Minden ország öröklési joga rendkívül sajátos, „nemzeti", évszázadokon keresztül alakult ki, eltérő történelmi helyzetek formálták.
A következő esetek is jelzik, milyen gyakorlati problémákkal szembesülnek az örökösök. A magyar hölgy és az angol férfi Angliában ismerkedtek meg, házasságot is itt kötöttek. Később Magyarországra költöztek, és előrelátó módon közjegyző előtt házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, mondván: akármi történhet.
Történt is, a kapcsolat sajnos megromlott, a férj visszaköltözött az esős szigetországba, beadta a válókeresetet. A procedúra jelenleg is tart, kérdés, hogyan és mennyiben ismerik el a magyar közjegyző által elkészített házassági vagyonjogi szerződést.
A másik megtörtént eset: a német nyugdíjas Dél-Spanyolországba költözött, és úgy gondolta, az Északi-tenger metsző hideg szele helyett Andalúzia kellemes éghajlata alatt tölti utolsó éveit.
Mindez később az örökösök számára gondot okozott. A hagyaték Németországban volt, ám a spanyol jogrend is egyértelmű volt: az elhunyt szokásos tartózkodási helye alapján spanyol bíróság dönthet az ügyben.
Az örökösök természetesen tiltakoztak, és azt mondják, a német jog alapján a spanyol testület nem jogosult ilyen ítélet meghozatalára.
A választás lehetősége
A jelenlegi gyakorlat a következő irányba mutat. Alapesetben a szokásos tartózkodási hely határozza meg a hatáskörrel rendelkező hatóságot és az alkalmazandó jogot, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak az örökhagyó számára, hogy kívánsága szerint választhassa az állampolgársága szerinti jogot.
Ha valaki külföldre költözik, és nem tesz nyilatkozatot – a befogadó ország jogát alkalmazzák. Ha ezzel ellentétes tartalmú nyilatkozatot tesz - az állampolgársága szerinti ország jogát alkalmazzák végrendeleti, hagyatéki eljárásnál.
Ezzel lehetősége nyílik arra, hogy megválassza a teljes vagyona átszállására irányadó jogot.
Maradva az egyik fenti példánál: ha a Dél-Spanyolországban elhunyt német nyugdíjas hagyatéka Németországban volt, és nem nyilatkozott, illetve nem választott, nem vitás, melyik jogot kell alkalmazni.
Félreértés ne essék, a vagyon megosztását, az illetéket, az örökösök személyét változatlanul a tagállamok jogszabályai határozzák meg, a nemzeti öröklési rend szabályozása nem tartozik közösségi hatáskörbe.
A cél annak elkerülése, hogy egyazon hagyaték ügyében egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek a tagállamok bíróságain; ez csak az örökösök jogait sértené, és feltehetően az örökhagyónak sem az volt a szándéka, hogy vagyonához szerettei évekig ne juthassanak hozzá.
A szabályok azt segítik elő, hogy egyértelmű legyen: vagy a lakóhely, vagy az állampolgárság szerinti országban, ám egy hatóság foglalkozik a teljes hagyatékkal.
Európai öröklési bizonyítvány
Az örökösi minőség bizonyítása különbözőképpen történik a nemzeti jogok alapján. Ezért az európai öröklési bizonyítvány egy olyan, az összes tagállamban azonos hatályú bizonyítvány lenne, amely az ellenkező értelmű bizonyításig jogerősen meghatározná az örökség kedvezményezettjeit, a hagyatéki ügyek intézésével megbízott személyeket és azok hatáskörét.
Meghatározza az örökséget alkotó javak összességét, továbbá rendelkezik az örökléskor alkalmazott jogról, így hivatalos iratként egyszerűsíti az eljárást az összes tagállam vonatkozásában.