Csukott szemmel bólintottak rá a paksi bővítésre

Úgy szavazta meg márciusban az Országgyűlés a paksi bővítést, hogy a kormány gyakorlatilag semmit nem tartott be korábbi ígéreteiből: nem tartott népszavazást a bővítésről, többen vitatják, hogy minden részletre kiterjedő háttéranyagokkal segítették volna a döntés meghozatalát és elmaradt a lehető legnagyobb nyilvánosság bevonásával lefolytatott vita is. A kormány félinformációkra alapozva állt elő a paksi bővítést kőbe véső javaslatával, a beruházást legjobban támogató képviselők pedig azért ködösítettek, nehogy összezavarják a többieket.

Bár az 2008-as energiapolitika eredeti változata szerint új atomerőműveket csak a 2020-as években kellene elkezdeni építeni, az MVM tervei szerint - erről Süli beszélt a szeptemberi konferencián - 2021-ben már üzembe állna az első új blokk, majd 2025-ben követné a második. A jelenleg is folyamatban lévő üzemidő-hosszabbítás következtében azonban a négy régi blokk is működne 2032-2037-ig. Néhány évig tehát párhuzamosan működhet a két atomerőmű, akár több mint 5000 megawatt teljesítménnyel, vagyis a magyar villamosenergia-termelés több mint felét egyetlen, hat blokkból álló atomerőmű szolgáltatná.

Az MTA megvalósíthatósági tanulmánya, illetve a kormány-előterjesztés szerint erre azért van szükség, mert az elöregedő erőművek leállítása miatt 2025-ig összesen 7000 megawatt teljesítmény esik ki a rendszerből (amelynek beépített termelő kapacitása jelenleg nettó 9000 megawatt körül van). Az igényeket mutató grafikonok pedig meredeken emelkednek: a téli és a nyári csúcsterhelés eléri majd a 9000 megawattot (a tavaly januári rekord 6388 megawatt), az éves nettó fogyasztás 50, a bruttó pedig 60 terawattóra fölé emelkedik majd.

Az MVM és a kormány így látja a jövőt

A tervek kísértetiesen emlékeztetnek a több mint húsz évvel ezelőtti elképzelésekre: 1988-ban a villamos művek úgy számolt, hogy 2000-ben 54 terawattóra villamosenergiát fogyaszt majd az ország. Ekkor úgy tervezték, hogy Pakson megépítenek még két, egyenként 1000 megawattos blokkot (ennek előkészületeit csak 1990-ben fújta le a Németh-kormány), illetve felhúznak volna még három másik atomerőművet, Szőny, Adony és Mohács közelében. A rendszerváltás után azonban átalakult a gazdaság szerkezete, és jelentősen csökkent a villamosenergia-igény is. 2007-ben mindössze 41,1 terawattóra volt a fogyasztás, ami 2008-ban a válság miatt még csökkent is, és idén is csökkenés várható.

Az MVM és a kormány tervei úgy számolnak, hogy évente 1,5-2 százalékkal nő majd a villamosenergia-fogyasztás. Ezeken a grafikonok egyáltalán nem veszik figyelembe a jelenlegi gazdasági válság hatásait, illetve nem számolnak azzal, hogy jelentősen nőhet az energiahatékonyság, vagyis az emberek és a vállalatok igyekeznek spórolni. Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Zrt. igazgatója egy konferencián azt mondta: a magyar gazdaság egységnyi GDP előállításához - vásárlóerő-paritáson számolva - 10-15 százalékkal több energiát használ fel, mint az európai átlag. Hegedűs szerint a válság miatt 2011-ig biztosan nem lesz fogyasztásnövekedés, és utána is csak évi 0,5 százalékkal érdemes számolni.

A rendszerváltás előtti tervek, és ami megvalósult

A kormány-előterjesztésben feltűnik egy másik érvelés is a mellett, hogy minél hamarabb meg kell építeni az új atomerőművet: e szerint a világban "atomerőmű-építési láz" tapasztalható, ezért sietni kell a döntéssel, "mivel a gyártókapacitások hamarosan szűkösnek bizonyulhatnak a világpiacon". A német Szövetségi Környezetvédelmi és Reaktorbiztonsági Minisztérium által készített Helyzetjelentés a világ atomiparáról című kiadvány szerint ugyan jelenleg 52 reaktor építése van folyamatban (főleg Kínában, Oroszországban és Indiában), de ezek közül 13 építkezés már több mint 20 éve tart. 24 reaktor esetében pedig még elvi határidő sincs a befejezésre.

Zsebre megy

"Nem véletlenül hagyták nyitva a finanszírozás és a tulajdonlás kérdését"- mondta az [origo]-nak az MVM felügyelőbizottságának egyik korábbi tagja, aki szerint ezzel nem zárták ki a privatizáció lehetőségét. Az új atomerőmű becslések szerint 5,1-5,9 milliárd euróra rúgó költségét ugyanis az MVM önállóan - ezt egyértelműen kimondja a megvalósíthatósági tanulmány - nem tudja előteremteni, még akkor sem, ha az állam nem vonja el osztalékként a nyereségét (idén 38 milliárd forintot kap a költségvetés az állami cégtől), és a lehető legjobban eladósodik.

Mivel költségvetési pénzre sem számíthat, az MVM-nek az egyik lehetőség szerint részvénykibocsátással kell pénzhez jutnia, amivel 75 vagy 51 százalékra is csökkenhet az állam tulajdoni hányada (a piacon számítanak is erre, például az Equilor Befektetési Zrt. júniusi elemzése szerint az MVM bevezetésével lehetne életet lehelni a Budapesti Értéktőzsdébe). Valószínű az is, hogy egy projekttársaságot fognak létrehozni, amelynek 49 százalékát értékesítenék. A vevők lehetnek stratégiai befektetők vagy az úgynevezett finn modell szerint olyan cégek, amelyek később önköltségi áron kapnának áramot az erőműből. A tulajdonosoknak még így is jelentős hiteleket kellene felvenniük, a bankok azonban nem biztos, hogy vállalják egy ekkora projekt kockázatát, különösen állami garancia nélkül.

Atomerőmű-építés Finnországban

Az Egyesült Államokban például az előző, George Bush elnök által vezetett kormány igyekezett ösztönözni az új atomerőművek építését. Ennek érdekében 2007-ben 20 milliárd dolláros hitelgaranciát kínáltak fel, de az ipar nem élt a lehetőséggel - az áramszolgáltatók 1978 óta nem rendeltek új atomerőművet -, egyelőre inkább a meglévő reaktorok üzemidejének meghosszabbításán, illetve a teljesítményük növelésén dolgoznak. Hat nagy befektetési bank pedig levelet írt az energiaügyi minisztériumnak, amelyben közölték: csak akkor adnak pénz új atomerőművekre, ha a hitelekért az állam "száz százalékban, feltételek nélkül" kezességet vállal.

Egy atomerőmű-építés kockázatait jól példázza az olkiluotói negyedik blokk építése Finnországban. 2003-ban a francia Areva és a német Siemens hárommilliárd euróért vállalta a világ első harmadik generációs reaktorának megépítését. A blokknak elvileg idén év elején már termelnie kellett volna, de leghamarabb 2012-ben készülhet el. A költségek közben legalább 2,3 milliárd euróval ugrottak meg. A kivitelező és a beruházó kölcsönösen milliárdokat követelnek, és perrel fenyegetik egymást. A finn atomenergia-hatóság a viták miatt már többször leállíttatta az építkezést, amelyen a Spiegel című német hetilap cikke szerint eddig több mint háromezer kisebb-nagyobb hibát találtak: elrontott hegesztésektől kezdve a nem megfelelően tervezett vezérlőrendszerig.

Kifizetjük
A beruházási költségek miatt valószínűleg az új atomerőműben termelt áram ára már nem lesz annyira kedvező, mint jelenleg. A paksi négy blokot még egy más gazdasági rendszerben építették, a beruházás költségeit ma már nem kell érvényesíteni az áram árában. Egy új építése esetén azonban a költségek már akkor is jelentkeznek, amikor az erőmű még nem termel áramot. Egy esetleges 25 százalékos költségnövekedés pedig további 2-3 forintos drágulást hozhat. Felsmann Balázs számításai szerint egy új erőmű esetén kilowattóránként 18-19 forint lehet az induló ár, szemben a tavaly átlagosan 10,16 forintos paksi árral. A Felsmann által idézett amerikai tanulmányok egy része szintén arra a következtetésre jutott, hogy az új atomerőműben termelt áram drágább lehet, mint a szénből vagy földgázból előállított.

"Ez a négyes metró kisöccse lesz" - mondta Katona Kálmán, aki szerint akkor is milliárdokat lehet elkölteni tanulmányokra, ha nem épül semmi. A képviselőhöz hasonlóan nyilatkozott az [origo]-nak a paksi döntést ismerő, névtelenséget kérő kormányzati forrásunk. Szerinte épp azért siettették a döntést, hogy minél hamarabb el lehessen kezdeni pénzt költeni különböző szerződésekre. Az Energia Klub elrettentő példaként a bulgáriai Belenében húsz éve félbehagyott atomerőmű tervezett befejezését említi. Erre eddig 420 millió eurót költöttek el, látható eredmény nélkül. Augusztusban egy nemzetközi konferencia résztvevői felkeresték az építkezést, ahol azt tapasztalták, hogy a korábban megépült szerkezetek egy részét elbontották, illetve lefestettek néhány húsz éve ott álló darut.

20 éve áll torzóban a belenei atomerőmű

A piac fantáziáját máris megmozgatta egy új atomerőmű építésének híre. Az orosz kormány irányítása alatt álló Oroszország Hangja című rádió például már májusban tényként közölte, hogy "Magyarország oroszországi cégeket szándékozik meghívni a Paksi atomerőmű új energetikai blokkjai tervezeteire hirdetett versenytárgyalásokra". Igor Szavolszkij budapesti orosz nagykövet pedig az [origo]-nak mondta azt júliusban, hogy reményeik szerint orosz cégek megbízásokat nyerhetnek el az esetleges új blokkok megépítésekor. Dan Belenykij, az állami tulajdonú Atomsztrojexport vezetője a rádiónak szintén biztosra ígérte, hogy cégük indulni fog.

Szemétkérdés

Az atomerőművek sarkalatos, de világszerte megoldatlan kérdése a kiégett fűtőanyag és a nagy radioaktivitású hulladékok elhelyezése. A kiégett kazettákat Pakson előbb öt évig egy vízzel teli pihentető tartályban tárolják, majd átkerülnek az átmeneti tárolóba. A tárolás a következő évtizedekre nagyjából megoldott - a paksi tárolónak 2047-ig van működési engedélye -, de már a 20 éves üzemidő-hosszabbítás is gondot okoz: 1407 kazettának egyszerűen nem marad majd hely, hacsak nem sikerül addig végleges megoldást találni. Az új erőmű kazettái számára pedig biztosan új átmeneti tározót kell építeni, egyrészt a mennyiségük, másrészt a korábbiaktól eltérő méretük miatt.

Egyelőre csak homályos elképzelések vannak arról, hogy mi lesz a fűtőanyaggal az átmeneti tárolás után. A Teller-projekt során ugyan erről is született egy tanulmány, de az sem tesz mást, mint felsorolja az elméletileg lehetséges megoldásokat. Az első lehetőség az úgynevezett geológiai tároló, amit Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója sarkosan úgy fogalmazott meg: "Jó mélyre elássuk egy alkalmas kőzettestbe." Ezt Magyarország megoldhatja maga, vagy beszállhat valamilyen, ma még nem létező nemzetközi együttműködésbe.

Az újrafeldolgozás vagy reprocesszálás során kinyerik az uránt és a plutóniumot, amiből új fűtőanyagot készítenek. Visszamarad azonban egy igen veszélyes, nagy aktivitású radioaktív hulladék, amit szintén el kell helyezni. 1998 előtt Magyarország nagyon kényelmes helyzetben volt, hiszen az államközi szerződés alapján a kiégett kazettákat visszaszállították Oroszországba újrafeldolgozásra. Ennek a megoldásnak az volt a különlegessége, hogy Magyarországnak nem kellett visszavennie az újrafeldolgozás során keletkező veszélyes hulladékot, az is Oroszországban maradt.

Hasonló megoldásban ma már nem lehet reménykedni. Az oroszok ugyan elvileg átvehetik újrafeldolgozásra a kazettákat, de ennek egyrészt még nem ismertek a költségei (amit ráadásul nem lehet a radioaktív hulladékok kezelésére elkülönített Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszírozni). Probléma továbbá, hogy a feldolgozás során maradó hulladék nem maradhat Oroszországban. Azt vissza kell hozni Magyarországra és elhelyezni egy geológiai tárolóban, hogy "néhány tízezer évig" ne érintkezhessen a bioszférával.

Az atomerőművek üzemeltetői világszerte reménykednek benne, hogy hamarosan megvalósítható lesz a negyedik generációs atomreaktor, amelyben úgynevezett transzmutáció megy végbe, vagyis a folyamat végén csak stabil, illetve rövid felezési idejű hasadóanyagok maradnak. Bár a kutatások az amerikai kormány kezdeményezésére 2001 óta nemzetközi együttműködésben folynak, ilyen reaktorok egyelőre még tervezőasztalon sem léteznek. A tanulmány szerint mindenesetre Magyarországnak csatlakoznia kell ezekhez a kezdeményezésekhez.

(A cikk az Energia Klub "Energia Kontroll" Projektjének keretében, a Társaság a Szabadságjokokért Oknyomozó programjának együttműködésével, az Open Society Institute és a Trust CEE támogatásával készült.)