Brüsszel és az Unió működése is megérdemelne egy reformot

Fűrész Gábor a Századvég gazdaságkutató központ vezérigazgatója és Barthel-Rúzsa Zsolt a Századvég Kuratórium elnökhelyettese

A járvány utáni gazdaság folyamatairól, a kilábalás, az adósság és az infláció kérdéséről, Brüsszel ideológiai fordulatáról, az uniós karbonadóról és a józan optimizmusról is beszélgettünk a Századvég két vezetőjével: Fűrész Gáborral és Barthel-Rúzsa Zsolttal. 

Ha már említette korábban az infláció problémáját, újabban gyakori vitatémává vált...

Fűrész Gábor: Az inflációs félelmeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen például a Századvég havi konjunktúraindexében is jól érzékelhetően jelen vannak. Érdemes azonban elemezni a helyzetet, mielőtt a két számjegyű infláció visszatéréséről vizionálnánk. Magyarország nincs a teljes foglalkoztatottság állapotában és erőforrásai kihasználtságának határán. Plusz nem zárt gazdaság, sőt. Ez azt jelenti, hogy tartós, belülről vezérelt inflációs folyamatok visszatérésének nincs jelentős kockázata. Ez a mi álláspontunk. Ha összevetjük a magyar inflációs adatok idősorát az uniós átlaggal, az valóban látható, hogy a magyar gazdaság 2017 óta jobban fel van fűtve, mint a centrumországok, de koránt sincs erőforrásainak maximumán.

Forrás:

Az Eurostat adatait elemezve az is kiderül, hogy a magyar inflációs folyamatok alakulása és az uniós átlag közötti korreláció, összefüggés jelentős.

Az elmúlt másfél-két év havi adatai rendkívül erős statisztikai együttjárást mutatnak, ami azt jelenti, döntően azonos folyamatok állnak a magyar és az uniós infláció alakulása mögött – nem pedig országspecifikus gazdasági különbségek.

Ezek azok, amiről korábban már beszéltünk. Például a járvány nyomán a kereslet strukturális elmozdulásai (szolgáltatások helyett termékekre ment el az elkölthető jövedelem), egyes ágazatok kiszáradása (turizmus), más ágazatok jelentőségének átértékelődése (pl. home office miatt számítástechnikai eszközök iránti igény erősödik), vagy az üzemanyagárak ingadozásai.

A globális térből begyűrűző áremelkedés az ellátási láncok gyengeségeivel, a szállítás és a szállító eszközök kapacitáskorlátaival (konténerek, hajók, dokkmunkások, kamionsofőrök számával) függ össze.

És persze olyanok is vannak, akik áremeléssel próbálják kompenzálni a 2020-ban elszenvedett veszteségeiket, vagy mint az építőipari alapanyagok multinacionális vállalatai esetében, kifejezetten visszaélnek monopol-oligopol pozícióikkal. Ezek a tényezők azonban le fognak gyengülni, ahogy újraindulnak a gazdaságok, vagy kezelhetők az állam piacszabályzó ereje által.

És mi a helyzet az államadóssággal és a hiánnyal? Ez is beszédtéma az elmúlt időszakban.

Fűrész Gábor: Az államadóssággal akkor van baj, ha annak belső szerkezete egészségtelen: azaz egy ország idegen valutában adósodott el. Ilyen volt Magyarország 2008-ban.

Ma a magyar államadósság nem hordoz jelentős külső kockázatot. Ez az elmúlt tíz év egyik legfontosabb eredménye.

Gazdasági válságok idején az államadósságnak és a deficitnek, azaz az állam többletköltésének stabilizációs funkciója van. A modern monetáris elmélet egyik előfutára volt a brit Wynne Godley, aki elsőként hívta fel a figyelmet arra a fontos, de egyszerű összefüggésre, hogy ami az állam számára deficit, az a magánszektor számára szükségképpen többlet, és fordítva. Ha az állam megszorít, túladóztat, lehet, hogy többletet ér el, de annak ára a gazdasági növekedés visszaesése lesz. Illetve válságok idején, ha az állam képes vállalni a hiány növekedését, ezzel a többletforrással segíthet tompítani a krízis okozta gazdasági és társadalmi károkat.

Forrás: Századvég

Váltsunk témát! Itt, az Origón is megjelent a Századvég klímakérdéssel kapcsolatos állásfoglalása néhány hete. Brüsszelben sokan egy új karbonadó uniós bevezetésén gondolkodnak. Jól teszik?

Barthel-Rúzsa Zsolt: A klímaváltozás kérdésében mi is azt szorgalmazzuk, hogy lépjünk ki végre a vak pánik, a szimbolikus politizálás és az erényfitogtatás ördögi köréből. Túl nehéz kérdésről van szó ahhoz, hogy Facebook-profilok átszínezésével közelebb lehetne kerülni a megoldáshoz. Tegyük az asztalra a valódi dilemmákat.

A karbonadó pont a szívébe talál az egyik legfontosabb megválaszolandó kérdésnek: ki fizesse a klímaváltozás elleni küzdelem költségeit. Karbonadó kivethető például az üzemanyagokra. Ennek következményeit nem is olyan régen végignézhettük Franciaországban: a sárgamellényesek tiltakozó akciói Emmanuel Macron dízeladója ellen irányultak.

A társadalom nem fogadta el az ötletet, hogy a költségeket a politika a lakosságra hárítsa. Tipikus példája ez a neoliberális érzéketlenségnek, amiből a 2008-as válság utáni bankmentések idején kapott bőven ízelítőt az európai szavazó. Magyarországon a Gyurcsány-Bajnai-csomagok révén.

A klímaprobléma körüli viták másik fontos kérdése a gazdasági növekedés, a gazdaság dinamikájának fenntartása. Ez ugyanis nem spórolható ki a helyzet megoldásakor. A Covid okozta globális gazdasági leállás csak részleges, időleges volt, mégis elképesztő társadalmi károkat okozott a munkanélküliség és a kieső bérek révén. Képzeljünk el egy ennél nagyobb és hosszabb lassítást. A globális gazdaság egy összetett, kölcsönös függőségi viszonyokból álló rendszer, egy komplex hálózat, amit nem lehet leállítani, mint egy gyárat.

Az olyan utópista baloldali intervencionizmus, ami véget vetne a gazdasági növekedésnek, nem példa nélküli a történelemben. Az egyik legismertebb példa rá a sztálini kollektivizálás, azaz az orosz vidék magángazdaságának teljes felszámolására tett politikai kísérlet. Sztálin túl akart lépni a magántulajdonon, a piacok önszabályozásán, és vele a tőkén, beleértve annak legjelentéktelenebb, kistermelői formáit. A következménye olyan éhínség volt, aminek áldozatait 3 és 7 millió fő közé teszik.

Ha a radikális intervencionizmust elvetjük, akkor érkezünk meg az igazán nehéz kérdésekhez. Ezek egy része technológiai kihívás. Tételezzük fel, hogy a gazdasági növekedést nem megállítjuk, lassítjuk, hanem a gazdaság erőforrásait, az állam aktív szerepvállalása mellett, igyekszünk karbonsemleges irányba mozgósítani. A nap- és szélenergiát mindenki szereti. A probléma az, hogy hatalmas földterületet foglalnának el, ha ki szeretnénk váltani velük a megszokott energiatermelés jelentős részét, korlátozottan megoldott az általuk előállított energia tárolása, és természetes okokból olyan jelentős a termelésük ingadozása, hogy az az áramellátás rendszeres összeomlásához vezetne. Amikor nem süt a nap, nem fúj a szél, nem termelnek.

Az atomenergia ezért gyakorlatilag megkerülhetetlenné fog válni. Itt a biztonsággal kapcsolatos félelmeket kell mérsékelni innovációval. Az elmúlt évek egyik legérdekesebb fejleménye volt, hogy korábban radikális környezetvédők álltak át az atomenergia támogatása mellé. Michael Shellenberger a témába vágó, revelációval felérő könyvét magyarul is ideje lenne megjelentetni. A könyv címe angolul „Apocalypse never" – azaz apokalipszis most helyett: soha.

Ugyancsak aktuális téma újra Brüsszel és Magyarország viszonya, nemcsak a karbonadó, de legutóbb a gyermekvédelmi törvény kapcsán is. Mi lehet ennek a most már lassan évtizedes vitának a kimenetele?

Barthel-Rúzsa Zsolt: Baj lenne, ha Brüsszel Moszkvaként kezdene viselkedni és elő akarná írni, melyik ország hogyan gondolkodhat és hogyan élhet. Ezzel szemben zsigeri ellenállás van Magyarországon éppen a szocialista rendszer történelmi tapasztalatai okán. Brüsszelnek közvetítő szerepben kellene lennie, az egyes nemzetek közötti vitákat kellene elsimítania, a józan együttműködést elősegítenie azokban a kérdésekben, amelyeket nem lehet lokális, nemzetállami keretek között megoldani. Ami viszont lokálisan kezelhető, abban nincs keresnivalója.

A magyar választók jogosultak egyedül dönteni arról, hogyan akarják nevelni a saját gyerekeiket, mit gondolnak a családról, hogyan szabályoznák a szexuális tartalmat a médiában. Függetlenül attól, hogy a törvény kapcsán kirobbant belső vitában éppen ki hol áll. Ezek lokális, életformát érintő, nemzeti problémák. Mi köze van ehhez azoknak, akik nem itt élnek, nem itt fizetnek adót?

Az igazság az, hogy nagy szükség lenne Brüsszel, és vele az Unió működésének reformjára. Egyszerűbbé, hasznosabbá és átláthatóbbá kellene tenni Brüsszel és az uniós bürokrácia működését. Fel kellene számolni a kettős mércét, ami egyes tagokkal, köztük Magyarországgal szemben jelen van. Egyenrangú tagjai vagyunk egy közösségnek, nem olyanok, akiket oktatni kell.

Barthel-Rúzsa Zsolt: Ma Brüsszel és az uniós politika egy jelentős része azt hiszi az a dolga, hogy globalista térítőhadjáratot folytasson olyan értékek mentén, amit sokan nem fogadnak el Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ma Brüsszel és az uniós politika egy jelentős része azt hiszi, az a dolga, hogy globalista térítőhadjáratot folytasson olyan értékek mentén, amit sokan nem fogadnak el, nem tekintenek magától értetődőnek vagy relevánsnak saját életük szemszögéből. Az Amerikában „woke culture"-nak is nevezett nyitott társadalom-ideológia nem közkincs, nem európai történelmi hagyomány. Miért nem tartanak népszavazásokat ezekben a kérdésekben, ha biztosak az igazukban? Nyilván nem véletlenül. Ahogy a migrációs válság idején sem erőltették az uniós polgárok közvetlenebb beleszólását. Csak Magyarország rendezett népszavazást. Brüsszelben nem bíznak benne, hogy a szavazók is ilyen lelkesedéssel ölelnék magukhoz az új értékrendet, vagy az abból következő változásokat. A „woke culture" és a nyitott társadalom ideológiája az elitek játéka.

A Brüsszel és Magyarország közötti vita egyelőre tehát nem fog nyugvópontra jutni. Nem Magyarország, hanem Brüsszel próbál folyamatosan kilépni a szerepéből. A magyarok csak magyarként próbálnak élni egy közösségben, ahol tíz éve ez még magától értetődő volt.

Beszéljünk végül néhány mondatot a Századvégről is. Mit hoz a pandémia utáni időszak?

Barthel-Rúzsa Zsolt: A Századvég újragondolását még a járvány elején elkezdtük, de a koronavírus alatt a folyamat egyes elemei, főként azok, amelyeknek jogi vonatkozásai is vannak, lelassultak. Ez érthető.

Idén nyáron azonban befejeződik az átalakulás. A Századvég Csoport két alapítványa összeolvad, és Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány néven működik majd, G. Fodor Gábor pedig az új kuratórium főtanácsadójaként dolgozik tovább.

Ahogy a Századvég történetében már többször, cserélődik a kuratórium elnöki pozíciója, és a kuratórium tagjai között is lesznek újak. Az új kuratórium elnöke Fűrész Gábor lesz, én elnökhelyettesként folytatom tovább a munkát, a másik két kuratóriumi tag pedig Görgényi Tamás és Hidvégi Áron lesznek.

A változásnak az az oka, hogy a mindenkori kuratóriumi elnök és a tagság feladat alapján kerül felkérésre, annak a végrehajtására vállalja el a munkát. G. Fodor Gábor sikeresen építette fel a Századvég politikai, közéleti lábát és erősítette meg ezt a kommunikációs irányt. Egy határozott, karakteres konzervatív think tank-et hozott létre. E feladatkört a jövőben Lomnici Zoltán és csapata viszi tovább, a politikai elemzések központját pedig Kiszelly Zoltán vezeti.

Fűrész Gábor és Barthel-Rúzsa Zsolt jelentette be a legújabb változásokat a Századvégnél Fotó: Polyák Attila - Origo

Fűrész Gábor: Úgy látjuk, a járvány alatti és utáni világot az egészségügyi problémákon túl a gazdasági kérdések és azok társadalmi következményei uralják majd. Ez számunkra is új fókuszt jelent. A kuratórium ezért azt vállalta, hogy a kormányzati tanácsadás és háttérmunka mellett megerősíti a csoport gazdaságpolitikai, társadalomtudományos, kortárs elemzői és szakmai tevékenységét. Már ennek az új időszaknak a része az éves Századvég Riport első kötetének megjelenése. Tizenöt szerző elemzi itt a legfontosabb hazai társadalmi és gazdasági folyamatokat. Pillok Péter és Stefkovics Ádám irányításával megerősödött egy kortárs társadalomkutató műhely. A magyar társadalmi struktúramodelljükről szóló kötet nemsokára ugyancsak napvilágot lát. Újraindult a Századvég folyóirat Molnár Attila Károlynak köszönhetően, illetve egy szélesebb és minőségi könyvkiadói tevékenység, ugyancsak az ő irányítása alatt.

A feladat és a felkérés megtisztelő és nehéz, tekintettel a Századvég több évtizedes hagyományaira. A további változásokról még annyit hadd mondjak el, hogy magam közel húsz év után távoztam a Kód Piac-, Vélemény- és Médiakutató Intézet tulajdonosi és ügyvezetői pozícióiból. Így teljes egészében a Századvég Csoport építésére tudok majd koncentrálni.

Barthel-Rúzsa Zsolt: A Századvég Csoport életében várhatóak további személyi változások is, ezekről azonban majd akkor érdemes beszélni, ha véglegessé válnak.