Háttérbe szorult nőkkel égetjük magunkat az ENSZ előtt

A nők és a férfiak között még mindig nincs egyenlőség Magyarországon - ismeri el az az országjelentés, amelyet októberben tárgyal majd meg az ENSZ emberi jogi bizottsága. A jelentés azt sorolja fel, hogy milyen jogszabályokkal igyekezett biztosítani az elmúlt közel 10 évben Magyarország a polgári és politikai jogok egyenlőségét. A dokumentum egyik önkritikus része a nők helyzetéről szól, ami ráadásul rosszabbodott a jelentés megírása óta.

Alacsony a nők aránya a magyar országggyűlésben - ismeri el az előző magyar kormány által 2009 tavaszán készített országjelentés, amely októberben az ENSZ emberi jogi bizottsága elé kerül. Magyarország a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával vállalta, hogy rendszeresen jelentést készít az ENSZ-bizottság számára arról, milyen intézkedéseket fogadott el az egyezségben foglalt jogok érvényesítése érdekében, milyen előrehaladást tud felmutatni. Az első magyar országjelentés 1977-ben készült, a legutóbbi pedig 1999-ben. A most értékelendő, tavaly márciusban készült jelentés az ötödik.

Magyarország az egyezmény aláírásával kötelezte magát többek közt arra, hogy valamennyi polgári és politikai jog tekintetében biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát. Az ötödik országjelentést készítő előző kormány a nők alacsony parlamenti arányáról írva megjegyezte, hogy a nők aránya javuló tendenciát mutat 2002 óta. A jelentés elkészülte után, a 2010-es választásokat követően azonban lényegesen visszaesett a nők aránya az országgyűlésben. A legfrissebb adatok szerint most már rosszabbul áll az ország ezen a téren, mint 2002-ben.

2002-ben 35 nő volt a 386 parlamenti képviselő között. Számuk 2009-ben, az országjelentés megírásának idején már 43 volt. A 2010-es választásokon viszont ismét csak 35 nő szerzett mandátumot, majd távozott a fideszes Pelczné Gál Ildikó, aki Schmitt Pált váltotta az Európai Parlamentben, így a képviselőnők száma a 2002-es szint alá, 34-re zuhant. Míg a nők aránya a parlamentben 2009-ben 11,14 százalék volt, ma már csak 8,8 százalék.

Kiszorultak a nők a bizottságokból

Az országjelentés beszámol arról is, hogy megírásának idején, 2009-ben a parlamenti bizottságokban 10,6 százalék volt a nők aránya, és a 18 bizottság közül csak 4-nek volt női elnöke. Mára az egyenlőtlen helyzet még inkább kiéleződött: jelenleg 19 állandó bizottság működik, de közülük csak egynek, a nemzetbiztonsági bizottságnak van női elnöke, a szocialista Vadai Ágnes. Az összesen 40 bizottsági alelnök közt mindössze 3 nő akad.

Több bizottságnak egyáltalán nincs női tagja: ilyen a 27 tagú gazdasági és informatikai bizottság, a 21 tagú európai ügyek bizottsága, a szintén 21 tagú külügyi bizottság, a mentelmi bizottság, valamint a sport-és turizmusbizottság. A legtöbb képviselőnő az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban ül, 8-an vannak az összesen 24 tag között. A bizottságokban a nők aránya összességében most 8,35 százalék.

A tavaly összeállított országjelentés szépítésképp még megjegyzi, hogy az országgyűlés elnöke 2002 óta nő, de az áprilisi választások után ez is megváltozott, Szili Katalint először Schmitt Pál, őt pedig Kövér László váltotta a házelnöki székben. Az országjelentés utal ugyan arra, hogy több oka is van a nők alulreprezentáltságának az országgyűlésben, de csak egyetlen okot nevez meg. Azt említi, hogy a nők választási esélyeit a magyar rendszerben jelentősen befolyásolja, milyen helyet kapnak a pártlistákon.

Árnyékjelentés is készült

A hamarosan az ENSZ elé kerülő 105 oldalas országjelentés cikkelyenként végigveszi a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, és mindegyik cikkelynél részletezi, milyen jogszabályok születtek, változtak abban a témában Magyarországon 1999 óta. Ismerteti többek között az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységét, statisztikákat közöl, valamint fölelevenít néhány elhíresült jogi esetet, amelyek az Európai Bíróságon vagy a magyar ombudsmanoknál kötöttek ki.

Az előző kormány országjelentése mellé a Helsinki Bizottság nevű civil szervezet készített egy árnyékjelentést, ugyanis az ENSZ emberi jogi bizottság munkája során fel szokta használni a független szakértők vagy nem kormányzati szervezetek által benyújtott kiegészítéseket, kommentárokat, párhuzamos jelentéseket is.