Pénzügyekben az élet tanítja a magyarokat

Közhely, hogy a közép- és kelet-európai országokban a lakosság pénzügyi, gazdasági ismeretei elmaradnak a piacgazdasághoz szokott nyugati országokban tapasztalhatóhoz képest. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a rendszerváltás idején vagy azután született fiatalok tudása már mélyebb-e az országos átlagnál.

Elsőként Lakner Zoltánt, a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kara élelmiszeripari gazdaságtan tanszékének vezetőjét kérdeztük a tapasztalatairól. Az egyetemi docens azt mondta, a jelek szerint a magyar középiskolai rendszer nem fektet kellő hangsúlyt az alapvető pénzügyi, gazdasági ismeretek átadására. Míg a munkaerőpiacon nagy az igény a gazdasági ismeretekkel is bíró mérnökökre, a karon sajnos sajnos az alapokról kell kezdeni a gazdasági, pénzügyi ismeretek oktatását.

Lakner Zoltán szerint a magyar diákok kevésbé motiváltak az ismeretek elsajátításában, mint nyugati társaik. Úgy véli, a jelenség egyik oka a felsőoktatás hirtelen tömegesedése, a másik pedig az, hogy a magyar felsőoktatás kínálata köszönő viszonyban sincsen a munkaerőpiac igényeivel.

Az oktató tapasztalatai tehát meglehetősen rosszak. Lehetséges persze, hogy kimondottan szigorú mércével mér, hiszen a diákoknak, akikkel foglalkozik, az átlagosnál erősebb érdeklődést és felkészültséget kellene mutatniuk a témákban, ha sikeresek akarnak lenni a választott pályájukon. Lakner Zoltán hangsúlyozta, hogy a munkaerőpiacon élénk igény mutatkozik a megbízható gazdasági ismeretekkel is bíró mérnökökre.

"Deviza... az valami hitel?"

Nem reprezentatív felmérésünkben találomra megszólított fiatalokat kérdeztünk gazdasági alapfogalmakról, a deviza és a valuta közötti különbség ismeretét használva lakmuszpapírként. Többen a hírekből és reklámokból ismert devizaalapú hitelkonstrukciókra asszociáltak, és csak egy kérdezett tudta a saját szavaival megfogalmazni, hogy a valutát kézbe tudja venni, míg a deviza kifejezés a számlán elektronikusan nyilvántartott pénzt takarja.

Az egyetemisták egyértelműen tájékozottabbak voltak fiatalabb társaiknál. Mivel élettapasztalatban egy-két év aligha számít sokat, és mindössze egyetlen megkérdezett tanult közgazdaságtant (nem meglepő módon ő volt az egyetlen pontosan válaszoló), a jobb válaszokat adóknál rákérdeztünk, az információ forrására. Valamennyien azt válaszolták, hogy első pénzügyi szolgáltatásuk - zömmel az ösztöndíj kedvéért nyitott folyószámla és a hozzá tartozó bankkártya - igénylésekor tájékozódtak részletesebben a pénzügyi fogalmak mibenlétéről.

"Hú, ezt tudnom kéne"

A megkérdezett fiatalok nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg aszerint, hogy mutatnak-e érdeklődést a nekik szegezett kérdések iránt, melyekre zömmel nem tudtak válaszolni. Azok mellett, akik abszolút érdektelenséget mutattak, esetleg az "ilyesmivel a szüleim foglalkoznak" indokkal húzták ki magukat a válaszadás alól, olyanokkal is találkoztunk, akik átérezték a téma fontosságát, és megpróbáltak válaszolni a kérdésekre, miközben kényelmetlenül érezve magukat, mentegetőztek, amiért nem tudnak pontos választ adni.