El innen

Hol a tiszta szavak nem dadognak,El innen, végre, a magasba, föl! El se mondom majd a csillagoknak,Hogy a teremtő ember öldököl. Teremtő ember? hát a teremtésük,Vélték-e valamikor, hogy mi az? Igaz életre való szelidségükCsörömpölő páncélon rongy viasz. Áldd meg, te Krisztus, a mi fegyverünket!Az ének száll és kúszik a mise. S a megdühödt vak látnivélőt büntet,Pedig még fényt nem látott senki se. Ó, él a fény, a tavaszi, ha ittenFénynek is hiszik az őszi ködöt! Nagyon útálkozhatott az Isten,Hogy ilyen csúnya planétát köpött. 1923. nyár<< előző    következő >>