Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Soros György már évtizedek óta használja ki egy-egy ország gazdasági krízisét, és bevallottan nem zavarják az emberi szempontok. Így történt ez a 90-es évek végén Malajziában is, ami előtte nagyon gyors és erős fejlődésen ment keresztül. 1997-ben az egész délkelet-ázsiai régiót és annak valutáit spekulatív támadás érte, ami mögött az amerikai spekuláns Quantum Fund nevű alapkezelője állt.
Soros ugyanis - mint már korábban tette azt Európában a fonttal és a lírával - a thai baht és a maláj ringgit gyengülésére játszott, aminek következtében
a két nemzeti valuta néhány hét alatt jelentősen leértékelődött,
de az indonéz és a Fülöp-szigeteki valuta árfolyama is gyors zuhanásnak indult az amerikai dollárral szemben.
Erőteljes beavatkozásra volt szükség az érintett kormányoktól és jegybankoktól, több milliárd dollárt kellett költeni a shortoló Sorostól a piacokra ömlő nemzeti valuták felvásárlására. Egyedül a malajziai jegybanknak 6 milliárd dollárjába került az, hogy megpróbáljon véget vetni a nemzeti pénz értékvesztésének. Mahathir bin Mohamad maláj kormányfő meg is nevezte Sorost, mint aki egyértelműen felelős a krízisért.
A miniszterelnök szerint ráadásul a bosszú állhatott a spekuláns támadása mögött, ugyanis országa korábban támogatta Mianmar (Burma) felvételét a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségébe. Mianmarban akkoriban katonai junta volt hatalmon, melyet Soros Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata (pontosabban annak jogelődje) az emberi jogok megsértésével vádolt. Az amerikai spekuláns a régió ellen indított támadásával pedig az egész szervezeten akart revansot venni.
Kétségtelen, hogy megtette
- fogalmazott akkor a maláj kormányfő.
Két éve ismét próbálkozott
Napvilágra került dokumentumok igazolták, hogy Soros György be akart avatkozni a 2018-as malajziai választásokba is, aminek a végén ennek ellenére ismét Mahathir bin Mohamad győzedelmeskedett.
A 2015 júniusában készült feljegyzések szerint Soros a választói akarat befolyásolására kidolgozott programokkal akart, helyi szervezetein keresztül, közvetett módon beleavatkozni a választások kimenetelébe. Ezek részeként a hozzá köthető hálózat civil szervezeteit támogatta jelentős pénzekkel, a "szabad és tisztességes választások" jelszavával.
Három évvel ezelőtt, a New Straits Times nevű, angol nyelvű malajziai lap arról számolt be, hogy az ázsiai országban petíciót indítottak Soros György terroristává nyilvánításáért, egyenesen az amerikai Fehér Ház feltételrendszerei alapján.
Soros György ugyanakkor nem először avatkozott bele ily módon más országok belügyeibe, és akadályozta a gazdasági fejlődésüket. Az angol fontot 1992-ben támadta meg, ezzel vált világszerte hírhedtté. Egymilliárd dollárt nyert az ügyön úgy, hogy a brit adófizetőknek ennek sokszorosát okozta veszteségként, az akció társadalmi káraival együtt. A német márkát használta fel arra, hogy a fontot leértékelje, és ezzel lavinát indított el a befektetők körében.
Négy évvel a rendszerváltozás után Magyarországon is aktivizálta magát, és egyből az OTP-t, valamint a forintot vette célba.
Az OTP-t először azért támadta meg, mert privatizálni akarta, amiben segíteni próbálta Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter, akkori tőzsdeelnök
és Szabó Iván, majd Békesi László hivatalban lévő pénzügyminiszterek is.
Bokros Lajos a későbbi visszaemlékezések szerint Horn Gyula akkori miniszterelnök irodájában követelte Csányi Sándor leváltását az OTP éléről, ugyanakkor a kormányfő végül utóbbinak a véleményre adott inkább, és kormányhatározatban rögzítették, hogy az OTP nemzeti többségű, részben állami tulajdonban marad, és egyetlen részvényes sem juthat befolyásoló részesedéshez.
2008-ban, a gazdasági világválság kezdetén Soros elérkezettnek látta az időt a második támadásra.
A világválság az éppen hatalmon lévő Gyurcsány-kormány felelőtlen és dilettáns gazdaságpolitikája miatt készületlenül érte az országot. 2008. október 9-én, a tőzsde zárása előtt, az 1994-es eseményekben is központi szereplő Soros Fund Management LLC egy londoni befektetési szolgáltató közreműködésével mesterségesen leszorította a bankpapírok árfolyamát. Ezzel több intézményes befektetőnél életbe léptek a kilépési limitek, összesen 390 ezer OTP-részvény került a piacra, végül pedig több százmillió forintot tett zsebre a gyengülésre fogadó (shortoló) Soros.
Soros nagy port felvert ügye volt Franciaországban a Société Générale nagybank (SocGen) részvényeinek adásvétele. 1988-ban a spekuláns ugyanis tudomást szerzett róla, hogy egy befektető a bank ellenséges felvásárlására készül (ez a menedzsment hozzájárulása nélküli befolyásszerzést jelenti). Pár nappal később a Soros Fund 95 ezer SocGen-részvényt vásárolt, majd haszonnal adott túl rajtuk.
A francia hatóságok 1989-90-ben bennfentes kereskedés gyanújával vizsgálatot indítottak,
és 2002-ben elmarasztaló ítélet született, amelyet Soros fellebbezése után a legfelsőbb bíróság megerősített.
Soros akkor Samir Traboulsi libanoni üzletember, Jean-Charles Naouri egykori francia pénzügyminiszteri tanácsadó és Jean-Pierre Peyraud bankár társaságában állt bíróság elé. Azzal vádolták őket, hogy az akkori szocialista kormánytól érkező bennfentes információk révén közreműködtek az előző kormány által privatizált SG visszavásárlási kísérletében, és eközben több millió dollárt nyertek a bank részvényeinek tőzsdei spekulációjával.
A nyomozás során többek között az is kiderült, hogy Francois Mitterrand francia szocialista elnök környezete is benne volt a csalásban, többek között Pierre Bérégovoy pénzügyminiszter (későbbi miniszterelnök) is, aki négy évvel a botrány kirobbanása után, 1993-ban öngyilkosságot követett el.
A vád szerint az akkor 58 éves Soros és a 8 évvel fiatalabb Traboulsi 2,2, illetve 3,5 millió dollárt nyert a tőzsdei ügylettel. A párizsi büntetőbíróság végül 2,2 millió eurós bírságot szabott ki Sorosra. Külön fontos kiemelni, hogy a trióból egyedül a milliárdos spekulánst ítélték el, a másik két férfit felmentették.
Miután az Index a húsvétot azzal ünnepelte, hogy elmagyarázta, Soros (azon kívül, hogy legendás ember, és csak a szeretet vezérli) korszakos filozófus is, nem elégedett meg az újabb hűségnyilatkozattal.
Arról írt cikket egyik alkalmazottjuk, hogy Soros - szerinte - nem bántja a forintot. Mindezt a következőkkel magyarázza:
- idős
- mindig be kell jelenteni (mármint Sorosnak és cégeinek is) az úgynevezett nyitott pozíciókat (oldalakat lehetne persze teleírni ezekkel kapcsolatos időhúzásokról és más trükkökről)
- önmagában semmit nem jelentő, szakmainak tűnő mondatokkal (száraz a piac, szélesek a marzsok...)
- tulajdonképpen a brit font tönkretétele sem elítélendő, mert amikor valaki az egyik valuta ellen játszik, akkor egy másik mellett, tehát inkább arról kellene beszélni, hogy milyen jót tett annak idején a német márkával
Annyit elismer az Index, hogy "elvileg amúgy nem teljesen kizárt egy ilyen információ". Mármint, hogy Soros támadta a forintot.
De vajon mi a célja egy ilyen írásnak? Szeressék jobban az emberek Sorost? Vagy esetleg bizonyítani a hűséget?
