Így szavaznak a politikusok ötödikén II.

Az egészségügyi ellátás privatizációjáról nincs világos képük a pártoknak. Mind a négy parlament párttal előfordult, hogy támogatta is és ellenezte is a privatizáció valamilyen formáját. Most a Fidesz a privatizáció elleni, az MSZP, az SZDSZ és az MDF viszont a privatizáció melletti szavazásra buzdít.

2003 júniusában ugyan megszavazta a kórháztörvényt a parlament, de Mádl Ferenc köztársasági elnök nem írta alá, hanem megfontolásra visszaküldte a képviselőknek. Ez a 2003-as tavaszi ülésszak utolsó napján történt, a képviselők nyári vakációja előtt. Szili Katalin házelnök ezen a napon azt kérte, hogy soron kívül szavazzon újra a parlament a törvényről. Az ellenzéki képviselők nem vettek részt a szavazáson, a kormánypártiak pedig változtatás és vita nélkül újra megszavazták. Mádl Ferencnek ekkor már alkotmányos kötelezettsége volt, hogy aláírja a törvényt, és ezt meg is tette.

A Fidesz és az MDF azonban az Alkotmánybírósághoz fordultak, mondván: a parlament nem fontolta meg a törvényt, hiszen csak szavazás történt, vita nem. A kormány nem kezdett hozzá a kórházak privatizációjához, és lemondott a törvény megírását felügyelő egészségügyi miniszter, Csehák Judit.

Augusztusban a Munkáspárt jelezte az Országos Választási Bizottságnak (OVB), hogy kérdésüket a törvény megsemmisítéséről szeretnék népszavazásra bocsátani. Az OVB hozzájárult az aláírásgyűjtés megkezdéséhez, ezt azonban magánszemélyek megtámadták az Alkotmánybíróságon. Az Alkotmánybíróság októberben jóváhagyta az OVB döntését, így megkezdődhetett az aláírásgyűjtés.

2003 decemberében az Alkotmánybíróság helyt adott az ellenzéki pártok beadványának, és megsemmisítette a kórháztörvénynek nevezett törvényt. Ezzel a törvény hatályon kívül került, bár alkalmazására addig sem volt példa. Az Alkotmánybíróság nem tartalmi, hanem formai okok miatt semmisítette meg a törvényt: a parlament ugyanis alkotmánysértést követett el, amikor elmulasztotta a köztársasági elnök felkérésére a törvény megfontolását. Elvben a kormánypárti többség ekkor újra napirendre vehette volna a törvényt, és megfontolásra, majd szavazásra bocsáthatta volna, de a Kökény Mihály vezette egészségügyi minisztérium nem erőltette, hogy a képviselők elővegyék a törvényt. Közben már gyűltek az aláírások a törvény elleni népszavazásért.

Az aláírások 2004 márciusára összegyűltek, és közülük 240 ezret az Országos Választási Bizottság hitelesített is. Májusban a parlament elfogadta, hogy ügydöntő népszavazást tartsanak a kérdésről. Két magánszemély azonban ezt a döntést is megtámadta az Alkotmánybíróságon, mondván: nincs mit megsemmisíteni, ha már egyszer az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. Az Alkotmánybíróság szeptemberben elutasította a beadványt, így Mádl Ferenc köztársasági elnök kiírta a népszavazást.

Októberben ismét csere történt az egészségügyi minisztérium élén, de Rácz Jenő, az új miniszter sem vette elő újra a törvényt.

Magyari Péter