258 milliónkba kerültek a bénázó magyar hatóságok

Soha nem kellett még annyi kártérítést kifizetnie a magyar államnak emberi jogok megsértése miatt, mint tavaly. A strasbourgi bíróság 34 ügyben hozott elmarasztaló ítéletet, további 45 esetben a kormány egyezett meg a panaszosokkal. Panaszkodtak az elhúzódó bírósági tárgyalásokra, rendőri bántalmazásra és tehetetlen gyámhatóságra is.

Rekordösszegű kártérítésre kötelezte tavaly a magyar államot a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága: 2011-ben összesen több mint 258 millió forint kártérítést és perköltséget fizetett ki az állam a jogosnak talált panaszok után, míg 2010-ben csak körülbelül a harmadát - derül ki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) jelentéséből, amelyet hétfőn fogadott el a parlament alkotmányügyi bizottsága.

2011-ben Strasbourgban 34, Magyarországgal kapcsolatos ügyben született ítélet, ami az összes tavalyi ítélet három százaléka. Ezenkívül 45 esetben a bíróság jóváhagyta a panaszosok és a magyar állam peren kívüli megegyezését. Az összesítés szerint az ítélettel lezárt perek többsége, összesen 18 ügy a korábbi évekhez hasonlóan a magyar bírósági eljárások elhúzódása miatt indult.

Bár vannak olyan ügyek, amelyeket a bírók fontosnak ítélnek, ezért előre vesznek, egy átlagos eljárás az emberi jogi bíróságon két-három évig tart. A tavaly ítélettel lezárt ügyek általában 2008-ban vagy 2009-ben kerültek Strasbourgba, és még korábban kezdődtek Magyarországon. Répássy Róbert, a KIM igazságügyi államtitkára a bizottság előtt hangsúlyozta is, hogy az ügyek többségében még a korábbi kormány alakította ki a magyar álláspontot.

Tizenhét év háború a társasház ellen

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, úgynevezett római egyezmény szerint mindenkinek joga van a tisztességes bírósági eljáráshoz, amely magában foglalja azt is, hogy ügyét "ésszerű időn belül" megtárgyalják. Tavaly az ilyen ügyekben hozott 18 ítélet 75,6 millió forintjába került a költségvetésnek, és jelenleg is döntés előtt áll 47 hasonló ügy. Cech András, több strasbourgi ügyben is eljáró ügyvéd az [origo]-nak azt mondta, hogy tapasztalata szerint épp ez az ügytípus, amelyben az állam leginkább hajlik a megegyezésre.

Nem megegyezés, hanem ítélet született viszont egy extrém esetben: a ma már 70 éves Molnár László 17 évig pereskedett egy, az ítéletben meg nem nevezett ingóság megszerzéséért. Még 1989-ben indította a pert, az első ítélet 1993-ban meg is született, de azt a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte. A megismételt elsőfokú eljárás 2004-ig húzódott, majd 2007-ben született jogerős ítélet. A strasbourgi bíróság ezért tavaly márciusban 14 400 euró kártérítést, és ezer euró perköltséget ítélt meg neki.

Szintén 17 évig tartott az a per, amelyet a ma 81 éves Lakatos János indított még 1992-ben, hogy megtámadjon egy társasházi határozatot. Az ügyet három fokon, megismételt eljárásban tárgyalták, és csak 2009-ben ért véget jogerősen a Legfelsőbb Bíróságon. A strasbourgi emberi jogi bíróság megállapította, hogy ezzel Magyarország megsértette Lakatos János jogát, hogy ügyét "ésszerű időn belül" elbírálják, ezért 16 ezer euró kártérítést, illetve annak kamatait ítélte meg neki.

Szűk cellák, verekedő rendőrök

A strasbourgi bíróság tavaly három esetben marasztalta el a magyar államot a kínzás és az embertelen, magalázó büntetés tilalmának megszegése miatt. Ezekben az ügyekben elítélt bűnözők fordultak a bírósághoz, kifogásolva az eljárást, illetve a fogva tartásuk körülményeit. Az egyik indoklásban a bíróság épp ezért hangsúlyozta, hogy a kínzás tilalma "a demokratikus társadalom legalapvetőbb értékeit biztosítja", és ez mindenkire vonatkozik, "függetlenül a körülményektől és az áldozat viselkedésétől".

Az emberölés miatt jogerősen elítélt, jelenleg is 15 éves büntetését töltő Szél Lászlónak a bíróság 12 ezer euró kártérítést és 3750 euró perköltséget ítélt meg, mivel a Budapesti Fegyház és Börtönben olyan túlzsúfolt cellában tartották fogva, amelyben a minimálisan elvárható négy négyzetméter helyett csak 2,7, később 3,1 négyzetméter jutott egy főre, illetve a vécé nem volt elszeparálva a cella többi részétől. A bíróság megállapította, hogy ezzel nem tartották tiszteletben az alapvető emberi méltóságot.

Csüllög Zsigmondot az úgynevezett kecskeméti maffiaperben emberölés előkészülete miatt ítélték ötéves fegyházbüntetésre. Büntetését a sátoraljaújhelyi börtön úgynevezett különleges biztonságú körletében kellett leülnie (a körülményekről itt olvashat), mindenhová kéz- és lábbilincsben vitték, és nem közölték vele, miért van erre szükség. A bíróság 6000 euró kártérítést és 2680 euró perköltséget ítélt meg Csüllög javára, mert úgy találta, hogy semmi nem igazolta a megalázó körülményeket.

A harmadik hasonló ügyet Gubacsi Gábor indította, aki még 2006 nyarán ittasan kisebb balesetet okozott egy parkolóban. A férfi megpróbált megszökni a rendőrök elől, de elkapták, majd állítása szerint a kocsiban és a fogdán is bántalmazták. Bár az ügyészség megszüntette az eljárást a rendőrök ellen, a strasbourgi bíróság úgy találta, ha valakit egészségesen vesznek őrizetbe, de sérülten bocsátják szabadon, akkor az államot terheli az a kötelezettség, hogy elfogadható magyarázattal szolgáljon arra, hogyan keletkeztek a sérülések. Gubacsinak 10 500 euró kártérítést és 3750 euró perköltséget ítéltek meg.

Kemény anyák

A legnagyobb, egyenként 20 ezer eurós kártérítést két családjogi ügyben ítélték meg, két olyan elvált apának - egy magyar, illetve egy Párizsban élő ír férfinak -, akik a bírósági ítéletek ellenére sem láthatták a gyermeküket. A két ügy abban hasonlít egymásra, hogy a magyar bíróság, rendőrség és a gyámhatóság eljárt ugyan az ügyben, de végső soron tehetetlennek bizonyult azzal szemben, hogy a két nő nem engedte meg korábbi férjének, hogy lássa közös gyermeküket.

Németh Zoltán még 1998-ban vált el feleségétől. Eredetileg megegyeztek a láthatásról, de 2000-től a nő nem engedte, hogy a férfi találkozzon az akkor hétéves fiával. Németh a gyámhatósághoz fordult, de az hiába figyelmeztette, majd szabott ki többször is bírságot a nőre, majd a bíróság is pénzbüntetésre ítélte, de hiába, a férfi csak 2004 márciusa és 2005 áprilisa között tudta zavartalanul gyakorolni a jogait, amikor a hatóságok rendőrségi segítséget biztosítottak a láthatásokhoz.

A Párizsban élő Leslie James Shaw még 2005-ben vált el magyar feleségétől, aki előbb feljelentette a férfit, hogy szexuálisan zaklatta a kislányukat, majd 2007 végén az akkor hétéves gyerekkel Magyarországra távozott. Bár a magyar bíróság 2008 szeptemberében elrendelte, hogy a gyereket vissza kell vinni Franciaországba, a magyar hatóságok ennek a döntésnek a szövevényes bírósági és gyámhatósági eljárásban nem tudtak érvényt szerezni.

Bár 2009-ben egy párizsi bíróság európai elfogatóparancsot adott ki az anya ellen, és a nőt egy időre őrizetbe is vették, a Fővárosi Bíróság nem engedélyezte a kiadatását, mert ekkor már Magyarországon is büntetőeljárás folyt ellene, az apa feljelentése alapján (ezt az eljárást később az ügyészség megszüntette). Miután szabadlábra helyezték, a nő 2009 nyarán a gyerekkel együtt eltűnt, a rendőrség azóta is hiába keresi.

Az idén ügydömping jöhet

A korábbi években évi 450 alatt maradt a Strasbourgban befogadott magyar ügyek száma, de tavaly 656-ra nőtt, az idén pedig a KIM tájékoztatója szerint ennek sokszorosára is rúghat, hiszen eddig mintegy 8500 panasz érkezett Strasbourgba a fegyveres és rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjának eltörlése, vagy a végkielégítések 98 százalékos különadója miatt, amelyeknek befogadásáról még nem döntöttek. A bíróság vélhetően külön eljárást alkalmaz majd ezekben az ügyekben, előbb néhány precedensértékű panaszt bírál el, majd ezek alapján ítéli meg a többit.

Magyarország viszont még akkor sem lesz a legtöbb ügyet felvonultató országok közt, ha befogadják az összes panaszt, hiszen csak Oroszországból több mint 40 ezer, Törökországból majdnem 16 ezer ügy van a bíróság előtt, az EU-tagországok közül pedig a legtöbb, 13 750 ügy Olaszországból érkezett. A statisztika szerint Magyarországon tízezer lakosra 0,66 befogadott ügy jut, ami növekedést jelent ugyan az előző évekhez képest, de még mindig kevesebb, mint a kontinens átlaga (0,79).