„Mindenben a kegyeidet keresem.. nagyon kell, hogy delegáljatok embert és a Sneidert támogassátok... bármi, pénz kell, adom, csak... nagyon gatya a helyzet." – ez hallható Tóth Péter, Csongrád megyei Jobbik elnökétől, a szegedi alapszervezet vezetőjétől egy nyilvánosságra került hangfelvételen.
A politikus feltételezhetően telefonon próbált anyagi előnyök emlegetésével rábírni arra egy jobbikos küldöttet, hogy a Vona Gábor által támogatott Sneider Tamásra szavazzon a párt májusi tisztújításán.
Ez így önmagában is elég erős, de ahogy az a lebukott politikusok esetében lenni szokott, az első bakit követte a második. Tóth ugyanis el kezdett magyarázkodni (összevágott felvétel, manipulált anyag stb.) a Jobbik pártsajtójában, az Alfahíren, amibe egy egészen apró malőr becsúszott: véletlenül elismerte, valóban pénzt ajánlott fel beszélgetőpartnerének, hogy a megfelelő jelöltet támogassa. Egész pontosan a politikus azt nyilatkozta, ha kell, akkor minden szükséges segítséget megad a küldötteknek a Budapestre való eljutáshoz, legyen az autó vagy útiköltség, saját irodáját is szívesen biztosítja a küldött állítás céljából. Az Origo írta meg elsőként az erkölcsileg meglehetősen aggályosra sikeredett magyarázkodást, ami nem mellesleg büntetőjogi kérdéseket is felvethet. A politikus nem hagyta annyiban cikkünket, és közösségi oldalán reagált rá. Elég speciálisan.
„Sajnálom, hogy a Novák Előd által irányított mozgalom önálló gondolatok hiányában az egykori bajtársak, harcostársak bemocskolásával foglalkozik." – írja Tóth Péter a történtekre reflektálva, hosszasan támadva Novákot Elődöt, és Dúró Dórát. Utóbbit egész pontosan „esküszegőként és a mandátumtolvajként" jellemezte minden bizonnyal azért, mert nem adta vissza mandátumát, miután kilépett a Jobbikból, és a párt parlamenti frakciójából. A poszt stílusa, mondanivalója nem aratott túl nagy sikert a politikus követői körében, a legtöbb hozzászólás erősen kritikusan viszonyul Tóth magyarázkodásához. A legérdekesebb az összes közül, amikor a korrupció gyanúba keveredett Tóth szóváltásba keveredett egy magát a Jobbik albertirsai elnökeként meghatározó férfival:
Péter, Péter, egy éve még itt csókolgattad Dórit, Toroczkait! Most meg liberális, áruló!....stb ! Nézd már meg ki is maradt meg az eredeti radikális Jobbik eszméinél?
– így kezdődik a barátinak legkevésbé sem nevezhető komment. Tóth meglepettségében csak annyit tudott írni, hogy „Tibor! Tévesek az információi." Ezt követően hosszas vita bontakozott ki kettőjük, csupán egy dologban értettek egyet, nem ismerik egymást.
A vitatkozás csúcspontján azonban valami olyan dolog történt, ami tanítanivaló, mesteri, utánozhatatlan.
Ugyanis az a Tóth Péter, aki
egy valamit mindennél fontosabbnak tartott: politikusi pályafutásának legszorultabb helyzetében is védelmezni Vona Gábort, úgy, hogy erre senki nem kérte. A nem titkoltan Vona-párti Tóth nagyon bepipult, amikor vitapartnere szájára vette a bukott pártelnök nevét, ahogy kell, azon nyomban érkezett a válaszcsapás:
igaz, de Vona Gábor sose mocskolt volna, azért mert mást gondolsz.
Ez a semmiben lógó gondolat alaposan feladja a leckét a politikai pályára igyekvőknek, vagy már politikusként dolgozóknak párthűségből, lojalitásból, és a mindenek feletti rajongásból. Semmi és senki nem kérdőjelezheti meg, hogy Tóth a Tökéletes Pártkatona, hiszen nem ez volt az első Vona Gábor melletti tökéletes kiállása. A korábbi pártelnök lemondásakor az alábbi kedves szavakat címezte neki közösségi oldalán: "A vitáink ellenére a hűségem megkérdőjelezhetetlen. Meghaladtad a korodat, de előbb-utóbb utolér a magyar társadalom." Akkor ezt világbajnoki szintű hízelgésként jellemeztük. Nehéz újabb jelzőket találni Tóth aktuális vallomására.