"Nem címkézem magam. A konzervatívoknak liberális vagyok, a liberálisoknak konzervatív. Én vagyok a belga Magyarországon" - válaszolta a beállítottságát firtató kérdésre Sólyom László egy, már államfőként adott interjúban. Egy másikban pedig arról beszélt, hogy "alapállása idealista, egyben ökológiai". Ennek ellenére - vagy éppen ezért - most már minden parlamenti pártban elismerik pártokfelettiségét.
Az, hogy nem hajlandó a választások időpontjáról egyeztetni a pártokkal, hogy még az első forduló előtt, nem pedig az eredmény ismeretében nevezi meg a legfőbbügyész-jelöltet, és hogy a pártok elkeseredett hatalmi harca helyett azt szeretné, ha a politika igazi szereplői a civil szerveződések lennének, mind-mind autonómiáját erősítik. A héten egyébként várhatóan bejelenti, hogy mikorra írja ki a választásokat: azért most, mert az alkotmányból következő legelső lehetséges dátumtól számolja vissza a szintén alkotmányosan előírt 72 napot, amennyivel korábban be kell jelentenie az időpontot.
Bár - hagyományosan - a köztársasági elnök a legnépszerűbb politikai szereplő, nem mondhatni, hogy Sólyom László hajszolja a népszerűséget. "Majd megszólalok, ha én érzem kötelességemnek. Nemcsak a pártoktól leszek független, hanem a közvéleménytől is. Nem akarok 'szeretett elnökünk' lenni" - fogalmazott egy szereplési szándékai iránt érdeklődő kérdésre válaszolva.
Eddig egyébként nem nagyon élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket éppen az általa irányított Alkotmánybíróság szabott szűkre. Nem kezdeményezte törvény elfogadását, nem küldött jogszabályt az Alkotmánybíróságnak, mindössze egy törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek: a pártingatlanok bérléséről szólót, mert az szerinte sértette a pártok esélyegyenlőségét.
"Csak a szavakkal él" - mondta az [origo]-nak egyik munkatársa, aki szerint Sólyom László morális hatalmi ágként képzeli el az államfőséget, és ezért van súlya a szavainak. Korábban arról beszélt, hogy nem kíván törvénykezdeményezési jogával élni, sőt, azt is meggondolja, hogy visszaküldjön-e jogszabályt az Országgyűlésnek, mert "egy államfő ne tegye ki magát annak, hogy a parlament leszavazza. Olyan ügyekben kell megszólalnia, amelyekben legalább morálisan övé a végső szó." Az Alkotmánybírósághoz fordulás szerinte az alkotmány feletti őrködés normális eszköze, de mivel ezt bármelyik magyar állampolgár megteheti, a legtöbb esetben ezt rájuk lehet hagyni.
Munkatársai - akik közül nem egy évtizedek óta dolgozik vele és már az Alkotmánybíróságon is mellette volt - azt mondják róla, hogy nagyon tekintélyes, nem közvetlenkedő, de nem is barátságtalan ember. "Tiszteletre méltó, hogy mennyire következetes, talán ezért is töretlen a pályaíve. Mindig egy lépéssel mások előtt jár: az adatvédelem, a szabadságjogok, a környezetvédelem már akkor szívügye volt, amikor a legtöbben még nem is hallottak ezekről" - fogalmazott róla egyik régi kollégája.
Az Alkotmánybíróság elnökeként a "láthatatlan alkotmányról" vált híressé. Ennek lényege Sólyom László szerint az volt, hogy a napi politikában kezdeményezett - a kilencvenes évek elején gyakori - alkotmánymódosítások felett állva, az alaptörvény szellemének megfelelően rendezzék és őrizzék az alapértékeket és az alkotmánybírósági határozatok indoklásával adjanak értelmet a gyakran semmitmondó alkotmányos rendelkezéseknek. Több általunk megkérdezett politikus szerint Sólyom most a "láthatatlan államfői hivatal" létrehozására törekszik, vagyis a csatározások, a számokkal való dobálózás és a politikai különbségek által uralt közélettel szembe az erkölcsi értékeket, a szuverenitást és a függetlenséget állítja.
Nagy Szilvia