Mintha egy szörnyet neveltem volna

Sokan beszélnek a bántalmazott gyerekekről, az agyba-főbe vert feleségekről, de arról szinte soha nincs szó, amikor a tinédzser gyerekek emelnek kezet a saját szüleikre. Sok anya él rettegésben a kamasz fia miatt, és ezt a saját kudarcának tartja. Egy brit vizsgálat most először foglalkozott komolyan a monoklijaikat rejtegető szülőkkel. Pedig évente több ezer eset jut el a rendőrségig, és ez is csak a jéghegy csúcsa.

Lorraine egyedül neveli két gyerekét London közelében, egy szegényes, háromszobás lakásban, a fia, Michael most 12 éves. Az agresszió nála régen kezdődött, először a kishúgára emelt kezet, állandóan nekitámadt, tört-zúzott a szobájában. Aztán az anyja ellen fordult. Lökte már le a lépcsőn, megpróbálta kinyomni a szemeit, rendszeresen megüti, leköpködi. Pár hete olyan erős dühkitörése volt, mint azelőtt soha. Addig ütötte-verte az anyját, amíg az végül – ekkor először – kihívta a rendőrséget. A fiút egy időre eltávolították a közeléből, egy átmeneti otthonba adták. "Mintha egy szörnyet neveltem volna. Úgy érzem, mintha csapnivaló anya lennék. A fiam, szeretem, de néha nagyon nehéz szeretni" – mondta a nő a BBC 4 rádióban egy közelmúltban sugárzott műsorban. Arra tippel, hogy Michael még kiskorában tanulhatta el az erőszakot az apjától, aki – amíg a családdal élt – rendszeresen megverte Lorraine-t. Arra viszont ötlete sincs, hogy hogyan lehetne javítani az idáig fajult helyzeten.

Nincs hova fordulniuk a megvert szülőknek Forrás: AFP/DPA

A Londonban élő, középosztálybeli Kate életét a 17 éves lánya, Lucy teszi pokollá. Régóta problémás volt a kapcsolatuk, de a fizikai erőszakot csak pár hete fedezte fel magának a lány. "A kanapén ült, a lába keresztbe téve. Egyszer csak fejbe rúgott a lábával, de annyira, hogy a szám vérezni kezdett. Azt mondta, véletlen volt." De azóta több hasonló eset történt. Kate szerint viszont nem a fizikai erőszak a legfájdalmasabb, hanem a folyamatos ócsárlás, amit a lányától kap. "Gyűlöllek, bárcsak megölnéd magad, senkinek nem hiányoznál, bárcsak a sírodban látnálak" – ilyeneket mond neki a lány.

A BBC rádióműsorában megszólaló két anya nevét megváltoztatták, sőt, még a saját hangján sem akart megszólalni a két nő, így a szavaikat színészek mondták fel helyettük a felvételre. Ez a legjellemzőbb tulajdonsága azoknak a szülőknek, akiket fizikailag is bántalmaznak a saját gyerekeik: annyira szégyellik és annyira a saját szülői kudarcuknak tulajdonítják, ami történik, hogy szinte soha nem kérnek segítséget.

Ennek ellenére csak Londonban és környékén egyetlen év alatt ezres nagyságrendű az olyan esetek száma, amikor a szülők a saját – még kiskorú – gyerekeik miatt kénytelenek voltak rendőrt hívni. 2009 és 2010 között, egy év alatt Nagy-London (Greater London) területén 1892 ilyen erőszakos eset történt. A saját gyerekeiktől rettegésben élő szülőknek pedig nincs hová fordulniuk. Ez Anglián kívül a világ más területeire is jellemző, csak elvétve akad egy-két kisebb brit, ausztrál, francia vagy amerikai helyi szervezet vagy segélyvonal, amely kifejezetten a bántalmazott szülőkön akar segíteni.

Az Oxfordi Egyetem kriminológiai tanszékén viszont átfogó kutatás készült a közelmúltban a látszólag egyre elterjedtebb, néhány évtizeddel ezelőtt még alig létező – vagy alig látszó – jelenségről. A vezető kutató, Rachel Condry szerint – aki pár hete még egy budapesti kriminológiai konferencián is előadott erről – azért fontos a probléma, mert bár a családterápiás szakemberek rendszeresen találkoznak agresszív tinédzserek által elnyomott szülőkkel, az igazságszolgáltatás, a kriminológia vagy a családvédelmi rendszer nem foglalkozik vele, a családon belüli erőszaknak ezt a formáját nem létezőnek tekinti. Condry erről szóló könyvében az 1892 londoni rendőrségi ügy iratait feldolgozva próbálta meg feltérképezni az áldozatok, a támadók és a támadások jellemzőit. Arra jutott – többek közt –, hogy a legjellemzőbb az, amikor a kamasz fiúk a támadók (87 százalékban), és az anyák az áldozatok (77 százalékban). Bár az is lehetséges, hogy a bántalmazott apák még inkább elbújnak a problémájukkal, és még kevésbé kérnek segítséget.

Condry azt mondta a Guardiannek, hogy a legtöbb bántalmazott szülő, akivel beszélt, éppúgy félelemben élt, mint a családon belüli erőszak áldozatai általában. Mivel pedig a szégyen mellett úgy érezték, hogy a hatóságoknál sem számíthatnak támogatásra, még inkább elszigetelődtek. Egy anya arról mesélt, hogy képes az éjszaka közepén felkelni, hogy vacsorát főzzön a kamasz gyerekének, mert fél, hogy mi lesz, ha nem teszi meg. A többség úgy érzi magát, mint aki állandóan tojáshéjakon lépked. Azt is érezték, hogy a gyerek nevelése során valamit ők rontottak el, de azt nem tudták, mit kellene tenniük, hogy visszaszerezzék a tekintélyüket az otthonukban – például nekik is erőszakhoz kellene-e folyamodniuk. "Könnyű mondani, hogy állj a sarkadra, de sokkal nehezebb megtenni ezt az adott helyzetben" – mondta az egyik áldozat. Volt, aki gyereknevelő tanfolyamokkal próbálkozott, de ott sem kapott választ a kérdésre, hogy a többi gyereke miért nem olyan agresszív, mint az az egy, aki kezet emel rá.

A vizsgált brit esetek többsége ettől eltekintve nagyon sokféle volt. Az áldozatok 60 százaléka például fehér európai, 24 százaléka fekete volt. Bár többségében inkább a szegényebb és alacsonyabban iskolázott családok voltak érintettek, egyáltalán nem csak ilyenekben fordult elő erőszak. Az áldozatok majdnem fele munkanélküli volt, 11,6 százalékuk háztartásbeli nő, 3,4 százalék viszont például tanárként, 2,9 százalék ápolónőként dolgozott. Egyáltalán nem csak egyedülálló szülők ellen fordultak a gyerekeik, de Condry szerint egyedül gyereket nevelni nehezebb, így nagyobb az esélye annak is, hogy valahol nagyon félrecsúsznak a dolgok.

A kamaszok erőszakossá válásának hátterében nagyon sokféle okot talált a kutatás. Sok gyerek tanúja volt vagy maga is ki volt téve családon belüli erőszaknak, vagy a kortársaitól tanulta az agressziót, másoknál kábítószer-problémák vagy mentális betegségek jelentkeztek. "Lehet, hogy elsőre a rossz nevelés ugrik be nekünk az okok között, de fel kell ismernünk, hogy ez a probléma nagyon bonyolult" – mondta a Guardiannek a kutatás vezetője. "Az áldozatokat nem szabad vádolni. Mi is azt gondoljuk, hogy egy szülőnek tudnia kell kontrollálni a gyerekét, de ezeket az eseteket nem lehet csak a rossz nevelésre ráfogni" – tette hozzá.

A témát folytatjuk: megpróbáljuk kideríteni, hogy a probléma Magyarországon mennyire elterjedt. Ha ön is olyan szülő, akit bántalmazott már érthetetlenül erőszakossá váló kamasz fia vagy lánya, vagy ismer ilyen családot, és – akár anonim módon – mesélne erről, kérjük, írjon a [email protected] címre!