Vannak az emberi társadalmaknak természeti rendezőelvei? (3. rész)

http://www.dreamstime.com/stock-photo-green-paragraph-image8677990

Izgalmas intellektuális paradigma és kétség kívül eredeti meglátások jellemzik Dr. Tóth Máté: Fordulat – egy progresszív kezdet mítosza (2021, Boreas, Pátria Nyomda) címmel frissen megjelent könyvét. A Fordulat egy mély, mégis olvasmányos létszemléleti-világnézeti könyv, ami a jogtól, energetikától, államtudománytól, klímakérdéstől a közgazdaságon át a történelemig, jövőkutatásig, vallástörténetig és a filozófiáig terjedően fejt ki saját, egységes paradigmát. A szerzővel készült interjú harmadik részét olvashatják, az első rész itt, a második rész itt érhető el.

- Személyiség-közösség-idealizmus: ezek akkor minden időben előhívható, ha úgy tetszik, örökké „progresszív" primordiális értékek?

Pontosan így van. Nem gondolom úgy, hogy ne lennének időszámításunk előtt vagy időszámításunk után a XVI., a XIX. és a XXI. században is érvényes sémák. Ezzel még nem a történelem változóit vitatom el, hanem azt mondom, hogy vannak olyan primordiális, természeti tartalmak, amik mindig, mindenkor megképződnek. Ilyen az etnosz, a vérségi közösség tudata; ilyen a természet szerinti (természetes) egyenlőtlenség ténye; végül ilyen az idealizmus mint elemi – emberi – igény, mely a „kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg" legnemesebb attitűdjén alapul.

Én ezt vélem felfedezni a régi magyar, szláv, germán, de az antik, óind, sőt a történelemelőtti hagyományrétegben is. Leginkább azért, mert a természeti a tradícióban világos ontológiai egységet mutat.

A természet a te természeted, és egy természetes mítosz olyasmire utal, ami benned van. Ez a helyzet az antikvitással. Kirtimukha óind története is a természet törvényeinek tiszteletben tartására figyelmeztet. Trója legnagyobb tanulsága is az, hogy az istenek az emberekkel, sőt, az emberekben harcolnak. A hagyomány istenei, a tradicionális társadalmak istenei pszichés archetípusok, ahol az istenek a mindig vagy nagy kiemelkedőkként, vagy népekként megjelenő emberrel együtt a kozmosz részeként ugyanabban a Sorsban is osztoznak.

- Mi a könyv tanulsága mindezek alapján?

Személyiség-közösség-idealizmus: ezek nem absztakt szervetlen külső kódok, vagy az asztalfióknak szóló elmélkedés termékei, hanem az emberi történelem természeti, ha úgy tetszik, hús-vér immanenciái. Ezekből nagyon is kézzel fogható értékhierarchia bomlik ki. Az akarat, a kockára tettség, az uralom és személyiség üzenete, hogy légy bátor. Mondj igent a létezésre, légy kockára tett és törj felfelé.

Haladd meg önmagad, érj el eredményt, vagyis légy érdemes. A közösség, az etnosz körében tett megállapítások értelme, hogy tartozz valahova. Legyél hűséges a Tieidhez. Vagyis integrálódj a kötelékedbe. Az idealizmus, a mítosz üzenete, hogy vállalj felelősséget. Legyél kész és képes kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg. Vagyis legyen önfegyelmed.

Az érdem és a kötelék, vagyis a fentiek egy orientációs koordináta-rendszerben egyesíthetők, amik egy fontos rendeződést segítenek és egy embertípust orientálhatnak akkor, amikor a kiindulópontként láttamozott jelenségek maguk is sürgetnek egy új, cselekvő pozíciót. Az érdem az y tengely, mert minőségi különbségeket igenel és alá-fölérendeltséget keletkeztet. A kötelék az x tengely, mely a választott közösségeink (barátaink, bajtársaink), e mögött pedig a megváltoztathatatlan kötelék, az etnosz, a DNS, az élet eme örökké hömpölygő génfolyama által teremtett egyetlen valós, természeti, tapasztalt köteléket, a közös leszármazás tényét jelenti. A közelséget-távolságot jelöli ki, egyfajta örök, természeti eltérítettséget az y tengellyel szemben.

Érdemes-érdemtelen, közeli-és távoli. Azé a jövő, aki ezeket megérti és következetesen végigviszi, hiszen mindig ezek felé gravitál az egészséges psziché: egy új ciklus felé.