokban dideregve, hóban-esőben is napi 5-8 kilométereket gyalogolva sem megmenteni az ellátásbiztonságot a politikusok helyett. Nem is várható el azonban: pont azt mutatják a kutatások, hogy a lakossági, szükséges igények egyszerűen nem korlátozhatók egy ponton túl, nem áldozhatók fel.

Másrészt a REPower EU nevezetű terv 60 milliárd köbméter orosz gázt kíván a terv kiváltatni a tagállamokkal. Bár ez a szám alacsonyabb a korábbi EU-s terveknél, de így is hatalmas. Ez a teljes tavalyi 155 milliárd köbméter fogyasztás igen jelentős része! Noha ráadásul ez a 155 milliárd köbméter gázfogyasztás még szerencsésen alacsonyabb is volt most télen a szokásosnál (175-180 milliárd köbméter).

Ezt a 60 milliárdot más szállítóktól, így például az Egyesült Államoktól, Egyiptomtól csak lényegesen drágábban lehet megvásárolni. Ám ez még csak az egyik gond: valójában igen szűkösek a világban rendelkezésre álló szabad mennyiségek, még ha elegánsan félre is toljuk az árral kapcsolatos egészséges aggályainkat.

Mi a helyzet az alternatív tüzelőanyagokkal?

A terv ezzel is foglalkozik. Egészen konkrétan 2030-ra 35 milliárd köbméter biometán és 20 millió tonna hidrogéngáz jelenlétével számol – a valóságban az előállítási költségek mellett a jelenlegi szállítóinfrastruktúra is komoly aggályokat vetnek fel az utópiával szemben. Sok ország vezetékhálózata nem is feltétlenül alkalmas a biometán vagy a hidrogén befogadására, új szállító- és elosztóvezeték-hálózat kiépítése pedig elképesztően sokba kerül.

Gondoljunk csak bele: nem véletlen, hogy egy adott területen, megyében, régióban csak egyetlen földgázelosztó van. Egyszerűen azért, mert nem éri meg kiépíteni párhuzamos vezetékeket azért, hogy ezek versenyezzenek egymással. A bekerülési költség horribilis.

Dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd Forrás: Rátky és Társa Ügyvédi Iroda

Ide kapcsolódik az is, hogy a terv 2030-ra 45 százalékra kívánja emelni a zöld energia arányát is, ami az eddigi célkitűzéseknél is ambíciózusabb. Ez ugyanis csak akkor lehetséges, ha az erősen volatilis megújulók mellett mind a rugalmassági szolgáltatások (pl. aggregátorok) piaca, mind a stabil zsinórvillany (atomerűművek), mind a gyorsindítású erőmőművi kapacitások (pl. földgáz) is biztosítottak. Ezekről azonban nem beszél a terv.

Magyarország is kaphat ebből a támogatási keretből?

A REPower EU forrása az EU helyreállítási eszközébe (RRF) érkezik majd. Ez az a forrás, amiből Magyarország már eddig sem kapott egyetlen fillért sem, politikai okokból és nyomásgyakorlás keretében éppen ezektől az RRF forrásoktól zárták el Magyarországot. Én személy szerint, jogászként is különösen aggasztónak tartom, hogy az EU egyre gyakrabban nyúl súlyos jogi-szabályozási bizalmi aggályokat is felvető módon politikai célokból jogilag nem alátámasztott nyomásgyakorláshoz.

Ilyen volt például a teljesen jogszerű Északi Áramlat II. vezeték üzembe helyezésének teljesen jogellenes blokkolása, vagy a kötelezettségszegési eljárások választási eredményekhez történő igazítása, de ilyen az RRF források önkényes elzárása is. Az, hogy eleve ebbe az alapba kerülnének a REPower EU forrásai, számunkra nem túl biztató. A megnevezett hatalmas pénzösszegnek a forrásait egyébként a Bizottság nem a semmiből teremtené elő, ezek nagyrésze más források átcsoportosítása, átcimkézése.

Összességében akkor a REPower EU tengernyi pénze még nem tesz csodát?

A REPower EU egyelőre csupán egy hangzatos program, de az ördög a részletekben van. Nekünk, akik Európáért, az országainkért, az ellátásbiztonságért aggódunk, közös sóhajunk most, hogy csak nehogy a REPower 'game over' legyen az európai gazdaságoknak és a versenyképességnek.

Brüsszel az energetika szabályozása szempontjából vészesen lecsökkentette a tagállami mozgásteret, a szankciós politikájával, a források önkényes kezelésével pedig kiránthatja a talajt a felelős nemzeti energiapolitika alól. Felelősen kell beszélgetnünk ezekben a súlyos kérdésekben mindannyiunknak.