Visszatért, mégis futni hagyták az ír gázolót

"Nem múlik el nap anélkül, hogy ne érezném annak a tragikus napnak a bánatát és szerencsétlenségét" - írta a bíróságnak az az ír férfi, aki 2000-ben Leányfalun halálra gázolt két kisgyereket, utána viszont hazautazott, és ezzel eddig megúszta a rá kiszabott 3 éves börtönt. Az ügy [origo] által megtekintett irataiból kiderül, hogy az ír biztosítási igazgató maga hivatkozott arra: egyetlen hatóság sem tiltotta meg számára az ország elhagyását, pedig lett volna rá módjuk. A kirendelt szakértők szerint a baleset pillanatában a férfi a megengedett sebesség duplájával ment, és azt vallotta, abban sem biztos, a gázpedált nyomta-e, vagy a féket.

Az [origo] által megtekintett aktákból a baleset körülményeivel kapcsolatban is számos részlet kiderült.

"Nem tudom, miért nem tudtam megállni, nem tudom és nem értem, hogy történhetett" - fogalmazott Tobin egyik nyilatkozatában. "Igaz, hogy szabályt szegtem azzal, hogy gyorsabban hajtottam, mint a megengedett sebesség, de ha a jármű fékezhető és irányítható lett volna, meg tudtam volna állni és megelőzhettem volna a katasztrófát" - magyarázta később a baleset idején 36 éves férfi a két kisgyerek halálával járó szerencsétlenség körülményeit. Bár az ír férfi az eljárás folyamán végig műszaki hibára hivatkozott, az akta szerint az igazságügyi műszaki szakértők egyértelműen arra a véleményre jutottak, hogy az autó - egy Volvo S40-es - "műszaki állapota kifogástalan" volt.

Tobin többek között arra hivatkozott, hogy durrdefekt miatt válhatott irányíthatatlanná a jármű, a kirendelt szakértők szerint azonban a gumik kidurranása is a balesetre vezethető vissza. Az autóban az ABS (blokkolásgátló) teljesen működőképes, "kifogástalan állapotú" volt, akárcsak a fékberendezés - olvasható a bírósági iratokban. A baleset során a légzsák nem nyílt ki, amit az egyik aktában szereplő szakvéleményben azzal magyaráztak, hogy "nem volt olyan mértékű lassulás", amely a berendezést működésbe hozta volna.

"Figurákat láttam"

Az igazságügyi szakvélemények szerint a férfi a sebesség helytelen megválasztása miatt vesztette el uralmát a jármű felett, és vezetéstechnikailag sem tudta megoldani a helyzetet. A baleset napján Tobin feleségével, négyéves kisfiával és egy baráti ír házaspárral együtt ült a céges autóban, egy kirándulás után Szentendrére tartottak ebédelni. Az [origo] által végignézett vallomásokból az derül ki, hogy egyikük sem érezte túl nagynak a sebességet. "A sebességünkre nem tudok nyilatkozni, teljesen normális tempóban haladtunk megítélésem szerint. Mivel én is terhes vagyok, nem is mehettünk gyorsan. Ez gondolom, végig a férjem fejében járt" - mondta el a rendőrök kérdésére Tobin felesége. A kocsiban ülő ír barátok is hasonló véleményen voltak.

"Pontosan nem emlékszem, de stílusom szerint 5. sebességfokozatban haladhattam, nem emlékszem, hogy próbáltam visszaváltani" - válaszolta Tobin arra a kérdésre, milyen fokozatban haladt, és ezen változtatott-e (az átvizsgált autóban a sebességváltót a 4. fokozatban találták). Mint mondta, a baleset előtt közvetlenül egy piros színű autót előzött, utána levette a gázról a lábát, de nem fékezett. "Az előzést befejezve elvesztettem az uralmat a gépkocsi vezetése felett, felmentem az út menetirány szerinti jobb oldalán található járdára. Próbáltam fékezni, de lehet, hogy a gázra tettem a lábam" - mondta közvetlenül a tragédia után, az első kihallgatásakor. "Mivel arra figyeltem, hogy fékezzek ezért nem láttam, hogy gyerekek, de figurákat láttam" - mondta.

Elismerte a felelősségét

Több szakértőt is kirendeltek az eljárás során, végül valamennyien arra jutottak, hogy az autó nagyjából 80 kilométeres sebességgel közlekedett a leányfalui útszakaszon, ahol a megengedett sebesség 50 kilométer per óra. Az egyik szakvéleményben az szerepel, hogy 79-91 óra között lehetett a sebesség, míg a másik alapján a maximális sebesség "közelíthetett a 90-100 kilométer per órás nagyságrendhez" abban a pillanatban, amikor az autó felcsapódott a járdára. Itt - a helyszínelés során készült fotók tanúsága szerint - először teljesen letarolta a gyalogátkelőhelyet jelző táblát, majd elsodorta a gyerekeket. A sebessége a becsapódás pillanatában 60-70 kilométer lehetett. Az ütközés után még mindig a járdán haladt előre, így jobbról ütközött neki egy a megállóban várakozó busznak, amelyre akkor már minden utas felszállt. Végül a busz előtt tért vissza az úttestre, ahol több mint húsz méter múlva tudott megállni.

"A balesetért a felelősségemet elismerem" - ez áll Tobin aláírásával ellátott vallomásában, amelyet közvetlenül a baleset után tett. Ennek ellenére az ügy vaskos dossziéjából kiderül, hogy a férfi az eljárás során minden lehetőséget megragadott, hogy felmentsék. A biztosíték kifizetése - az aktában szereplő nettó fizetése alapján - nem okozhatott számára gondot, távollétében három ügyvéd - köztük Bárándy Péter későbbi igazságügyi miniszter - látta el együttesen a képviseletét.

Minden követ megmozgattak

Miután 2002. május 7-én megszületett az elsőfokú ítélet, amelyben a bűnösnek talált Tobinra 3 év fogházbüntetést szabtak ki, valamint 3 évre eltiltották a járművezetéstől, a férfi azonnal fellebbezett a büntetés csökkentéséért és felfüggesztéséért. Ügyvédei enyhítő körülményként a férfi megbánó magatartását hozták fel, valamint arra hivatkoztak, hogy a baleset számára olyan hátrányokkal járt, amelyek önmagukban is kellő visszatartó hatást jelentenek. Ügyvédei szerint ilyen a történtek miatti lelki sérülés, amely miatt munkajogi és anyagi hátrány érte, hiszen a baleset után egy időre romlott a munkaképessége, Írországba való visszatérése után pedig fél évig nem jutott képzettségének és képességeinek megfelelő munkához. Mindennek alátámasztására becsatolták egy pszichiáter szakvéleményét is, amely szerint az önvádlással, alvászavarokkal küzdő Tobinnál trauma utáni depresszív reakciókat diagnosztizáltak.

A kedvezőbb másodfokú ítélet reményében volt cége is kiállt mellette: az iratok közt megtalálható egy levél, amelyben egy vezető beosztású kollégája azt fejtegeti, a családcentrikus férfi élete így is kettétört a baleset miatt. Munkája miatt Tobin gyakran látogatta a vidéki bankfiókokat, és soha nem okozott balesetet - tette hozzá.

A másodfokon eljáró bíróság is helybenhagyta a három év letöltendő fogházbüntetésről szóló korábbi ítéletet, Tobin viszont továbbra sem adta fel: kegyelmi kérvényt nyújtott be Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz. Ebben "kétgyerekes családapa és hívő katolikus" emberként arra hivatkozik, hogy "képtelen feldolgozni a két gyerek halálát", és nem tudná eltartani családját, ha letöltené büntetését. Azt is megemlíti: a börtönben - ahogy szerinte az eljárás során is - hátrányt jelentene számára, hogy nem beszél magyarul. Az államfő végül nem adott neki kegyelmet, 2003 februárjában Tobin kérelmét elutasították.

A büntetés végrehajtása így sem kezdődött el, helyette kiadatási procedúra indult Írországgal. Az ügyvéd, aki az eljárás során Tobin számára továbbította az iratokat, 2003. november 20-án arról értesítette a hatóságokat: már nem áll kapcsolatban az ír férfival, a továbbiakban így nem tudja vállalni a hatóság értesítéseinek továbbítását. A mostanáig lezáratlan akta azzal fejeződik be, hogy a magyar és az ír állam közötti kapcsolatot lebonyolító Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Büntetőjogi Főosztálya hivatalosan értesíti a bíróságot: az ír legfelsőbb bíróság 2007. július 3-án helybenhagyta az elsőfokú döntést, amely így végleges, azaz Tobin átadását megtagadták. A nemzetközi elfogatóparancsot továbbra is fenntartják ellene - Írország kivételével.