Erdei ámokfutás is lehet a növénymérgezés vége

Szívpanaszok, kiütések, félmeztelen ámokfutás is lehet az ára annak, ha valaki megfelelő tájékozottság nélkül kóstolgat növényeket. Évente több száz növénymérgezés fordul elő Magyarországon, a toxikológus szerint nagy részük megelőzhető lenne, ha a szülők idejében megtanítanák a gyerekeiknek: ételen és cumin kívül tilos bármit a szájba venni. Az elnevezés gyakran árulkodó: a baljósan hangzó fekete nadálytövet, a fanyarkát, az ádázt vagy a gyilkos csomorikát a nevüket ismerve valószínűleg nem sokan kóstolnánk meg. Néhány olyan növényben is van méreg, ami rendszeresen asztalra kerül, még ha kis mennyiségben is.

Összegyűjtöttünk néhány fenyegető nevű növényt és hatásait. Összeállításunkat a Pallas Nagylexikon és a kanadai Mérgező Növények Információs Rendszer, valamint Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet 2006-os kiadványa, a Mérgező növények, növényi mérgek (szerzők: Bordás Imre és Tompa Anna) alapján készítettük el.

Ádáz (Aethusa cynapium): Az ernyősök családjába tartozó mérges növény. Hasonlít a petrezselyemhez, ezért szokták kutyapetrezselyemnek is hívni. Virága fehér, ha szétdörzsöljük a levelét, kellemetlen fokhagymaszagot áraszt. A has feldagad tőle, szédülést, bódulást, őrjöngést, heves hányást és halált is okozhat.

Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger): Leginkább gazos, szemetes helyen növő fű. Hosszú, puha, kissé ragadós szőrök borítják. Virágai a levelek tövében vannak, piszkossárgák, lila erek hálózzák. Különösen a gyökere és a magva mérges. "Aki megeszi, elszédül, szeme káprázik és elsötétedik, bódulásában elalszik és iszonyúakat álmodik, vagy megbolondul, gutaütés és halál lehet a vége" - olvasható a Pallas Nagylexikonban.

Bolondító beléndek

Méreggyilok (Vincetoxikum hirudinaria): Fűféle, virágja piros vagy fehér, levele szív alakú. Émelygést, hányást, hasmenést okoz. Kialakulhat vese-és hólyaggyulladás véres vizelettel. A központi idegrendszert bénítja, szívritmuszavarokat idéz elő. Légzésbénulással halált okozhat.

Méreggyilok

Kutyabenge (Rhamnus frangula): Hívják büdösfának és puskaporfának is. Az égerfával együtt gyakran ingoványos réten nő. Levele fordított tojásdad, gyümölcse eleinte sárgás, aztán piros, végül megfeketedik. Kérge és gyümölcse hashajtó.

Kutyabenge

Fekete csucsor (Solanum nigrum): A csucsorka vagy csucsor burgonyaféle. Bogyója ájulást, hányást, görcsöket, fejfájást, lázat, izgatottságot, légszomjat. A mérgezés néha halálos is lehet.

Fekete csucsor

Saspáfrány (Pteridium aquilinum): Más néven ölyvharaszt vagy ördögborda. Páfrányféle, hazánkban a legnagyobb páfrány. Elsősorban szarvasmarhákra veszélyes, rákkeltő anyagot tartalmaz.

Tatárka (Fagopyrum esculentum): A sóskafélék családjába tartozik. Virága pirosas. Európába a tatár betörés alatt kerülhetett, innen a neve. Keményítőjéből szeszt főznek. A tatárkával etetett állatok kiütést kapnak tőle. Emberre nem veszélyes, bár a virágporra érzékenyeknél asztmást tünetek jelentkezhetnek.

Tatárka

Farkas kutyatej (Euphorbia lactea): A parkok jól ismert sárga növényének valamennyi alfaja és része mérges. Csípős és mérges teje hánytató és hashajtó, olyan erős, hogy a szemölcsöt is felmarja. Elfogyasztása után gyakori a szédülés, görcs, pupillatágulat, szívpanaszok, a vizelet véres elszíneződése. Ájulás is bekövetkezhet. A Pallas Nagylexikon szerint ha a tehén megette, a teje piros lesz tőle, és a liba a levelétől megdöglik. Szinte valamennyi növény, melynek nevében szerepel a farkas vagy a medve szó, mérgező.

Vakondűzőfű (Euphorbia lathyris): Irritáló anyagot tartalmaz a magja, és a tejnedve is mérgező.

Zsidócseresznye (Physalis alkekengi): Levele hasítatlan, öblös, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás vagy piszkosfehér, gömbölyű bogyóját kehely rejti. Ehető, jóízű a gyümölcse, de vízhajtó hatású. Éretlenül hasmenést okozhat a gyerekeknek.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale): Érdeslevelű fű. Tőkéje vastag, virágzata kunkorodott füzér. Virága eleinte bíborszín, később kék. Alkaloidokat tartalmaz, májzsugorodást, sőt halált is okozhat.

Közönséges aggófű (Senecio vulgaris): Nevét onnan kapta, hogy hamar elvirágzik, ősz hajzatot, bóbitát fejleszt, azután pedig a vacokja kopasz marad. Visszafordíthatatlan májkárosodást okozhat. Szarvasmarhák és lovak pusztulnak el miatta. A külföldi szakirodalom számon tart egy esetet, miszerint egy terhes nő olyan teát ivott, ami tartalmazott egy keveset ebből a növényből, és súlyos betegen született meg a gyereke.

Varjútövis (Rhamnus cathartica): A kutyafafélék cserjenövénye. Tövises ágai, apró zöldes vagy fehér virágai vannak. Bogyója zöldes-fekete, éretlenül sárga. Hashajtó és hánytató hatású.

Farkas boroszlán (Daphne mezereum): Cserje. Emberre és állatra is mérgező. A bőrön kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést és fekélyt okoz. Lenyelve felmaródásokat idéz elő, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoz, légzésbénulás miatt beállhat a halál.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus): A mákfélékhez tartozó növény, elhagyatott helyeken terem. Gyógynövényként használták. A termése elfogyasztásától tehenek pusztultak el, feljegyezték, hogy 1937-ben egy négyéves kisfiú halálát okozta.

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale): Kétnyári kóró, körülbelül egy méter magasra nő. Olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek lovak és szarvasmarhák halálát okozták. A központi idegrendeszert támadja meg.

Ebnyelvűfű

Gyilkos csomorika (Cicuta virosa): Mérges vízi növény, szára körülbelül egy méter, virága fehér, levele lándzsás. Süppedős réteken, tavak körül virít. Erős szagú. A hazai növények egyik legveszedelmesebbike. A tőkéjének rekeszeiben levő nyúlós sárgás nedv nagyon heves narkotikus-csípős hatású, ráadásul a tőkéjét a paszternákkal vagy a zellerrel össze lehet keverni - írja a Pallas Nagylexikon. Mérgezéskor bő nyálfolyás, majd heves görcsök jelentkeznek, melyek epilepsziához hasonlóak. A megmérgezett vért köp, a végtagok kihűlnek. A légzés szaporává válik, és a halál fulladás következtében, görcsroham közben áll be.

Mérges szömörce (Rhus radicans): Apró virága fürtté egyesül, termése csonthéjas. Mérges nedve allergiás reakciót vált ki: enyhébb esetben viszketést, néha lázat is okoz.

Amerikai álkörmös (Phytolacca americana): Bogyója eleinte fehér, azután piros, végre csaknem fekete, s lila-piros levelet ereszt. Hashajtó és hánytató, mégis italt, cukrászsüteményt és mézes kalácsot festettek vele.

Közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis): Sárgás virágú cserje, levelei szív- vagy vesealakúak. Gyümölcse hatrekeszű tok. Hányást, hasmenést, gyomorbél-nyálkahártya-gyulladást, vizelési ingert, görcsöket, keringési zavarokat, alacsony vérnyomást, vese- és májgyulladást okoz. A halál oka légzésbénulás lehet.

Fanyarka (Amelanchier alnifolia): A fanyarka az almafélék kis fája vagy cserjéje. Virága fehér, gyümölcse ötrekeszű. Hidrogén cianidot tartalmaz, eleget ahhoz, hogy végezzen egy szarvasmarhával.