Így használják fel a nőket az ellenzéki zavarkeltők

Horváth Zsófia viselkedéselemző írása az Origónak.

A tavaly év végén kezdődött tüntetések folytatódtak az új évben is, ami pedig szemet szúrhat: a nők feltűnő jelenléte és a tüntetők egyre nevetségesebb viselkedése. Nagyon általánosító lenne azt gondolni, hogy a két jelenség ok-okozati kapcsolatban áll, de azért ne gondoljuk, hogy nincs összefüggés.

Nem tudjuk, hogy egyre több nő lenne jelen a csürhévé alacsonyodott tüntetők között, viszont szemmel látható, hogy az ellenzéki zavarkeltők egyre látványosabb szerepet szánnak a nőknek. Noha nem azért, amiért első pillantásra gondolnánk.

Megszoktuk már tőlük, hogy kedvenc módszerüket, az identitáspolitizálást alkalmazzák. Azonban ahogy a női kvótánál is, itt sem a teljesítmény, hanem az identitás számít. Nagyon egyszerű manipulációról van szó: teret adnak magukat háttérben érző csoportoknak – jelen esetben a nőknek –, azt mutatva, mintha mindez fontos lenne számukra. Pedig csak egyszerű liberális színjátékról van szó.

A nőket az áldozati szerep miatt használják. Bár a sorosista tüntetők és az élükön álló ellenzéki képviselők követték el az erőszakos cselekményeket, tüntettek kifogásolható eszközökkel, mégis magukat állítják be áldozatnak. Ez a szerep pedig jobban áll a nőknek, így most több teret kapnak „szerepelni”. Ennek azonban megvan a maga árnyoldala is. A krízishelyzetekben erőteljesebben megmutatkoznak az egyébként inkább nőkre jellemző hisztérikus vonások és a teátrális viselkedés. Ez pedig sokszor komikus jeleneteket generálhat, mint ahogy generált is.

Világosan látható tehát, hogy az ellenzéki zavarkeltők eszközként használják fel a nőket politikai céljaik érdekében. Az ilyen instrumentalizálás viszont a visszájára is fordulhat. A példákat mindenki ismeri: jelenetek az MTVA-székházban, rendezői forgatókönyv beolvasása a szelfikamerába, vagy a „csajok” teátrális viselkedése a közös fotókon.

Azzal, hogy előtérbe tolják a nőket, nem tudják leplezni politikai ügyetlenkedésüket. Például akad közöttük olyan képviselő is, aki fejből fel sem tudja sorolni azt az öt pontot, amiért tüntetnek, vagy nem tudnak felírni egy egyszerű szót egy molinóra, vagy amikor szombatra hirdetnek meg egy általános sztrájkot. Ebből is látszik, hogy még nekik is nehezükre esik komolyan venni magukat, ráadásul egyáltalán nem állnak azon emberek mellett, akik viszont szavaztak rájuk. Ez utóbbi játszma persze már nem kizárólagosan női sajátosság, de a jövőben valószínűleg hasonlóan több szerepet kapnak majd, hiszen szükségük van a hisztériakeltésre, ez ugyanis az egyetlen eszközük.

Horváth Zsófia viselkedéselemző írása