A Jobbik a saját fegyverével kényszerítené térdre a Fideszt
Budaörs, 2016. január 30.
Vona Gábor, a Jobbik elnök-frakcióvezetője beszédet mond a párt évértékelő rendezvényén Budaörsön 2016. január 30-án.
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
„Valódi nemzeti konzultációt" indít a Jobbik az egészségügy, az oktatás és a korrupció témaköreiben – jelentette be Vona Gábor a párt évadnyitó rendezvényén, Budaörsön. A nagyjából kétezer szimpatizáns előtt elmondott beszéde azt jelzi, hogy a pártvezetők mindent megtennének azért, hogy néppártként tekintsenek a Jobbikra, a szimpatizánsok igényei viszont gyakran eltérnek ettől. A pártelnök például a szabadságjogok védelméről és az empátia fontosságáról is beszélt, de a legnagyobb tapsot mindig a hazafias témáknál kapta.
Ön milyennek képzelne el egy jobbikos rendezvényt? Mindenki Magyar Gárda-ruhában, árpádsávos zászlókkal járkál, Nagy-Magyarország formájú övtáskával? Pár éve lehet, hogy ilyen volt, de az idei évadnyitó rendezvény inkább hasonlított egy színházi előadásra, mint pártrendezvényre.
A túlnyomó többség öltönyben feszengett, akkor tapsolt, amikor kellett, igénybe vette az ingyenes ruhatárat, kávézgatott a drága büfében, és - mint egy rossz előadás után - csalódottan ment haza.
A Jobbik ugyanis mindent megtesz, hogy kikerüljön a szélsőjobboldali skatulyából, ám
ezt szimpatizánsainak egy része még nem érti, vagy egész egyszerűen nem akarja.
A rendezvény fő eseménye, Vona Gábor beszéde alatt is ezt lehetett érezni: mindenki várta a már korábban beharangozott nagy bejelentést, amitől a Jobbik egykettőre valódi kihívója lesz majd a Fidesznek, de végül nem történt semmi, ráadásul a összetartó erőt jelentő radikális kijelentéseknek nyoma sem volt.
Vona Gábor beszédében bemutatta például a Jobbik új célját (valódi néppárt a Fidesz "szocializmusával" szemben), ez azonban nem aratott nagy sikert, az igényeket pedig jól jelzi, hogy a legnagyobb tapsot akkor kapta, amikor egyszerűen kijelentette:
lovas íjász nemzet vagyunk!"
Egy rövid, menekültválsággal kapcsolatos értékelés után Vona Gábor arról is beszélt, hogy miként töltsék ki a választásokig hátralévő éveket. Álláspontja szerint csak 2018-ig kell kibírni, a Jobbik ugyanis „le szeretné, le akarja és le fogja váltani" a Fideszt. Természetesen a közönség tapsolt, ám sokaknak eszébe juthatott a héten megjelent közvélemény-kutatás eredménye, amely szerint csökkent a támogatottságuk, a Nézőpont pedig még az MSZP-t is erősebbnek mérte.
Vona Gábor erre nem tért ki, szerinte ugyanis a baloldal „unalmas" és jelentéktelen, ennek megfelelően senkinek sem tűnne fel, ha nem lennének jelen a közéletben.
A pártelnök inkább saját feladataikról beszélt, szerinte ugyanis azoknak a területeknek is át kell venni az irányítását, amelyeket a kormány elhanyagol. „Nem várhatunk 2018-ig" – fogalmazott. Ezen a ponton sokan kíváncsiak lettek, hiszen
a pártelnök nem kevesebbet ígért, minthogy ellenzékből is kormányozni fognak.
Mint mondta, három területen változtatna még a választások előtt:
- az országban uralkodó megosztottságon,
- a politikai közélet lealjasodottságán
- és az oktatás-egészségügy-korrupció hármasán.
A jó felvezetést azonban nagy csalódás követte, ugyanis kiderült az, amit már korábban is sokan sejtettek, hogy ellenzékből nem lehet kormányozni. Vona Gábor ugyanis elárulta, mi lenne a varázsfegyvere:
a nemzeti konzultáció.
Persze nem olyan, mint a Fidesz esetében, hanem mint ahogyan egy valódi néppárthoz illik, egy „valódi nemzeti konzultáció". A munkát személyesen irányítja majd, és már hétfőn elkezdi – ígérte, hozzátéve, hogy a konzultáció eredménye alapján írnak majd programot, 2017-ben összegyűjtik a Jobbikot támogató társadalmi erőket, majd egy évvel később megnyerik a választást.
Vona Gábor szerint azért szükséges a Fidesz eszközéhez fordulni, mert a népszavazások kezdeményezését megakadályozzák, így a kormánypártot a saját fegyverével kell legyőzni.
A szép jövő ígérete tehát nem maradt el, de sok régebbi jobbikos furcsállhatta, amikor
a pártelnök az empátia fontosságáról vagy a szabadságjogok védelméről kezdett el beszélni.
Szerinte ugyanis a Fidesz alkotmánymódosítási javaslata a rendeleti kormányzásnak ágyazna meg, ezt pedig mindenképpen meg kell akadályozni. „Mi lett volna, ha 2006-ban Gyurcsány Ferencnek lett volna hasonló jogosultsága" – vetette fel.
A Jobbik pártelnöke tehát megpróbálta a lehetetlent, de nem sikerült neki. Valódi, kézzelfogható, ráadásul szalonképes eszközt akart adni a mintegy kétezer megjelent szimpatizánsnak, de a már korábban is feszültségekhez vezető néppárti hangulat nem váltott ki lelkesedést. A korábbi összetartó erőből, a radikális mondatokból szinte nem maradt semmi, Magyar Gárdáról, „cigánybűnözésről" egy szó sem esett, a nézőknek be kellett érniük egy-egy hazafias kijelentéssel.
Egy idősebb úr például a pártelnök beszéde végén azt mondta: „Jó beszéd volt", majd hozzátette: „sok mindenben nem értek vele egyet".