Nagyon érdekes dolgok derültek ki Deák Ferenc testvéréről

Az Országház Könyvkiadó Országgyűlési értekezések sorozatának legújabb kötete Deák Antal politikai tevékenységét és mindennapjait mutatja be az 1825–1833 közötti időszak országgyűlésein. A munkát Molnár András levéltáros-történész jegyzi.

Deák Antal táblabíró, Deák Ferenc bátyja és nevelője, Zala vármegye főszolgabírója majd alispánja 1825–1827-ben, 1830-ban és 1832–1833-ban megyéje országgyűlési követeként vett részt a pozsonyi diétán, ahol a nemesi alkotmányt védelmező, mérsékelt reformerként az úgynevezett „rendi-sérelmi" ellenzék meghatározó egyéniségei közé tartozott. Noha a korszak politikai életének egyik elismert, köztiszteletben álló személyisége volt, később háttérbe szorult a reformellenzék kiemelkedő vezetőjévé váló öccse mögött, visszavonult kehidai birtokára, az utókor pedig megfeledkezett róla.

A reformkor történetét évtizedek óta kutató szerzőt elsősorban az ösztönözte könyvének elkészítésére, hogy az Országgyűlési Könyvtárban nemrég előkerültek és hozzáférhetővé váltak Deák Antalnak a sógorához, Oszterhueber Józsefhez 1825 és 1842 között írt, túlnyomórészt a pozsonyi diétán született, elveszettnek hitt levelei. E kiadatlan és zömében ismeretlen, ám jelentős történeti forrásértékkel rendelkező levelek lehetővé teszik Deák Antal életrajzának, politikai gondolkodásának és közéleti munkásságának minden eddiginél teljesebb és pontosabb rekonstruálását.

Forrás: Origo

A kötetből többek között kiderül, hogy Deák Antal az 1830-as országgyűlés előtt a kormány őt királyi tanácsosi címmel kínálta meg, ő azonban a királyi kegyet nagy köszönettel visszautasította, ami akkortájt is rendkívüli ritkaságszámba ment. Deák Antal a rendi alkotmányt védő, tekintélytisztelő, mérsékelt ellenzéki szemszögéből ítélte meg az alsótáblán helyet foglaló követek, a főrendi tábla világi és egyházi tagjai, valamint a kormányzati tisztségviselők jellemét és tevékenységét; legfontosabb, állandó mércéje a jó, igaz, valódi, tiszta érzésű hazafiság volt. Barátság fűzte Vörösmarty Mihályhoz is.

Számos új, korábbi ismereteinket megerősítő vagy kiegészítő információt tartalmaznak a kevésbé kutatott és feltárt 1825–1827. és 1830. évi országgyűlések történetéről, valamint a közismertebb 1832–1836-os diéta kezdeti időszakáról, ugyanakkor több vonatkozásban betekintést nyújtanak egy vármegyei követ és környezete pozsonyi mindennapjaiba, hétköznapi életébe is.