Bihari Mihály az Alkotmánybíróság új elnöke

Bihari Mihályt választotta titkos szavazással a jelenleg tíztagú Alkotmánybíróság negyedik elnökének. Bihari novembertől tölti be posztját három éven át, addig Holló András marad az elnök. Azt, hogy milyen arányban döntöttek az új elnökről, nem közölte az Alkotmánybíróság. Bihari neve legutóbb lehetséges köztársaságielnök-jelöltként merült fel.

Bihari és elődje, Holló András

Bihari Mihály 1943-ban született. Az általános iskola után kárpitostanuló lett, és rövid ideig dolgozott is kárpitosként. Miután leérettségizett, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára iratkozott be. A jogi diploma után az ELTE Bölcsészkarán elvégezte a szociológia szakot. Eközben már adjunktusként tanított a jogi karon, majd 1984-ben kandidátus lett, 1993-ban pedig a politikatudomány doktora.

Bihari közreműködésével jött létre a később tanszékké is fejlődő politikatudományi csoport az ELTÉ-n, amelynek tíz éven át volt a tanszékvezetője, majd 1994-től újabb öt évre kapott megbízatást. 1985-től az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese, tagja az MTA közgyűlésének, számtalan akadémiai és tudományos bizottság, testület tagjaként vagy vezetőjeként vett részt a magyar felsőoktatás és tudományos élet szervezésében.

1972-ben Bihari belépett az MSZMP-be. Egyetemi oktatói és közéleti pályafutását egy "hivatalnoki" kitérő is megszakította: az 1980-as évek első felében a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetőjeként fontos szerepe volt a felsőoktatási reform előkészítésében.

Az egyes minisztériumok működését, a döntések hátterét elemző írásai már közvetlenebbül érintették a napi politikát. Egy, az 1980-as évek közepéről való, országszerte stencilezett formában, féllegálisan terjesztett írásában kritikai elemzést adott az országot csődbe vivő diktatorikus szocializmusról. Ebben azt állította, hogy a centralizált bürokratikus reformok ideje lejárt. 1987-1988 fordulójától valódi politikai pályára lépett: az MSZMP reformköreiben éppúgy otthonos volt, mint ahogy alapító tagja lett az 1987-ben megalakult Magyar Demokrata Fórumnak.

1987-ben önálló törvénytervezetet dolgozott ki a köztársasági elnöki intézmény létrehozására. 1988 áprilisában három másik közismert és radikálisan reformelkötelezett személyiséggel - Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval - együtt kizárták az MSZMP-ből. Az eljárás és a kiszabott pártbüntetés országos felháborodást váltott ki; az akkor történtekről szól a Kizárt a párt (1988) címmel kiadott riportkönyv.

1990-ben, az országgyűlési választások előtt több párt felajánlotta neki, hogy listáján, mandátumot jelentő helyen indítja, akár pártonkívüliként is. Végül sem pártlistán, sem független egyéni jelöltként nem indult. 1994-től viszont négy éven át volt az MSZP országgyűlési képviselője.

Képviselőként előkészítője és kidolgozója volt a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó törvényjavaslatnak. Az MSZP frakcióján belül előkészítette és irányította a népszavazásról és népi kezdeményezésről, továbbá a választójogról szóló törvények módosítását célzó munkát. Az alkotmány-előkészítő állandó bizottság tagjaként 1995 és 1998 között részese volt az új alkotmány szakmai-politikai kidolgozásának.