Tucatnyi tanúvallomás szól az ausztráliai náci ellen

A korabeli jegyzőkönyvek szerint tucatnyi tanúvallomás támasztja alá annak a magyar férfinak a bűnösségét, akit nácivadászok találtak meg Ausztráliában. A férfit egy zsidó fiú megölésével gyanúsítják, de az iratokból az is kiderül, hogy szadista módon verte a többi elfogott zsidót és katonaszökevényt. A férfi egy ausztrál tévének tagadta bűnösségét, de a történészek szerint, ha valaki ellen ennyi tanúvallomás szól, akkor sok vitatnivaló nem lehet a dolgon. Az ügyet vizsgálja az ausztrál rendőrség is.

Az ügy nyomozati és népbírósági anyagait végigolvasva megállapítható, hogy a gyilkossággal vádolt Z. K. egy olyan laktanyában szolgált zászlósként a nyilasuralom alatt, amely különösen hírhedt volt a zsidókkal szembeni brutális bánásmódjáról. Z. K. pedig számos tanúvallomás szerint a kínzások és verések egyik fő résztvevője volt. Az ottani visszaélések miatt három ember ellen indult büntetőeljárás, a szadista századparancsnok (Máder Béla) és két segítője, Nagy Lajos főhadnagy és Z. K. zászlós ellen. A századost kivégezték, a főhadnagynak pedig kegyelemből életfogytiglanra változtatták az ítéletét. Ő 1956-ban külföldre szökött.

Azt tehettek a foglyokkal, amit akartak

A tanúvallomások szerint Nagy Lajos és Z. K. előszeretettel járőröztek Budapesten, hogy a zsidókat és katonaszökevényeket begyűjtsék az Aréna utcai laktanyába, ahol tulajdonképpen azt tehettek velük, amit csak akartak. A katonaszökevények századait például nem is értesítették, hogy náluk van a katonájuk, nehogy rajtuk keressék.

Azt a zsidó fiút, akit halálra vertek, az iratok szerint Z. K egy villamosról rángatta le 1944. november 8-án, annak ellenére, hogy nem volt szolgálatban. Ismerte korábbról, tudta, hogy a fiú zsidó volt. Ugyanis mindketten Budafokról származtak. Az iratokból rekonstruálható Z. K. korábbi személyes ellenszenve a fiú iránt, amelyet a cinkostársa vallomása is megerősített.

"Halljátok ezt a szép zenét?"

A zsidó fiút sokan látták haldokolni. A századparancsnok ugyanis felparancsolta a szobájába a fogdában lévő munkaszolgálatosokat és katonaszökevényeket. "Halljátok ezt a szép zenét?" - kérdezte tőlük, a szétvert tüdejű fiú halálhörgésére célozva. "Ti is így fogtok járni" - fenyegette meg őket halálosan. A százados szobájában ott volt az iratok szerint a két verőlegény, Nagy Lajos és Z. K. A százados írnoka, akinek őriznie is kellett a haldokló fiút, azt vallotta, hogy öt órán keresztül verték a zsidó fiút. Egy tizedes pedig azt mondta a nyomozóhatóságoknak, hogy látta bemenni a fiút, majd hallotta a verések zaját, este pedig segítenie kellett a holttest elszállításában. Z. K. és Nagy Lajos dobta be a Dunába a hullát, és megfenyegették őt, nehogy bárkinek is szóljon erről.

Ugyancsak számos tanúvallomás szól (ezt zsidók, katonaszökevények, katonák egyaránt megerősítették) Z. K-ék egyéb kegyetlenségeiről. Z. K. még a nyilasuralom idején sokat hencegett azzal, hogy Naggyal közös járőrözései során mennyi zsidót gyűjtöttek be, akiket összevissza vertek. Azt is mesélték, hogy agyonvertek egy fiatalembert.

"Én jól bántam a zsidókkal"

A nyomozati iratokból kiderül, hogy tucatnyi tanút hallgattak ki az ügyben, és egyikük sem tudott semmi jót mondani a vádlottakról, akik természetesen próbálták menteni a menthetőt. "Én jól bántam a zsidókkal" - mondta a bíróság előtt Nagy Lajos, a tucatnyi ezt cáfoló terhelő tanúvallomás ellenére. Nem is ismerte el bűnösségét. Máder Béla százados, akit a kegyetlenkedések értelmi szerzőjének is tartottak, a szembesítésekkor ezt hajtogatta a nyomozóknak és az éppen ott levő egykori áldozatának: "Elismerem, hogy a tanút kihallgattam, azonban sem én, sem az én jelenlétemben más valaki őt nem bántalmazta. Nem tartom kizártnak, hogy távollétemben esetleg kaptak pofonokat."

Z. K.-t nem tudták kihallgatni, mivel amerikai fogságba esett. Onnan sikerült Ausztráliába jutnia, jelenleg Perthben él. Elfogatóparancsot adtak ki ellene a háború után, de hiába. A most már idős férfi egy ausztrál tévének kijelentette: ártatlan, és kész megvédeni magát. A fia pedig úgy nyilatkozott, hogy apja nyilvánvalóan ártatlan, mivel 1944. november 7-én, egy nappal a gyilkosság előtt hagyta el az országot. Ez azonban nehezen hihető, mivel a tanúk egybehangzóan állítják, hogy Z. K. Budapesten, a laktanyában volt november 8-án, és jóval később hagyta el az országot, mint ahogy a fia állította.

Kozák Dániel