Hidegen hagyja Romániát a magyar kisebbségi példa

Etnobiznisz vagy nemlétező kisebbségi törvény, kedvezményekből kimaradó kínaiak vagy oszthatatlan nemzetállam - csak néhány különbség a magyar és a román kisebbségpolitika között. Bár a román és a magyar kormány csütörtöki találkozóján nem szerepel kiemelten az erdélyi magyarok helyzete, mi mégis megragadtuk az alkalmat, és megnéztük, milyen jogai vannak egy Romániában élő magyarnak - és ugyanakkor egy Magyarországon élő románnak. A különbségek jelentősek.

A román alkotmány első mondata leszögezi, hogy Románia független, egységes nemzetállam. Az alkotmány 2003-as módosításakor az RMDSZ szerette volna elérni, ha kiveszik a "nemzetállam" kifejezést a szövegből, de az elutasítás egyöntetű volt: az összes román képviselő nemmel szavazott, a nacionalisták ráadásul felszólították a változtatni kívánó RMDSZ-eseket, hogy távozzanak az országból. Azt is kiköti az alaptörvény, hogy az állam alapja a román nép egysége.

A 2003-as alkotmánymódosítás azért volt mégis áttörés, mert a kisebbségek nyelvi jogait rögzítette az alaptörvényben. Számos, a kisebbségekre vonatkozó kitételt is tartalmaz az alaptörvény, igaz, nem létezik a "kisebbség", mint jogi kategória: a szöveg mindenütt "nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket" említ. Tiltja a diszkriminációt, leszögezi a kisebbségek identitáshoz való jogát, garantálja az anyanyelven való tanulás lehetőségét, az anyanyelvhasználatot az ügyintézésben és az igazságügyben, és kimondja, hogy a polgárok szabad egyesülési jogot kapnak.

A tanügyi törvényből, mely az oktatási rendszer alapja, 1997-ben eltávolították a kisebbségellenes passzusokat, és egy ideje rögzítették benne az anyanyelven való tanulás szabályait. A román nyelvtanulás mindenkinek kötelező, ahogy kötelezően románul tanítják az ország törénelmét és földrajzát. A tanügyi törvény a "helyi igényektől" teszi függővé, hogy alakulnak-e magyar nyelvű osztályok, tancsoportok. Szabadon alakíthatnak a kisebbséghez tartozók felsőoktatási magánintézményeket is.

Hosszas viták végén 1999-ben kimondták, hogy azokon a településeken, ahol a 20 százalékot eléri a magyarok aránya, kötelező magyarul is beszélő ügyintézőket alkalmazni. Később engedélyezték a magyar nyelv hivatalos használatát az ugyanilyen helyeken levő hivatalokban. Szintén nagy áttörés, hogy három éve a magyarok (és más kisebbségek) ha akarják, használhatják anyanyelvüket a büntetőeljárásban. Ha szükség van rá, kötelező nekik román tolmácsot is biztosítani.

A román kormány egyik tanácsadó szerve, az 1993-ban alakult Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. 2002-ben az antidiszkriminációs törvénnyel felállt egy ezzel foglalkozó bizottság és a Kisebbségvédelmi Hivatal, melyhez bárki fordulhat, ha valamilyen sérelem éri. 2002 óta Romániában engedélyezik a magyar nemzeti jelképek használatát is. A kisebbségvédelemről is szó esik az 1996-os román-magyar alapszerződésben, és a románok magukévá tették a kisebbségekkel foglalkozó európai egyezményeket: a nemzeti kisebbségekről szóló Keretegyezményt és a Nyelvi Chartát.

Ugyanakkor még mindig késik a sokak által sürgetett kisebbségi törvény, amely a kulturális autonómia megvalósítását akarja elérni. Az autonómiáról ugyanakkor, a jelek szerint a román politikai pártok hallani sem akarnak, és helyi kisebbségi önkormányzatok sem léteznek, mint Magyarországon. A romániai magyarok érdekképviseletét így elsősorban az RMDSZ látja el, amely nemcsak párt, hanem kisebbségvédő szervezetek összessége is. Mintegy félmillió tagja van, és pártként jelenleg a román kormány tagja. Elnöke, Markó Béla miniszterelnökhelyettes, vannak RMDSZ által delegált miniszterek, államtitkárok és megyei elnökök is.