Krisztus Katonája - november 11-én Szent Márton napját ünnepli a keresztény világ

Szent Márton Katedrális Tours, Franciaország

Szent Márton nem egy a szentek lexikonjában, nem is csak egy hős katona, és nem is egy csodatévő szent a sok közül. Márton Pannónia szentje, a Pannonhalma környéki Szentmártonfalva szülötte... A középkor egyik legjelesebb, legfényesebb katonaszentje, Krisztus katonája. A lovagkor példaképe, a trubadúrkor hősi eszménye, hazánk égből oltalmazó, óvó-védő patrónusa.

A hun királyi sarj...

Európa délnyugati felén, legfőképpen a gallok által lakott Franciaországban, és az egykori Hispániában, Spanyolországban máig különösen nagy tiszteletnek örvend Szent Márton. Tőlünk nyugatra, a nyugati legendáriumokban a IV. Században élt lovagot, Pannonia Sicca szülöttét, szkita-hun királyi sarjként tisztelik. Franciaországban - az általa alapított Marmoutier bencés apátság legendáriumában mélyen őrzik emlékét, s nagy kegyben tartják az egykori hunok pannóniai szülöttjét, kit Franciaország égi védelmezőjévé, patrónusává is emeltek. Márton legendáriumából számos középkori verses trubadúr költemény és misztériumjáték született, amelyben nem felejtettek el megemlékezni Márton magyar vonatkozásairól sem. De a régi Hispánia földjén, a mai spanyolok is büszkék arra, hogy Márton évekig munkálkodott Galícia területén, Santiago De Compostella vidékén, ahová számos csodatévő legendája közül is a leghíresebbet helyezi az ősi emlékezet...

A seregek urának hívása

A legenda szerint a római légióban szolgáló katonatiszt, a csapataival Galliában állomásozó Szent Márton, egy hűvös, deres, fagyos, novemberi napon, a hótakaró alatt fekvő, ruhátlan koldusra bukkant. Megszánta a szerencsétlen hóban kuporgót, saját válláról - Róma vöröslő, marsikus színben izzó, „veres” - palástját levéve, kardjával azt kettéhasította, s a védtelen didergőre terítette. Éjjel, álmában Mártonnak látomása volt: a megszánt koldus képében Jézus jelent meg előtte. A katonatiszt meghallva a Seregek Urának hívását, elbocsátását kérte a római légióból, amelyet a császár gyávaságnak és eltévelyedésnek bélyegezett.

Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen. Így is történt...

– írja Bálint Sándor. Márton Jézussal való találkozásával megtért, és soha többé nem viselte a gallok, kelták, hunok ellen vonuló Róma veres palástját...

Óvó-védő égi patrónus... Szent Márton óvó-védő palástja alatt, Magyarország védve vagyon...

Szent Márton - Boldogasszony szűz Mária mellett - Magyarország társpatrónusa. Őseink hitében Márton katonaszentként az ország katonai védelmét hivatott az égből beteljesíteni. A Kárpát-medence Szentmárton nevű településnevei az Árpád-kori Magyarország magyar lakta nyelvterületét mintegy névmisztikai-védmű kerítik körbe, szellemi síkon szolgálva ezzel a határok védelmét.

Hazánkban nincs szent, aki templomával több városunknak, falunknak lett volna keresztapja

- írja Bálint Sándor néprajztudós.

Márton legkorábbi hazai patrociniumainak térképre helyezéséből az Árpád-kori magyar ökumené tárul elénk. Peremei az akkori magyar nyelvhatárt jelzik.

Márton kolostorépítő szent is egyben. Nemcsak a Liguigé és Marmoutier francia bencés apátságok építője és alapítója, de nem véletlenül épült szent Márton hegyére, Magyarország első tanító fellegvára sem, a Szent István jóváhagyásával épült Pannonhalmi Bencés Kolostor, amelyet évszázadokon át Szentmártonhegyi apátság néven emlegettek. Szent Istvánhoz és a magyarok Márton-tiszteletéhez kötődik a legenda, amely szerint a nagy király álmában az országra törő besenyő hadakat látva, eképpen kiáltott föl:

Távozzatok, mert az Úr védelemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok!

Szent István ekkor tette meg az ősi Boldogasszony védelme alatt álló nemzet fölé, s köré emelkedő ország társpatrónusává, a honfoglalás előtt a hunok által már nagy tiszteletnek örvendő katona szentet, Mártont Magyarország patrónus regniévé, s vonult hadba Márton zászlaja alatt.

Szent Márton székesegyház Tours, Franciaország Forrás: Origo

Márton és a négy kardvágás

A szakrális király-koronázások alkalmával Magyarország fölött óvó-védő szerepet betöltő, Mártonról elnevezett fehérvári szent Márton templomban tették le dicső királyaink a koronázó esküt. Az írott emlékezet őrzi, hogy a már királlyá avatott uralkodó, a Szent Koronával a fején, a négy égtáj felé rituális kardvágásával erősítette meg fogadalmát, amellyel a haza védelmezőjévé és a nemzet oltalmazójává jelesült. Callimachus lengyel történetíró számol be, amint Jagelló II. Ulászló - mint megkoronázott magyar király - a Márton-templom tornyából miként végzi el a szakrális négy kardvágást.

Ez a hagyomány egy ezredéven át őrződött meg, s még az utolsó magyar király IV. Károly is - fején a szent koronával, a négy égtáj felé vágott a szent kardvágással, ország, s világ tudtára adva, hogy e szakrális pillanattól kezdve ő az ország védelmezője.

Jellel áldott jeles nap Márton-napja.

Mert a régiek még tudták, hogy minden szimbólumnak, minden névnek, minden cselekedetnek, jelképes üzenete van. S a naptári évvel, a szakrális évvel való együttműködés segítője az emberi életnek. Csak amióta az ember eltávolodott a teremtés szakrális titkától, a szimbólumok jelentőségétől, azóta csetlik-botlik a világban. S mára ez a csetlés-botlás zuhanórepüléssé vált... Ám mindig kapunk egy esélyt, most épp Márton jellel áldott jeles napján - amikor nemcsak átvitt értelmében oly hideg, oly halott, s oly dermesztő odakint e novemberi világ – hogy sosem késő az átlényegülés...

A szerző Wieber Orsolya író, a Csízió.blogstar.hu szerzője