A megsemmisített törvény a készpénzforgalom visszaszorítását és a gazdaság kifehérítését célozta. A házipénztárban készpénzben tartott, időnként nagyon magas összegeket a vállalkozások tagjai a kormány indoklása szerint saját célra, személyes jövedelemként, adómentesen használják, sok esetben pedig már rég elköltötték, vagyis a pénz csak papíron van meg.
A házipénztárban jelentős összeget felhalmozó vállalkozások közül szakértők szerint sok a kényszervállalkozás, amelyek tulajdonosai a társasági adót még megfizették a nyereség után, az osztalékadót azonban már nem akarták, vagy nem tudták. A jogszabály szerint házipénztáradót azoknak a cégeknek kellett volna fizetniük, amelyek pénztárukban az üzletmenet által indokoltnál több készpénzt tartanak.
Kivételt képeztek ez alól a közalapítványok, közhasznú társaságok, hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások. Nem lett volna ilyen kötelezettségük az eva-alany társas vállalkozásoknak, és nem terjedt volna ki a törvény hatálya az egyéni vállalkozókra sem.
Az Ab által elutasított törvény szerint a vállalkozás adóévi összes bevételének 0,8 százaléka, de legalább 300 ezer forint minősült volna elismert pénzkészletnek. A törvény az elismertnél nagyobb házipénztárat vagyonnak minősítette volna és az értékhatár feletti részre 20 százalékos adó kivetéséről rendelkezett.
A házipénztárakban a pénzügyi tárca becslése szerint mintegy 100 milliárd forintnyi gazdaságilag nem indokolt összeg van, ennek kedvezménnyel történő csökkentéséből 10 milliárd forint bevételre láttak lehetőséget.
Veres János pénzügyminiszter a sajtónak korábban úgy nyilatkozott, a tárca a házipénztárak adójával kapcsolatban nem számolt érdemi tétellel (először 2008-ban keletkezne ebből mintegy 5 milliárd forint bevétel), így nem lesz súlyos következménye egy számukra esetlegesen negatív döntésnek sem.
[origo]/MTI