Kölykök felett dúl a kutyás hidegháború

Az állatvédők magánnyomozót is fogadtak, de a jelek szerint semmi nem állítja meg azokat, akik sporttáskába tömve szállítják a magyar kölyökkutyákat külföldre. Busás hasznot lehet így bezsebelni, amiért néhány állat élete sem drága. A hatóságoknak nem sok eszköz van a kezében, a helyzetet pedig még bonyolítja, hogy a háttérben zajlik a kutyás társadalom hidegháborúja.

A már idézett kereskedő, az 1990 óta a kutyabizniszben utazó Molnár László szerint az ilyen arányok valóban csábítóak lehetnek, de egyben csalókák is: a szállítási költség 20-30 ezer forint állatonként, emellett fizetni kell az oltásokat, az állatorvos által kiállított kutyaútlevelet és egyéb igazolásokat. Egy másik, neve elhallgatását kérő kereskedő pedig arról beszélt, hogy mostanra erősebb a konkurencia, már nem éri meg annyira az üzlet. Ő egyébként személyes példája is annak, hogy vannak buktatói a kutyakereskedelemnek: állítása szerint egy francia partner nem fizette ki, ezért a közelmúltban kénytelen volt felfüggeszteni 15 éve működő vállalkozását.

"Tíz százalék elhullásáig gazdaságos"

Az állatvédők szerint a biznisz egyik kritikus pontja a szállítás: olyan körülmények között viszik a kutyakölyköket, hogy közben sok elpusztul. Az általunk megkérdezett kereskedők azonban - részben legalábbis - tagadták ezt. Molnár László azt mondta, hogy minden európai országban szigorú szabályok vannak, és ezeket be is tartatják. Hozzátette, a szállítónak sem érdeke, hogy elhulljanak a kutyák, de ez - akárcsak más állatok szállításánál - itt is előfordul. A kölykök tíz százalékának elhullásáig gazdaságos az üzlet - mondta, de hozzátette, hogy természetesen ők, kereskedők is sajnálják ezeket az elpusztult állatokat.

A másik - név nélkül nyilatkozó - kereskedő azonban annyiban árnyalta a képet, hogy szerinte az uniós csatlakozás óta nem esnek át annyi ellenőrzésen a szállítmányok, mint korábban. 2004 májusa előtt minden egyes vámudvaron várniuk kellett 2-3 órát, és ez alatt az állatorvos alaposan átvizsgálta a kutyákat. Gyakran előfordult az is, hogy visszafordították a teherautókat - emlékezett vissza a kereskedő, aki szerint amióta Magyarország EU-tag, azóta átmennek a szállítmányok az osztrák határon, és onnantól legfeljebb szúrópróbaszerű ellenőrzésekbe futnak bele.

Az állatorvosok és a szigor

A szállítás kapcsán a Fehérkereszt Állatvédő Liga felvetette az állatorvosok felelősségét is. A szabály szerint, ha valaki ötnél több kutyát szállít, az már kereskedelmi mennyiség. A hatósági állatorvosnak mindegyikről ki kell állítania egy útlevelet, mikrochipet kell beültetnie a kutyákba, egy hatósági igazolást is kell készítenie, és mindemellett még felügyelnie kell azt is, hogy megfelelő körülmények között helyezik-e el az állatokat a szállító autóban.

Pórfy Tünde szerint a gondot az jelentheti, hogy az állatorvosoknak ez komoly bevételt jelent, tehát nem éri meg túl szigorúnak lenni. Az állatorvosi kamara 2007-es ajánlása szerint a munkadíj - a szintén állatorvos Pórfy által rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján - egy útlevél kiállítására és egy chip beültetésére összesen 3300 forint. Tehát, ha egy teherautóban visznek 50 állatot - kereskedőktől származó információink szerint ennél jóval többet is szoktak -, akkor az egy fuvar esetén is 165 ezer forintos bevételt jelenthet. (Igaz, a kamarai szám csak ajánlás, annál kevesebbet is lehet kérni.)

Persze hivatalosan a kereskedő nem választhatja meg, hogy melyik állatorvossal ellenőrizteti szállítmányát, ugyanis kötelező az indulási hely szerint illetékes szakemberhez fordulnia, Pórfy Tünde szerint azonban ezt könnyű kijátszani: máshova kell tenni a szállítás kezdetét. Molnár László azonban vitatja, hogy lennének ilyen trükközések. Ő azt állítja, hogy már tíz éve dolgozik ugyanazzal az állatorvossal, és még soha nem kért tőle semmilyen szabálytalanságot.

Ahogy a cigarettánál és az alkoholnál

A kutyakereskedelmet ismerők által elmondottak alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy elsősorban azok veszélyeztetik az állatokat, akik abszolút feketén, a csomagtartóba bepakolva szállítanak állatokat külföldre. Róluk - az osztrák határon elcsípett magyarokról és társaikról - azonban keveset tudni. Az egyik állatvédő szervezet még egy magánnyomozó segítségét is igénybe vette a jelenség feltárásához, aki az [origo]-nak előbb azt ígérte, beszámol bizonyos esetekről, de aztán nem tudtuk elérni, nem vette fel többé a telefonját.

Mivel nincs vámellenőrzés az uniós határokon, így a vámosok is csak legfeljebb szúrópróbaszerű vizsgálatokon bukkanhatnak olyanokra, akik illegálisan szállítanak kutyákat. Sipos Jenő, a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának szóvivője az [origo]-nak azt mondta, évente négy-öt esetben fordul elő, hogy ilyen szállítmányt feltartóztatnak. Ez azonban vélhetően csak töredéke a törvénytelen kutyaszállításoknak. Adatok nincsenek, de Molnár László 3-4 ezerre teszi az évente illegálisan kivitt kölykök számát, igaz, ez csak az ő személyes becslése, amit a munkája során hozzá eljutott történetek alapján feltételez.

Konkrét eseteket ő sem sorol, csak annyit mond, hallott olyanokról, akik "két sporttáskába betesznek húsz tízhetes kölyköt", aztán elviszik őket Nyugat-Európába. Molnár állítja, hogy a törvényes exporthoz képest elenyésző az illegális kivitel, amit szerinte egyébként nem is lehet visszaszorítani. Amíg a külföldiek többszörös árat hajlandók fizetni a magyar kutyáért, addig ez valószínűleg így lesz, akárcsak - ahogy a kereskedő megjegyezte - "a cigarettánál vagy az alkoholnál".