Vannak az emberi társadalmaknak természeti rendezőelvei? (2. rész)

Izgalmas intellektuális paradigma és kétség kívül eredeti meglátások jellemzik Dr. Tóth Máté: Fordulat – egy progresszív kezdet mítosza (2021, Boreas, Pátria Nyomda) címmel frissen megjelent könyvét. A Fordulat egy mély, mégis olvasmányos létszemléleti-világnézeti könyv, ami a jogtól, energetikától, államtudománytól, klímakérdéstől a közgazdaságon át a történelemig, jövőkutatásig, vallástörténetig és a filozófiáig terjedően fejt ki saját, egységes paradigmát. A szerzővel készült interjú második részét olvashatják, az első itt érhető el.

- Mitől ellentmondásos az individualizmus, egalitarizmus és moralizmus? Ez nem tud egyfajta modern valláspótlékká, „mítosszá" válni például az emberi jogok formájában?

Ahogy felfedezzük a természetet, egyre inkább azt látjuk, hogy az nem moralizál: egyetemes, szenvtelen és legyőzhetetlen a világűr kegyetlen (fizikai) folyamataitól az élőlények kegyetlen (biológiai) élet-halál harcáig. Ráadásul az ember és állat közelebb van, mint hittük, viselkedésben, genetikai kódban egyaránt, miközben ember és ember távolabb van, mint hittük, ahol nincs generikus (=általános) ember, annak mind teljesebb megismerésével, hogy örökletesen sem vagyunk egyenlők.

Az egalitárius ábránd is tudomány- és felismerés-ellenes tehát. Végül azt is látjuk, hogy milyen biológiai determinizmusok térítik el az individuum sérthetetlennek hitt szabad akaratát, mennyire elemien közösségi lények vagyunk, vagyis az atomizált, liberális individualizmus milyen természetellenes állapot. Mára ezért óriási ellentmondás feszül a természettudományok felismerései és a nyugati globalista társadalmi képzetek között az individualizmust, egalitarizmust és moralizmust illetően. Feloldatlan az ütközés, ezt pedig csak tovább élezi a genetikai identitás valósággá válásának lehetősége.

- A nyilvánvaló és fontos kérdés ezután, hogy miként oldódnak fel az ellentmondások, illetve hogy vajon mi jön, vagy minek kellene jönnie a jelenlegi hiány után? Kell-e szükségszerűen jönnie valaminek?

A Homo americanus jövője a globális alapjövedelem vagy emberfeletti ember választásához vezet el, ahol a technológia és a digitális kor a képességbeli különbségek kiélezését és ennek az előbb említett ontológiai ellentmondásnak a mélyülését, további fokozódását eredményezi. E futurikus folyamatok a velük párhuzamos archaikus folyamatokkal harapófogóba fogják a Homo americanust, miközben a meg nem értett Kína egészen más úton jár. A Homo americanus hamarosan véget ér.

Ezzel érünk át a Fordulat második részébe. Most, amikor a civilizációs felépítmények ledőlni látszanak, meg kell találnunk az alapokat: a létezésünk őseredeti, primordiális értékeit. Azokat a természeti rendezőelveket, melyekkel felvértezve az ember egykoron, a természet léptékével készen belépett a történelembe, melyek a civilizációkat is létrehozták. Mindazt, amivel az ember egyszer már átlépett egy határt, amikor a szolgálatába állította a természet erőit. Ezzel nem az idejétmúltat, hanem éppen az időtállót, az időtlent, az örök kezdetet keressük. Azokat az őseredeti tartalmakat, amelyek természetiek a történelemben, amelyek mindenkor a keletkezéshez tartoznak, ezért – ha úgy tetszik – mindig progresszívek.

- Vajon vannak ilyenek? Nem minden pusztán esetlegesség, véletlen?

A válaszhoz egy alászállás szükséges, a Fordulat második fele pedig pontosan ez. Ma már tudjuk és kénytelen-kelletlen be is látjuk, hogy az ember nem kivett a természet törvényei alól, minket is többek közt az éhség, az agresszió, a szerelmi vágy, a félelem és a fájdalom élménye is terel a létezésben, mint minden más élőt. Tetszik vagy sem, ezek is a lét axiomatikus elemei. Azonban ezeket súlyoznunk és rendszereznünk kell, és ezekből az axiomatikus elemekből ki kell tudnunk emelni a létezésünk primordiális értékeit: azokat a primordiális alaptörvényeket, amelyek az előre, a több, a felfele természetes és természeti eszközei.

E primordializmus tartalmának a feltérképezése keretében először a saját területem, a jog és államiság világát ajánlom megérteni. Az államiság és a jog vonatkozásában is kimutatható ugyanis, hogy azok alapjai is mélyen természetiek. Persze az utóbbi bő háromszáz év során a jogot és államiságot is elidegenítették természeti eredőitől, és ennek az eredményeként a leginkább művinek tűnő jelenségekként szokás tekinteni azokra. Először a marxizmus akart a történelem- és jogfelfogásra erőszakolni egy teljesen fals, már a kitalálásakor is egyszerűen cáfolható osztályharcos fatalizmust, majd a liberális-individualista történelemkép egy még haloványabb magyarázattal állt elénk. Eszerint esetlegességek, individuális véletlenek, intrikák, demokratikus egyetértés és sosemvolt társadalmi szerződések alakították a történelem és jog szövetét, gyakorlatilag az ilyen szellemiségű könyvek oldalain már széthullva nevek és évszámok véletlenszerű halmazává.

Az ilyen történelem, sőt jogfelfogás lényege, hogy minden relatív, nincsenek alapvető (primordiális) tartalmak, rangsorok vagy értékek, de még csak determinizmusok sem. A történelemben minden puszta esetlegesség, baleset. Ebből az esetlegességekből álló történelemből azt tanuljuk, hogy a vallások, népek, kultúrák, államok érdekei különböznek, ráadásul a vallások, népek, kultúrák, államok soha nem értettek egyet egy sor dologban. Ezért hát a leghelyesebb, ha belátjuk, a saját értékítéletünk vagy nézőpontunk csak egy a sok közül, ahogy a saját kultúránk, származásunk vagy történelmünk is. Sőt, mivel a vallások, népek és kultúrák történelmileg konfliktusok forrásai, így a legszerencsésebb, ha ezeket el is jelentéktelenítjük, elnézünk felettük, netán egyenesen ki is küszöböljük. Voilá, már ott is vagyunk a mítosztalan Nyugat gondolati válságánál.

A valóságban, a történelemben, a jog- és államtörténetben azonban sosem kötöttek a liberálisok által vizionált társadalmi szerződéseket, az emberiség haladása, felfele periódusai, és így kultúrája valójában pedig nem a véletlenszerű individuumok vagy az egyetemes emberiség valamiféle aktuális szavazati jogának terméke. Sokkal inkább a természetesen kiemelkedő nagy akaratokon, az egyéniség zsenialitásán, a népek, közösségek vitalitásán-tetterején és végül az idealizmuson alapszik, vagyis azon a képességen, hogy valamilyen célért akár kellemetlen dolgokat is szívesen tegyünk meg.

(A Rátky és Társa Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Tóth Mátéval készült interjú harmadik, befejező részét hamarosan közöljük - a szerk.)